A vendéglátóipari járásbíró örökre letette a fakanalat. Elhunyt Lukács István Séf

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Lukács István (1939- 2020) Séf elhunyt.

Lukács István kimagasló eredményeit felsorolni is nehéz lenne. Ahogy az Oldalas magazinba készült riportban megfogalmazta:

„Öt Olimpiai aranyérmem van, három Oscar-díjam, Luxemburgból van kettő arany, és Baselból van egy arany és egy ezüstérmem. 1988 után számtalan alkalommal meghívtak a nemzetközi bírálóbizottságba is, több olimpián, Luxemburgban, Baselban, sőt még Szingapúrban is voltam zsűri. Ezekre mind büszke vagyok”

Ezen felül a Séf számtalan állami-, valamint nemzetközi versenyeken elért díjjal büszkélkedhet, sőt kijelenthető, hogy a hazai gasztronómia egy megkerülhetetlen ikonja volt.

Lukács István , nyugalmazott séf az egyetlen volt a világon, aki három alkalommal kapta meg a legfontosabb nemzetközi kitüntetését, a szakács Oscar díjat. E mellett 1968-tól 1992-ig a Magyar Nemzeti Szakácsválogatott tagja, ez idő alatt 5 arany-, 2 ezüst-, és 3 bronzérmet szerzett a Szakács Olimpián, 2 világbajnoki arany-, és két ezüstérmet, 2 Világkupa arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérem tulajdonosa. További nemzetközi versenyeken 25 akalommal kapott aranyérmet.

A chicagoi Escoffier Társaság tagja, a francia Chaine des Rotisseurs Társaság első, magyarként beválasztott tagja, a magyar Chaine des Rotisseurs Társaság alapítója.

2010-ben „a magyar gasztronómia nemzetközi hírnevét öregbítő, határainkon túl is nagyra becsült munkássága, gazdag publikációs és szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként” megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét.

Nacionáléját gazdagítja, hogy a Német szakácsszövetség életműdíjjal tüntette ki, ezen kívül a chicagoi Escoffier Társaság tagja, a francia Chaine des Rotisseurs Társaság első, magyarként beválasztott tagja, a magyar Chaine des Rotisseurs Társaság alapítója.

Lukács István irányításával nyitott meg a hazai Budapest szálló, a Hilton Budapest, vagy a kecskeméti Aranyhomok szálló is. Ezeken az állomásokon kívül aktív pályafutása során számtalan nagynevű hotel és étterem konyháját felügyelte. Kollégák százai tanulhatták el a szakma csínját-bínját az irányítása alatt működő éttermekben, akik közül sokan a konyhafőnöki pozícióig jutottak.

A könyvben az Epilógus így szólt:

„ Bob Dylan, a legendás amerikai protestfolk-énekes volt, aki egy díjátadó alkalmával, a szobrocskával a kezében, hosszas unszolásra odalépett a mikrofonhoz: „Az apám azt mondta…” kezdte, majd hosszasan gondolkodott. Kínosan hosszú ideig nem szólalt meg. Látszott rajta, hogy élete filmje lepereg, ott belül. Néha a díjra nézett, néha befelé, a képzelet mozivásznára. Végül hosszú, az adott helyzetben szinte végtelennek tűnő csend után legyintett egyet: „Á, annyi mindent mondott, tudják…”

             Nos, egy valamire való Oscar-díj gálaesten az ünnepeltnek szinte kötelessége köszönetet mondani mindazoknak, akik lehetővé tették számára a sikeres alkotást. Három Oscar, jó néhány olimpiai és világkupa aranyérem és több mint hatvan konyhában eltöltött év után talán megengedi nekem az olvasó, hogy most odaálljak a vörös szőnyegre, az elképzelt mikrofon elé és megemlékezzek röviden mindazokról, akik nélkül ez az életpálya nem jött volna létre.

             Köszönettel tartozom mindenek előtt szüleimnek, akik olyannak neveltek, ami miatt soha nem kellett szégyenkezniük, szégyenkeznem. A legnagyobb hálával és szeretettel gondolok mestereimre, mindenek előtt Miklós Bálintra és Walter Endrére. Állítson nekik is méltó emléket ez a könyv, akárcsak megszámlálhatatlan kollégámnak, akiket megidéztünk a kötet oldalain. Kiemelem közülük Dr.Harbula Gyulát, Dr.  Verebes Pált, Dr.Varga Jánost, Pável Jánosnét, a Hilton majd a Danubius igazgatóját, Dr. Bolgár Andrást, Betegh Sándort, a Danubius egykori vezérigazgatóját az őt követő Dr. Deák Imrét, akiknek kollegiális támogatása nélkül – minden bizonnyal – nehezebb lett volna a célok eléréséhez vezető utam és Kiss Jánost, aki nem csak kollégám és mentorom volt az elmúlt évtizedekben, de jó barátomnak is mondhatom. Remélem, nem cáfol rám, ha olvassa ezeket a sorokat.

             Hálával tartozom orvosaimnak, akik – különösen a szívműtétem során és az azóta eltelt időben – mindent elkövettek, hogy ne kelljen letennem a fakanalat. Dr. Sármán Pál kardiológus és felesége, Dr. Karsai Marika, lányuk Dr. Sármán Beatrix, és fiuk Dr. Sármán Balázs sokat tettek egészségem érdekében. Elévülhetetlen az érdeme Dr. Bodor Elek professzornak, aki a szívműtétemet végezte precízen és megbízhatóan. Dr. Krakovits Gábor, a János kórház ortopéd sebészetének professzora sajnos már nincs köztünk, de a tiszteletadás neki is feltétlenül kijár, akárcsak feleségének, Kádár Anna professzor asszonynak. Illesse külön köszönet a sorban Dr. Pozsonyi Zoltán kardiológust és László Márta reumatológust.

             Köszönöm Ries Ilonának, aki az utóbbi évtizedben oroszlánrészt vállalt a velem kapcsolatos – elsősorban az egészségi állapotommal összefüggő – tennivalókból. Több időt töltött a betegágyam mellett, mint bárhol máshol, és hűséges kísérőmmé, megmentőmmé, mentorommá és társammá vált az életem – talán – legnehezebb szakaszában és kitart mellettem ma is.

             Végül, de nem utolsó sorban ezúton köszönöm a nagylelkű szponzorok támogatását, amellyel hozzájárultak, hogy az Olvasók kezéhez eljuthassanak egy vendéglátóipari járásbíró emlékei, gondolatai.

Lukács István – 2016. július”

Állítson ez a pár sor örök emléket számára! Emlékét örökre megőrizzük!

Portré: Lukács István