Mi történik, ha víz nélkül marad egy világváros?

Fokváros lehet a globális főpróbája az évszázad legnagyobb klímaváltozási kihívásának, mikor a vízkészlet drámai csökkenése gyökereiben változtatja meg a városlakók szokásait és értékrendjét. A Föld egyik legértékesebb kincse az ivóvíz, a fogyasztói társadalom túlkapásoktól nyüzsgő életmódja pedig Fokváros jövőjéhez hasonlóan átlépett a végső fázisba, az utolsó előtti órába – írja a hirado.hu.

Vészesen alacsonyan áll a víztartályokban őrzött víz a dél-afrikai Fokvárosban, ahol a három éve tartó szárazság infrastrukturális kudarcokkal kiegészítve katasztrófahelyzetet idézhet elő nyárig. A téli esőzések előtti hónapban, júniusban jön el a „nulladik nap” néven emlegetett vízválasztó, amikor az önkormányzati vízellátás leáll, helyette pedig már csak a gyűjtőhelyekről lehet vizet szerezni.

Ezzel Fokváros a világ második olyan nagyvárosává válhat Sao Paulo mellett, ahol a szárazság miatt az összes ivóvíz elfogyott, emellett intő példaként is szolgálhat a többi világváros számára. De a fokvárosi krízishelyzet olyan potenciális rizikókat is bemutat a klímaváltozás mellett, amelyekre érdemes odafigyelni. Ilyenek az egyenlőtlen felhasználás, a vízhiány okozta zavargások, az alapvető higiénia hiánya és az emiatt terjedő betegségek elterjedése – írja a Foreign Policy.

Tilalom és megosztottság: ki is fogyasztja a legtöbb vizet?

„A vízhiány meghaladja az összes olyan kihívást, amelyekkel a második világháború vagy szeptember 11-e óta szembesülnie kellett a nagyvárosoknak” – írta januárban Fokváros nyugati tartományának vezetője, Helen Zille. A politikus ebben az írásában mutatott rá, hogy a vízhiány a lehetséges fázisból átlépett a közelítőbe.

„Ez az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a nulladik napot – mondta Ian Neilson, Fokváros helyettes polgármestere.

A korábbi, napi 87 literes határt azonban csak a fokvárosi lakók fele tartotta be. A város lakosságának egyenlőtlen fogyasztása jól mutatja azt a több évtized alatt kiszélesedett jövedelmi szakadékot, ami a tehetős lakókat elválasztja a város peremén élőktől. Tavaly a külterületeken élők a város vízfogyasztásának csupán négy százalékát használták, míg a gazdag külvárosi területeken élők csordultig töltött medencéikkel és zöldellő pázsitjaikkal a vízfogyasztás 65 százalékáért voltak felelősek.

Brazíliában és Ausztráliában már megtapasztalták

A fokvárosi Piotr Wolski Egyetem klímatudósai szerint a mostani aszály háromszáz évente fordul elő, de az esőzési mutatók szerint a régió éghajlata egyre szárazabbá vált az elmúlt évszázad alatt. A klímaváltozási modellek szerint ez a tendencia a jövőben is folytatódik. Sok olyan más nagyváros is Fokváros sorsára juthat, ahol a lakosság növekedése mellett egyre kiszámíthatatlanabbak az esős időszakok. Így volt ez 2015-ben is, mikor az El Nino okozta szárazság miatt a brazíliai Sao Paulóban több napig leállították a vízellátást.

Az ausztráliai Melbourne környékén is hasonló helyzet alakulhatott volna ki, de itt a városvezetés előre megtervezte a vízfelhalmozás minden egyes lépcsőfokát a kétezres évek „millenniumi szárazsága” előtt – pedig Ausztráliában sótlanító üzemekkel is tudtak édesvizet előállítani.

A fokvárosi szárazság és a vízgazdálkodási intézkedések politikai összetűzésekhez vezettek. A várost és a tartományt is az ellenzéki Demokratikus Szövetség pártja irányítja, így a „nulladik nap” egymás ellen fordította az ellenzéki városvezetést az Afrikai Nemzeti Kongresszus kormányával. Fokváros ugyanis abból a nemzeti víztartalékból él, amit a kormány oszt el a helyi önkormányzatokkal és a kereskedelem szempontjából kulcsfontosságú mezőgazdasági ágazatokkal. Ezek a teljes tartalék harminc százalékát teszik ki, és elvileg egyenlően osztják el a területek között, de a múlt héten mégis több milliárd liter vizet adományoztak a fokvárosi vészhelyzet elkerülésére.

