Road Show hetedik állomás – Kecskemét – 2016. november 8.

Oldalas magazin © 2016

2016. november 8-án folytatódott Lukács István Séf című könyvének országjáró road-show-ja, ezúttal Kecskeméten.

A meghívás Garaczi Jánostól (Tanyacsárda) és Gömöri Ferenc (Arany Homok Hotel) uraktól érkezett, akik nem titkoltan Lukács úrral szoros, mondhatni baráti kapcsolatot ápoltak és ápolnak, mind a mai napig.

A találkozó a lajosmizsei Tanyacsárdába volt megszervezve, ahol megérkezésünket követően már telített asztal fogadott. Nem is igazán jó szó a terített asztal, hiszen a két féle leves, valamint az öt féle pörkölt, a hozzá tartozó köretekkel a legkevésbé sem mondható átlagos kínálatnak. Bevallom már a levessel jól laktunk. Aki igazán jót akar enni, és persze jól is akar lakni, mindenképpen látogasson el a Tanyacsárdába, nem fog csalódni.

Az ebéd során egyébként csatlakozott hozzánk Nagy Tibor és Scheffer Ferenc úr is. Ők Mohácsról érkeztek és szintén baráti kapcsolatban állnak a Séffel.

Az ebédet Garaczi úr javaslatára egy desszerttel zártuk, ami már azt sem tudom hová fért belénk, de a tejes pitét, kecskeméti baracklekvárral semmi esetre sem akartuk kihagyni.

Amikor már szinte alig tudtunk mozdulni, az eddigi szokásainknak megfelelően indultunk a helyi Szécsényi István iskolába, hogy Séf úr találkozhasson a jövő vendéglátós generációjával. Az iskolában annak igazgatója fogadott minket, és mutatta be azt részünkre. A diákok itt is bátran mertek kérdezni, amit jó volt látni. Lukács úr pedig olyan bölcsességekkel látta el őket, mint amit Ő is Walter Endrétől hallott, annak idején, mégpedig, hogy:

„Na, idefigyelj kisfiam! Egyet tanulj meg: ebben a szakmában csak az első ötven év nehéz. A többi az jön magától!”

Ezután az Arany Homok szállodába mentünk, ami annak idején Lukács István vezetésével nyitott meg. Itt Gömöri Ferenc várt minket. Ő annak tulajdonosa. Gömöri úrral egy könnyed hangvételű beszélgetés során rögtön megkezdődött a „szakmázás”, és sztorizgatás. Végül pedig kezdődött a könyvbemutató, melyet számtalan, a környékről származó kolléga megtisztelt a jelenlétével.

Többen megköszönték Lukács Séf úrnak <többek között Kiss Zoltán úr is, a lajosmizsei Kiss cukrászda tulajdonosa> „a mindent jelentő alapokat, ami a szakmai előrelépéshez és biztos karrierhez volt szükséges”. Bevallom ezeket a megnyilvánulásokat megható volt hallgatni.

Jó volt hallani továbbá, a színesebbnél színesebb történeteket. Valóban egy szép, jó hangulatú este kerekedett a rendezvényünkből. Továbbá jó volt látni, hogy a kezdeményezésünk egy baráti összejövetellé alakult át, amire, a sok korábbi kolléga jelenléte volt a garancia. Örülünk, hogy vendéglátóink segítségével, így össze tudtuk hozni őket a könyvbemutató megszervezésével.

A rendezvény utáni vacsorát Kecskeméti Krisztiánnál és Kovács Sándornál a Katona József színház szomszédságában lévő Bagatell nevű étteremben töltöttük el, mindazt Gömöri Ferenc társaságában. Krisztiánék kitűnő konyhát visznek, mely makulátlan felszolgálással párosul. Ami pedig egyenesen kitűnő, az az adagkezelésük. Nem túlságosan nagy, de abszolút ehető mennyiségű ételeket prezentálnak, mindezt modern felfogásban, amit elmondásukra a helyi közízlés kényszerített ki. Így cserélték a kezdeti kis adagokat, ehető mennyiségűre, még akkor is, ha az éttermi tesztereknél ez kiverte a biztosítékot. (Krisztián! Ezúton üzenem, hogy legyetek büszkék magatokra, a jó éttermet úgyis a vendég elégedettsége minősíti. Ebben pedig jók vagytok! – a szerk.)

Az éjszakát az Arany Homok szállóban töltöttük, majd a reggeli után tovább folytatódott Gömöri úrral a „szakmázás”. Amit csak azért kellett félbeszakítanunk, mert indulnunk kellett, ugyanis két meghívásunk is volt délelőttre. Egyik a Tanyacsárdába, ahol egy csésze levesnek induló ebéd során sült csülökkel, sólettel, és ki tudja még hány féle étellel tömtük ismét degeszre magunkat. Garaczi úr, és a hozzánk csatlakozó Terényi úr igazán kitettek magukért.

A másik meghívás Kiss Zoltán úrtól érkezett, a lajosmizsei Kiss cukiba, ahol az ebéd után egy desszertet mindenképpen muszáj volt megkóstolnunk. Kiss úr bemutatta a cukrászdát, valamint beszélt annak működtetésének filozófiájáról. Bevallom hallgatva a szavait megállapítottam, hogy mindenkinek így kellene gondolkodni. Talán, ami a legszembetűnőbb számomra, hogy aki a Séf mellett dolgozott, akár csak egy rövid ideig is, az, amit a legjobban megtanulhatott tőle, az a vendég tisztelete, szeretete. Mindez megalkuvás nélkül. Ahogy járjuk az országot, és figyelem a korábbi tanítványokat, kollégákat, és az ő kimagasló karrierjeiket, egyre inkább ez a véleményem kezd kialakulni.

Ki tudja, lehet, hogy ez az igazi „Luki szisztéma”?

Kiss úrtól elbúcsúzva, továbbindultunk Szolnokra, ahol már Pálszabó Mihály várt minket, de ez már egy másik történet…

További képek elérhetők: IDE KATTINTVA!

A Road Show korábbi és következő állomásiról EZEN A CÍMEN informálódhat.

(A lefutott eseményekre való kattintással galéria nyílik meg!)