Főoldal Hírek Átólzéig Munkaruha a köbön, avagy egy 2013-as interjú Kovács Lajossal.

Munkaruha a köbön, avagy egy 2013-as interjú Kovács Lajossal.

30 perc átlagos olvasási idő
0
1,181
 ehaccp_topbanner3.jpg

Munkaruha a köbön, avagy egy 2013-as interjú Kovács Lajossal.

 
Amennyiben valaki csak egy kicsit is jártas a vendéglátás terén, egész biztosan már találkozott az interjúalanyom, azaz Kovács Lajos cégének munkájával, mely már nem csak munkaruhák gyártásával foglalkozik, hanem éttermi textiliákkal is. A cikkben a jó munkaruhák kulcsára kerestem a választ, de persze ezen felül Ő, mint ember is érdekelt. Íme:
 
Rólad mit tudhatunk, és most Te érdekelsz, az ember, a munkaruhák mögött?
Attól függ, mit akartok tudni. Nem vagyok egy érdekes személy, mondhatnám egy átlag pasas vagyok.1954 ben születtem Budapesten. Nyomdásznak tanultam. Imádtam a szakmám,de már ekkor láttam,hogy ebből megélni az nehéz .Így megpróbáltam „maszek” lenni. Nyomda-nyomda elhatároztam,hogy textilnyomó leszek. Persze nem kaptam rá engedélyt. Ebben az időben nősültem meg, elvettem egy lányt,aki női szabó ként kereste a kenyerét. Amikor el, mondtam neki,hogy maszek akarok lenni,nem örült neki.  Végül  szabó kisiparos lett,gyerekruhákat gyártottunk.1992 ben elkezdtünk kórházi textíliákat gyártani. Majd köpenyeket,majd  mindent, ami a kórháznak kellett. Ez a közbeszerzéssel megszűnt. ekkor ment a fiam szakácstanulónak. Varrtunk neki egy kabátot, ami miatt behívott a szaktanára,  Weinbrenner Gábor,és elmondta,hogy mi a rossz a kabáton./ezt összesen 17 tette/. A 18 ik kabáttal már elégedett volt .Innét datálódik a vendéglátó ipari ruha gyártásunk.
 
Honnan volt hozzá szakértelmed?  
Részint az előzményekből. Részint a szakácskollégák visszajelzéseiből,de elmondom volt olyan,hogy levettük a kolléga kabátját és ott átnéztük a helyszínen,hogy,hogy is van ez? Varrtunk egy elképzelés alapján 10-15 kabátot,majd odaadtuk szakácsoknak,hogy mi a hibája,gondolkoztunk,mi az ami kényelmesebbé tenné a ruha használatát. Kipróbáltuk,ha jól sikerült akkor bevezettük,ha nem, ment az ötlet a kukába,a ruhával együtt. Állandóan tanultunk/most is állandóan tanulunk/. Beletanultunk.
 
 
 
A vendéglátásban szinte nincs olyan esemény,ahol nem a Te ruháiddal találkoznánk,ez mennyire fontos részedre,hogy „piacvezetővé” váltál? 
Remélem tényleg piacvezetők vagyunk. Nos ezt feltételezve,nagyon fontos. Tudásunkhoz , lehetőségeinkhez képest, igyekszünk mindent elkövetni,hogy ez így is maradjon. Persze , ehhez tenni kell,sokat tenni. Kiállításokon részt venni, szakmában bent lenni,a felvetett problémákra megoldást keresni.
 
Mekkora nyomást jelent számodra folyamatosan megfelelni a szakmának? 
Szerintem inkább kihívás,mint nyomás. Ha valamit nem tudunk megoldani,akkor addig kerülgetjük a problémát,míg rá nem jövünk a megoldásra .Van,hogy több évbe is beletelik,de mi elég kitartóak vagyunk.
 
A munkaruha kereskedelmet mennyire tudod szinten tartani?
2005 től jött egy visszaesés,amit 2008 ra stabilizáltunk. azóta plusz-mínusz 2-3% os szórással stabilizálódott. Ez vonatkozik,  a mennyiségre is, hiszen évek óta nem emeltünk,vagy nem számottevően emeltünk az árakon.
 
