A kép csak illusztráció!

21 pontban gondolta újra a magyar turizmust és vendéglátást az Étrend

Az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete elkészítette „A magyar turizmus és vendéglátás megújításának stratégiai koncepciója” című 21 pontos szakmai javaslatcsomagját. Az anyagban az elmúlt években összegyűlt ágazati tapasztalatokat, vállalkozói visszajelzéseket, szakmai felvetéseket és problémákat rendezték egységes rendszerbe. A cél nem egy újabb kritikai dokumentum elkészítése, hanem egy olyan szakmai vita elindítása, amely végül a kormányzati döntéshozatal számára is használható javaslatokat tehet le az asztalra.

A magyar turizmus több annál, mint szállodák, vendégéjszakák, látványos beruházások és marketingkampányok. A vendéglátás pedig nem azonos néhány ismert étteremmel, séffel vagy nagyvállalattal. Ebből a gondolatból indult ki az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete is a stratégiai koncepció összeállításakor.

A rendszer része a néhány asztalos vidéki vendéglő és a több száz főt foglalkoztató szálloda; a büfé, a cukrászda, a kávézó, a cateringvállalkozás, a közétkeztető, a falusi szállásadó, a borász, a helyi termelő, az idegenvezető és a turisztikai szolgáltató. És természetesen része maga a vendég, valamint az a település és helyi közösség is, amelyben a turizmus működik.

Éppen ezért a stratégia egyik legfontosabb alapelve, hogy:

nem egyes vállalkozásokat kell sikeressé tenni, hanem olyan rendszert kell létrehozni, amelyben minden jól működő vállalkozásnak lehetősége van sikeressé válni.

Adóktól az oktatásig

A 21 pontos koncepció számos olyan kérdéshez hozzányúl, amelyről a vendéglátásban és a turizmusban évek óta vita folyik. Felveti többek között az egységes, kedvezményes ételáfa lehetőségét. A jelenlegi rendszerben egy vendéglátóhely napi működésében akár 5, 18 és 27 százalékos áfakulcs is megjelenhet. Az Étrend szerint érdemes megvizsgálni egy olyan egyszerűbb rendszer gazdasági és költségvetési hatását, amelyben ugyanarra az ételre ugyanaz az adózási logika vonatkozik, függetlenül attól, hogy a vendég helyben fogyasztja el, elviszi vagy kiszállíttatja.

A szervezet a turizmusfejlesztési hozzájárulás kivezetését is javasolja. Érvelésük szerint egy nagyobb forgalmú vendéglátóhely számára ez éves szinten már többmilliós tételt jelenthet. Felteszik ezért a kérdést: valóban az szolgálja-e jobban az ágazat fejlődését, ha ezt a pénzt előbb elvonják a vállalkozásoktól, majd különböző fejlesztési konstrukciókon keresztül részben visszaosztják, vagy ha a forrás eleve a vállalkozásnál marad, és abból bért emel, képzést finanszíroz, energiát takarít meg vagy beruház?

Hasonló szemlélet jelenik meg az NTAK kérdésében. A koncepció szerint a digitalizációnak az adminisztráció csökkentését kell szolgálnia. Amit az állam valamely hiteles rendszerből már ismer, azt lehetőség szerint ne kérje be újra. Az Étrend ezért a kötelező vendéglátói NTAK-adatszolgáltatás megszüntetését és a rendszer felülvizsgálatát javasolja, miközben azok számára, akiknél az adatkapcsolat már kiépült és nem jelent terhet, megmaradhatna az önkéntes adatszolgáltatás lehetősége.

A vendéglátás legfontosabb erőforrása továbbra is az ember

Kiemelt helyet kap a dokumentumban a foglalkoztatás és az oktatás is. A vendéglátás rendkívül élőmunka-igényes ágazat. A technológia sok mindent hatékonyabbá tehet, de a vendéget továbbra is emberek fogadják, főznek neki, szolgálják ki és teremtik meg azt az élményt, amiért visszatér.

A koncepció ezért egy olyan könnyített foglalkoztatási modell vizsgálatát javasolja, amelyben a vállalkozásnak jobban megéri teljesen legálisan foglalkoztatni, a munkavállalónak pedig legálisan dolgozni. Az alacsonyabb munkáltatói terhekért cserébe ugyanakkor következetesebb szabályosságot és átlátható foglalkoztatást várna el.

