Mozgás és a csontritkulás

Mozgási szervrendszerünket két részre oszthatjuk, a csontvázra és a csontokhoz kapcsolódó izmokra. A csontváz egyrészt tartja testünket, vagyis belső vázat alkot, másrészt védi szerveinket. A mozgás a csontokhoz tapadó izmok összehúzódásának eredménye. A mozgási szervrendszer aktív része tehát az izomzat, passzív része pedig a csontváz.

Az akaratlagosan mozgatható izmok az inakon keresztül kapcsolódnak a csontrendszerhez. A csont tömege és a rajta tapadó izmok tömege, ereje szoros összefüggésben áll egymással. A mozgás izomösszehúzódás révén jön létre, amely ingerként hat a csontokra, és javítja azok vérellátását, utóbbi pedig, biztosítja a csontépítéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagokat, például a kalciumot.

A fizikai igénybevétel, mint inger, alkalmazkodásra ösztönzi a csontszerkezetet, vagyis a fokozott terhelésnek megfelelően a csonttömeg is növekszik. A kisebb súlyzóval vagy kisebb ellenállással  szemben végzett gyakorlatok jobban erősítik az izmokat és a csontokat. Az úgynevezett aerob mozgások, amelyek a gravitációval szemben történnek, sokkal inkább serkentik a csontépítő folyamatokat és megakadályozzák azok ellenkezőjét.

A fenti összefüggésből következik, a mozgás hiánya mindig csonttömeg-vesztéssel jár, ami mérhető is. Az izmok is leépülnek, elsorvadnak. Az elülső, úgynevezett négyfejű combizom gyengesége például bizonyítottan növeli a csípőtáji törések valószínűségét. 

Sajnos, legtöbbször a diagnózist már csak akkor ismerik fel, amikor a csonttörés megtörtént, hiszen a röntgen-felvételen a csontritkulás 30%-os csonttömeg-vesztés után válik láthatóvá. Ugyanakkor csontsűrűség-méréssel jóval korábban is felismerhető a betegség, még mielőtt a sérülések bekövetkeznének.

A terápia sokoldalú. Mint minden más betegségnél itt is a legjobb, a megelőzés. Az egészséges csont-anyagcseréhez egészséges egyensúlyhoz szükséges a táplálkozás (sok kalcium, kevés foszfor), aktív mozgás és a hormonháztartás terén. A napozás, azaz a napfény az aktív D3-vitamin képződéséhez fontos. Az oszteoporózis kezeléséhez mindenekelőtt egy alapos kivizsgálást követően megszülető pontos diagnózisra van szükség, ami alapján a megfelelő életmód kialakítására tesz javaslatot a szakember.

A dietetikus, a táplálkozási tanácsadó szakember segít a kalcium-, D-vitamin dús és foszfát szegény étrend kialakításában.

 Az olykor felbukkanó tévhittel ellentétben a már kialakult csontritkulásnál is fontos, sőt nélkülözhetetlen a rendszeres mozgás. Célja nem pusztán a még menthető izom- és csontállomány megmentése, erősítése. A helyesen végzett gyakorlatok a fájdalmak kialakulását is megelőzik, a fájdalmakat enyhítik.

Fontos!

• Minden mozgás, a legkisebb fizikai aktivitás is számít és hasznos, ezért minden alkalmat meg kell ragadni a mozgásra a hétköznapokban.
• Nem szabad túlterhelni a szervezetet.
• Mindig figyeljünk arra, hogy a hátat egyenesen tartsuk.
• Kerülni kell az előrehajlásokat, ehelyett térdhajlítással kell leereszkedni az alacsonyan levő tárgyakhoz.
• Nem szabad túl nagy súlyt cipelni.
• Ha a csontritkulás előrehaladott, akkor csakis egyénre szabott tornát szabad gyakorolni.

A rendszeres testmozgás nagyon fontos ,legalább heti háromszor-négyszer mindenképp ajánlott!