Úgy tudom,hogy a ruháid  megtalálhatóak a Metro áruházakban is,  ezt mennyire volt egyszerű  elérni,vagy mennyire egyszerű megtartani?Egyáltalán,hogy sikerült bekerülnöd?  
A Metro vezetői ismerték , ismerik a termékeinket. Így kölcsönösen kerestük egymást. Az tény, hogy nekünk magyaroknak szokatlan az ott lévő szigor, és fegyelem,szervezés. Meg kellett tanulni/ezt is/. Megtartani egyszerű. Pontosan be kell tartani a feltételeket,és a minőséget. Egyébként nem a Metro, hanem a vevők ejtenek ki  az áruház láncból. Hiszen ha nem vásárolják a termékeidet, akkor előbb utóbb elbúcsúznak tőled./de akár tőlem is./
 
A munkaruháid a kiváló minőségükről híresek, ezt, hogy tudod elérni, szinten tartani? 
Több szempontot kell össze egyeztetni. Az anyag minőséget, amit rendszeresen ellenőrzünk minőségellenőrzéssel. Állandó újításokkal amiről már beszéltünk. Folyamatos technikai fejlesztéssel,a vevők kikérdezésével, mitől lenne szerintük jobb,új anyagok felkutatásával,új technológiák kialakításával. Rendszeres ötleteléssel amit a kollégákkal folytatunk. Szóval, egyszerű a dolog.
 
 
 
Az anyagválasztásnál mely szempontok alapján döntesz, hogy melyikből válhat Csintex-es munkaruha, vagy melyikből nem? 
Ebben a kérdésben nem vagyunk kompromisszum képesek. Sok anyagot kipróbálunk,vannak standardjaink, amit minden esetben elvárunk az anyagtól,minőségi vizsgálatok,persze közre játszik a gyakorlat is.
 
Mely irányba fejlesztesz?  
Hűha,van 1-2 napod,hogy kifejtsem a válaszom? De komolyan, van egy irány amit mi találunk ki. Van egy irány, ami a nemzetközinek nevezhető,van egy irány ami klasszikus. Nos mindbe próbálkozunk. Persze nem mindig,nem mindenben,nem mindenhol találjuk el azt az ízlés világot ami tetszik a tisztelt vevőknek. Nem is lehet mindent eltalálni,hiszen a húszas korosztálynak egész más az elképzelése dolgokról,mint mondjuk az ötvenes korosztálynak, és ez így van jól. Ettől halad előre a világ. Technikailag is fejlesztünk. Van olyan fejlesztésünk amit mi találtunk ki és ma már szinte mindenhol úgy csinálják, ez jó,jó érzés,hogy adtam valamit a szakmának,a világnak,Persze fejlesztünk az anyagok terén is. Egyébként ez a legnehezebb. Európában már nem nagyon van textilgyár. Tehát ami van abból dolgozunk. Az egy másik kérdés,hogy hogyan dolgozzuk fel egy másik kinézetre az alapanyagot, mondjuk hímzéssel.
 
Mennyire köszön vissza az utcai divat a munkaruha terén? 
Visszaköszön. A színes, a mintás. Gondoljunk csak a legutóbb indult irányzatra,a kalocsai hímzésre ami a tornacipőtől a szakácskabátig nálunk is megtalálható. Amikor valami  új megjelenik a divatban akkor nálunk kicsit szolidabban/vagy éppen kirívóbban/ de megjelenik .Amikor bejött a répanadrág majd le ették a fejünket a répa fazonért,amikor a szűk lett a divat nem győztük elmondani,hogy ebben dolgozni,mozogni kell,sokszor napi 12-14 órát.
 