Az oktatásban pedig a piac igényeit helyeznék ismét középpontba. A vendéglátás kreatív, emberközpontú szakma, ezért képzését nem lehet ugyanazzal a logikával kezelni, mint egy ipari összeszerelő folyamatot. A szakácsnál és cukrásznál az alapanyag- és technológiai tudás, a felszolgálásban pedig a kommunikáció, a vendégkezelés és a problémamegoldás meghatározó. A stratégia a felnőttképzés megerősítését és a gyakorlati képzőhelyek terheinek felülvizsgálatát is szükségesnek tartja.

Magyarország turizmusa nem lehet néhány kiemelt térség története

A stratégia másik nagy területe a vidék és a desztinációfejlesztés. Az Étrend szerint Magyarország turizmusa nem szűkíthető Budapestre, a Balatonra és néhány kiemelt térségre. A Tisza-tó, a Mátra, a Bükk, az Alföld, a fürdővárosok, a borvidékek és számos kisebb vidéki térség rendelkezik olyan értékekkel, amelyekre működő turisztikai gazdaság építhető.

Ehhez azonban nem feltétlenül mindenhol új szállodára vagy attrakcióra van szükség. Van, ahol előbb út, vasút, parkoló, kerékpárút, rendezett közterület, egészségügyi háttér vagy megfelelő települési infrastruktúra kell. Máshol a gasztronómia, a bor, a termálvíz, a lovaskultúra, a természet vagy a helyi kulturális örökség lehet a kitörési pont.

A stratégia egyik fontos állítása ezért, hogy

a turizmuspolitika alapegysége ne egy vállalkozás, hanem a működő desztináció legyen. 

A vendég ugyanis nem pusztán egy szállodába vagy étterembe utazik. Egy helyre utazik – élményért.

A szakmai kritika nem ellenség

A 21 pontos koncepció külön foglalkozik a szakmai képviselet kérdésével is.

Az Étrend szerint egy több tízezer vállalkozásból álló ágazat véleménye nem lehet azonos néhány rendszeresen megszólított szereplő véleményével. Ezért egy állandó Turizmus- és Vendéglátásügyi Érdekegyeztető Fórum létrehozását javasolják, amelyben a különböző méretű vállalkozások, térségek és szakmai területek is képviseletet kapnak.

Fontos alapelvként fogalmazzák meg azt is, hogy a kritikus, akár a mindenkori kormányzati vagy ágazati állásponttal ellentétes szakmai véleményeknek is helyük kell legyen a döntés-előkészítésben.

A szakmai kritika ugyanis nem a lojalitás hiányának jele, hanem a jobb döntések megszületésének egyik eszköze.

Más szakmai szervezeteket is várnak a kidolgozók közé

Az Étrend nem tekinti lezártnak a most elkészült dokumentumot. A következő időszakban várják azoknak a turizmusban, vendéglátásban és kapcsolódó területeken működő szakmai szervezeteknek a jelentkezését, amelyek készek érdemben részt venni a koncepció továbbfejlesztésében, saját tapasztalataikkal és javaslataikkal kiegészíteni azt, és nevükkel is felsorakoznának a végleges stratégiai anyag kidolgozói között.

Nem az a cél, hogy minden résztvevő minden kérdésben ugyanazt gondolja. Sokkal inkább egy olyan közös szakmai minimum kialakítása, amely mögé a turizmus és vendéglátás különböző területeinek képviselői is oda tudják tenni a nevüket. A kezdeményezés üzenete a politikai döntéshozók felé is egyértelmű:

a szakma nem kizárólag problémákat kíván megfogalmazni, hanem kész részt venni a megoldások kidolgozásában is.

A 21 pont ezért nem végállomás, hanem egy szakmai párbeszéd kezdete. Lehet vitatni, kiegészíteni, pontosítani, és ahol az adatok vagy a hatásvizsgálatok ezt indokolják, változtatni is rajta. Egy dolgot azonban érdemes lenne közösen elfogadni: a következő időszak turizmus- és vendéglátáspolitikájának nem az lehet a legfontosabb kérdése, hogy kit segítsünk sikeressé tenni, hanem az, hogy milyen rendszert kell teremtenünk ahhoz, hogy a tisztességesen működő, jó teljesítményt nyújtó szereplők saját tudásukból és munkájukból válhassanak sikeressé.

Ha erről valódi párbeszéd indul el a szakma és a döntéshozók között, akkor a most elkészült stratégiai koncepció már elérte első fontos célját.

A teljes dokumentum innen tölthető le:

A MAGYAR TURIZMUS ÉS VENDÉGLÁTÁS MEGÚJÍTÁSÁNAK STRATÉGIAI KONCEPCIÓJA