Ahogy a válság is súlyosbodott, a két fél közötti vita is súlyosbodott, a pártok pedig egymás hibáztatásával töltötték idejüket egy új módszer megtervezése helyett. „Egyetlen modern város sem hagyatkozhat gátakra. A városnak nincs felhatalmazása arra, hogy új gátakat építsen, de egy széleskörű értelmezéssel sokkal rugalmasabban tudnánk megoldást találni a vízhiányra” – állítja Jodi Allemeier, a kormányzati szféra és a magánszektor között közvetítő program irányítója.

Meglátása szerint a városvezetés is felelős a kialakult káoszért, hiszen parlagon hever több jóváhagyott új fejlesztés terve, rengeteg esővíztartályt építhettek volna, emellett kötelezővé tehették volna a szennyvízkezelést is. Szerinte egyetlen modern városnak sem kellene gátakra hagyatkoznia, hiszen az aszályveszélykor nem az államigazgatásnál, hanem a helyi szerveknél és tanácsoknál lenne a vízellátást érintő döntések méltó helye.

A „nulladik nap” előtti hónapokban a város két lehetőségbe kapaszkodik: az első projekt egy város alatti víztároló kiaknázása, a második pedig négy sótlanító üzem építése. Ezzel a két lépéssel ugyan nem biztosítják hosszú távon az önkormányzati vízellátást, de késleltetik a rettegett nap eljöttét. A beavatkozások gazdasági és környezetvédelmi hatásai egyelőre beláthatatlanok, ráadásul megoldás helyett csupán tüneti kezelésnek számítanak.

Verseny a boltokban, harc a szökőkutaknál

A víztároló műanyag palackok már mind elfogytak, mivel a „nulladik naptól” kezdve

A Makro áruházláncban vizes palackokkal teli kosarakkal cikáztak az emberek, a legtöbb üzletben pedig felső határt szabtak a vízvásárlásnál a kassza előtt kígyózó sorokban vitatkozó emberek lecsillapítására. A szökőkutaknál harcok alakultak ki, mivel a városvezetés már a medencékből is elosztogatta a vizet. A hadsereget is készenlétbe állították a „nulladik napra”.

A vízhiány miatt visszatérhetnek a járványok

A vízellátás csökkentése súlyos közegészségügyi rizikókkal is járhat, hiszen

A WWF környezetvédő csoport egy „túlélő kisokost” is gyártott a fokvárosiaknak a víz felhasználására és tárolására is, de sokan még így sem tartják be a szabályokat. A hatóságok a liszteriózis elterjedésétől is tartanak, amit a szennyezett élelmiszer fogyasztása okoz. Januárban több mint tizennyolc ember halt meg ilyen baktérium által okozott megbetegedés után, ezért a tisztviselők külön figyelmet fordítanak a biztonságos élelmiszer-fogyasztás megőrzésére. A vízellátás átmeneti beszüntetése ráadásul olyan pusztító járványok elterjedését is megkönnyíti, mint a kolera, a tífusz és a vérhas.

A fokvárosi tisztviselők szerint a „nulladik nap” még elkerülhető – azzal a feltétellel, ha a lakosság huszonöt százalékkal csökkenti a napi vízfogyasztását. Ez jó kiindulópont lehet, ráadásul nem tűnik elérhetetlen célnak, hiszen a dél-afrikai főváros vízfogyasztása napi közel egymilliárd literről csaknem a felére csökkent egy év alatt.

Vannak, akiknek mindegyik nap a nulladik

A vízhiány és az azzal járó nehézségek nem jelentettek mindenki számára ugyanakkora meglepetést: a főváros peremén lakó 1,5 millió mélyszegénységben élő ember számára a közcsapok megrohamozása eddig is a mindennapi rutin részét képezte, a többórás várakozás, a spórolás és maga a szomjúság pedig az élet szükséges velejárója.

„Minden nap 20 liter vizet cipelek, a víztartalékaink pedig egyre szűkösebbek. Mégis milyen nulladik napról beszélnek ezek az emberek?” – kérdezte megbotránkozva.