 
 
Miben változott a múlthoz viszonyítva,és szerinted miben fog még változni a jövőben a munkaruha?
 Emlékszel? Nem is olyan rég a szakácskabát csak fehér volt,rávarrt gombokkal, a pincéren egy fehér munkaruha kabát volt. No nézd meg most. Változott,sokat változott az idők folyamán ahogy az étlapon lévő ételek neve,minősége,sőt az étkezési szokásaink változtak,úgy változik a ruházati,és a munkaruházati szokásunk./nem arra gondolok,hogy kihízzuk őket,hanem a fazonra,színre,anyagra/. Fog e változni még? Fog. Miért ne változna? Lesznek újabb más minőségű anyagok, más divatirányzatok. Ráadásul  kezdenek  a vendéglátó egységek vezetői,tulajdonosai is rájönni arra,hogy az egységet fémjelző ruházat is fontos értékmérője egy,egy intézménynek. Ha ez általánossá válik,nos akkor lesz igazán nagy változás. Itt hadd említsek meg egy eklatáns példát. Nizzában él egy barátom,aki a kon’ t azúron sétálva mutatta a Negrescó szállót. Elmesélte, hogy 150 éve ugyanabban a fazonú, és színű,sőt Szin összeállítású ruhában dolgozik a személyzet. Nyílván okkal. Ezt az „okot” itthon is észre fogják venni.
 
Mit gondolsz a konkurenciádról? 
Tisztelem őket./jellemzően beszélő viszonyban vagyunk, még ha  nem is járunk össze/.Jó,hogy vannak. Ők sarkalnak az újabb dolgok kitalálására. Ha nem lennének akkor nem kergetnénk egymást. Hol ők minket,hol mi őket. Szerintem ez a szakma hasznára is válik,hiszen van  aki az általuk képviselt irányt szereti,van aki a mienket.
 
A hatóságok,ellenőrző szervek mennyire hagyják a vállalkozókat úgymond tenni a dolgukat? 
Mit mondjak erre? Inkább egy hírt mondok. A tegnapi hírekben olvastam,hogy a tavalyi évben a vállalkozások 48% át büntették meg. Nehezen hihető,hogy ez nem a bevételről szól. Sajnos sok olyan ember dönt aki nem objektíven lát dolgokat, így el sem tudják képzelni mekkora kárt okozhatnak egy, egy döntéssel. Kérem vállalkozni,az egy szakma,legalább olyan sokrétű, mint egy politikus dolga. Csak itt ha rosszul  végezte büntetik érte.
 
Munkaruhagyártóként aktív szerepet töltesz be jó néhány szakmai szervezetben, melyek ezek? 
Bontsuk kétfelé, jó? Az egyik felében csak segítek, ott vagyok, érdekel, beleszólok. A másikban aktívan tag vagyok. Tagja vagyok: MNGSZ, Fehérasztal lovagrend, étrend,Magyar grillszövetség, MVI. ahol csak ott vagyok:cukrász ipartestület,pékek fejedelmi rendje,  szabadtűzi lovagrend, KVISZ, Sorry ennyi jutott most hirtelen az eszembe. Végül is nem az a kérdés hogy hány helyen, hogy hol,hanem az,hogy mit tudok segíteni. Ez a fontos.
 
Ez mennyire társadalmi szerepvállalás,vagy mennyire üzletszerzés számodra?
Amikor elkezdünk vendéglátó ipari ruhával foglalkozni,akkor egyszer csak befogadtak a vendéglátósok. Ez egy nagy család. Veszekszünk,nevetünk egymáson,magunkon,igen mint egy család. Ha végleg eltávozik valaki közölünk akkor megsiratjuk,ha beteg aggódunk érte,hívjuk,hogy vagy,tudok segíteni? Ebben a családban, amit tudok, azt segítenem kell. Ez nem kérdés,és nem frázis. Aki frázisnak tartja,azt sajnálom, mert nem érzi,hogy milyen jó egy családhoz tartozni. Ma nem mentem egy összejövetelre,mert fáradt vagyok,már ketten rám telefonáltak,jössz? Jól vagy? Ha ez szerepvállalás akkor igen, nagyon fontos. Az, hogy üzlet. Vele jár. más is az ismerős péknél veszi a kenyeret, vagy a zöldséget. Ha ettől üzlet akkor az is. Felvállalom.
 
Mit gondolsz a szakmai szervezetekről,azok munkájáról? 
Sajnos nagyon megosztott a szakma sok szervezet van. Tény,hogy mindegyiknek van egy szelet az igazságból a tarsolyában,és tény,hogy azt hiszik a szervezetek,hogy ettől az egész igazság az ő birtokukban van. A mai világban sajnos egyre kevésbé toleránsak az emberek egymással szemben. Így előfordulnak a torzsalkodások. Ettől függetlenül,én azt vélem felfedezni,hogy ezek a veszekedések is viszik előre a szakmát. Nagyobb bajnak látom,hogy sok kolléga semmilyen szakmai közösséghez nem tartozik,nem érdeklődik semmi iránt. A különböző szakmai szervezetekben szinte mindenhol,  ugyanazokat az arcokat látja az ember. Ez szomorú, mert ha több aktív ember lenne több eredményt,nagyobb megélhetési biztonságot tudna nyújtani ez a közösség a tagjainak. Persze a szervezetek sem végzik tökéletesen a dolgokat. sok okát látom a megélhetéstől,a sértődésen át,a fásultságig, a pénztelenségig. Viszont jobb csak akkor lesz a működés ha csináljuk.
 
Minek kellene történnie,mikor lennél maximálisan elégedett a szervezetekkel?
Röviden azt kell válaszolnom, csodára,de nem teszem, mert csodák, mint tudjuk, csak az egyház keretein belül működnek. Valójában, ha egymást nem szidva, egymás munkáját segítve, és elismerve, működnének, uram bocsá, esetleg közös pontoknál, közösen dolgoznának. A paradoxon az ebben,hogy sok olyan szervezet van, aki nagy vonalakban ugyanazt szeretnék,pl: A magyar  beszállítók, magyar alapanyagok preferálása. Szinte mindenki egyetért benne . Az már egy másik fejezet,hogy hányan tartják be,és hányan hajlandók egy esetlegesen konkurens szervezettel együttműködni. Azt még el kell mondanom,  amit ti is preferáltok, hogy indítsunk egy kerekasztal tárgyalást,amiben minden szervezetet meghívunk,hogy minimális célként elérjük,hogy beszéljünk egymással.
 
Mi az amit már elértél,vagy úgy is kérdezhetném,hogy mire vagy a legbüszkébb? 
Nehéz kérdés. Amire feltétlenül büszke vagyok,hogy sokan szívesen hordják az általunk elkészített termékeket. Büszke vagyok arra a csapatra, akikkel együtt dolgozunk, a kollégáinkra. Itt kell megjegyeznem, és nem tudom eléggé hangoztatni, hogy ez csapatmunka, és ezért is van sok minden többes számban leírva. Büszkék vagyunk arra, hogy a csapat,  a munkájáért Venesz díjat Kapott. Sok mindent csináltunk. Viszont az igazán értékálló az, amit majd újabb harminc év múlva is ismernek, szeretnek, használnak. Na az igen, akkor majd büszkék lehetünk./Ha még élünk./
 
Mi az amit még meg szeretnél valósítani,vagy el szeretnél érni?  
Ahhoz a következő 80-100 év kellene, hogy mindent megvalósítsak.  Rövid távon megértetni a kollégákkal,hogy nagyon fontos a minőségi munkaruha. Ár,esztétikum,  bevétel, de még a viselkedése a dolgozónak is más elegánsan.
 
Mit kívánsz a szakmának?  
Összefogást, egymás iránti tiszteletet, toleranciát.  Valamint elismerést itthon is,akár csak a nagyvilágban. Végre egy kis figyelmet a hazai, és a nemzetközi versenyekre/persze pénzt is hozzá/. Tisztességes üzletmenetet, amiből meg is lehet élni. Mellette a  világban sok versenyen jobbnál,jobb eredményeket,egy első helyezést a Bocus  megmérettetésen.
 
És végül mit kívánnál magadnak? 
Tekintettel arra,hogy én telhetetlen vagyok, minden amit elmondtam teljesüljön,no és azon felül? Azt kívánom,hogy hagyjanak konfliktusok, gondok nélkül dolgozni,legyünk a családdal egészségesek,béke legyen .
 

 Az interjú, az Oldalas magazin 2013. márciusi számában jelent meg.

 www.csintex.hu    

 A riport írásbeli engedély nélküli felhasználása jogi vitákhoz vezethet! Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

 

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat Átólzéig

Cikk ajánló

Új lehetőségek nyílnak meg a szakképzést választó nyolcadikosok előtt

Ösztöndíj és széles körű lehetőségek várják a szakképzést választó nyolcadikosokat –…