Főoldal Hírek Ajánló Malac a jégen

Malac a jégen

21 perc átlagos olvasási idő
0
240
 ehaccp_topbanner3.jpg

“Eljött az a pont, hogy nem maradhatok csendben”

Sok minden történt már a mögöttünk álló évben. Korlátozások, kijárási tilalom, akaratuk ellenére munkájukat elvesztő és kilátástalan helyzetbe került kollégák tízezrei. Aztán az ősszel jöttek a további korlátozások, ami cégek százait, talán ezreit sodorta megélhetési válságba és már a túlélésük lett a tét. Ma már látjuk, hogy nincs olyan üzlet Magyarországon, aki nyugalommal kibír egy akkora sokkot, hogy az éves működése csupán 4-5 hónapot jelentsen, a maradék időben pedig jórészt érdemi kompenzáció nélkül fizetőképesen talpon maradjon. Ebben a túlélési küzdelemben ma már minden vendéglátóipari cég érintett. Vagy tényleg mindegyik? Ebben a cikkben ezt boncolgatjuk.

Nyáron a Balaton és a felkapott turisztikai régiók között is volt olyan, amely rekordokat döntögetett. Azt a pár hónapnyi nyári nyitva tartást, a belföldi turizmus élénkülésének és a Magyar Turisztikai Ügynökség „Balaton kampányának” köszönhetően úgy meg tudták pörgetni, hogy az ott működő egységek soha nem látott bevételt generáltak. De hiába a rekordbevétel, páran közülük kivételezett helyzetbe kerültek.

A minap egy sajtócikk kitért arra, hogy bár vannak átfedések, mégis két szervezet, nevezetesen a „Balatoni kör” és a „Stílusos Vidéki Éttermiség” által tömörített üzletek vezetői (Nem mind, csak egy szűk réteghez tartozók. Nem teszek olyat felelőssé, aki nem az.), egy, a cikk szerint a Magyar Turisztikai Ügynökség elnöke jelenlétével zajló „titkos megbeszélésen” döntöttek a közel 1,5 milliárdos vissza nem térítendő támogatásukról.
Mindezt abban az időben, amikor üzletek százai, ezrei próbáltak felszínen maradni, küzdve a túlélésükért, vagy a kollégák munkahelyeikért. Még mindig sokan vannak olyanok, akik a kritikus helyzet ellenére megtartották a munkavállalóaikat. (Információink szerint a támogatottak között több olyan is van, akire ez nem jellemző.)

Az eset pikantériája, hogy például az a badacsonyi borász, aki az MTÜ tanácsadója (!) is egyben, vagy a szintén az MTÜ tanácsadójaként (!) is dolgozó balatonszemesi éttermes újra támogatást nyert. A tényállás felveti bennem a kérdést, hogy ilyen esetben nincs-e véletlenül összeférhetetlenség? Lehet, hogy minden rendben zajlott, de a támogatottak listája nem ezt támasztja alá. Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy a cikk tartalma szerint előbbi „2019 nyara óta 631 millió forintot kapott az állami szervezettől”, míg utóbbi 2019-ben 315 millió forintot költhetett a balatonszemesi étterem mellé épülő panzióra. Ennek ismeretében végképp nem értjük, hogy miért megint nevezett urakhoz érkezett további 143 és 57 milliós segítség? Nem volt más olyan piaci szereplő, aki erre érdemes lett volna, vagy nekik kellett most ismét egyenlőbbnek lenni, az egyenlőknél?

Ezek után már érthető, hogy szervezetükben betöltött szerepükkel, befolyásukkal miért nem emeltek hangot az iparág érdekében. Igaz, amikor 2020. szeptemberében a balatonszemesi étteremtulajdonos megtette, akkor az egyik újságban az jelent meg a neve alatt, mint az iparág helyzetértékelése, hogy „hamarosan helyreállhat az élet”. Nos, míg az iparágra vonatkozóan elmondhatjuk „háttal ült a moziban”, addig a saját oldaláról nézve ez bizony bejött. Neki már helyreállt az élet. Sőt, sokan örülnének ilyen „helyreállásnak”!

Az MTÜ listájából kiderül, hogy kik kaptak még hasonló elven támogatást. Bizonyára vannak olyanok is közöttük, akik megérdemelhették azt. Az odaítélés módjával és a kiválasztás módszerével lehet a baj (ha igazak a leírtak). Akkor viszont óriási gond van! Hiszen a jövőben érkező uniós pénzekben is megrendülhet a bizalom, ugyanis ez az ügy olyan üzenettel bír, ami alapján megfordul az ember fejében, vajon azokkal is ugyanerre számíthatunk-e?

Örülünk annak, ha fejlődik az ország, a turizmus, de úgy gondoljuk, hogy nem elegáns, ha ez akkor történik, amikor az iparág úgy küzd a talpon maradásért, mint malac a jégen. Egyszerűen ennek nem most van az ideje. De, ha már így akarjuk, akkor ezekhez a 9-70 milliós támogatásokhoz hasonlót bárki örömmel venne, mégsem értesülhet annak lehetőségéről. Azt az MTÜ is felvállalta, bizony volt ilyen találkozó. Ez vajon megmagyarázható?

Ha a cikkben szereplő összeget kisebb támogatások formájában osztották volna fel az iparági szereplők között, akár alkalmazotti létszámhoz kötve, akkor eredményesebb lenne a vendéglátóegységek túléléséért-, vagy a munkahelyek megtartásáért folytatott küzdelem.

A cikkben leírtak sokkal inkább azt üzenik, hogy ez a feltőkésítésről szólt, mintsem a segítő szándékról. Számomra az ismétlődések, és ezek a számok már nem magyarázhatók a munka támogatásával. Hiszen ezek alapján másoknak is jól jönne a hasonló építő hozzáállás, mégsem részesülhetnek abból. Ezzel pedig az urak egyenlőbbnek lettek beállítva az egyenlőknél. Ráadásul mindezt tehették úgy, hogy „építő” tanácsaikkal is ők látták el azt az állami szerveket, ami arra hivatott, hogy a rendelkezésre álló pénzek elosztásával kezelje az iparág akadályait. Így igazságtalanul torzítják a versenyhelyzetet, és a megítélésüknek, hitelességüknek sem tesz jót.

Vélhetően most is csak a jéghegy csúcsát kapargatjuk, de már ez is elég ahhoz, hogy innentől ne tartsuk hitelesnek őket. Innentől érdeklődve figyeljük majd, hogy melyik állami hivatal, vagy ki lesz az, amelyik, vagy aki kiáll a szakma elé és pozitív példaként próbál majd hivatkozni az adott tömörülésre, vállalkozásokra, vagy személyekre. Ez bizony el lett szúrva.

De azt is nézzük meg, hogy miért verte ez ennyire ki a biztosítékot a szakemberek körében. Köztudott, hogy a turizmus-vendéglátás szereplői, a kormány kérésének megfelelve még mindig zárva tartják üzleteiket. Ez a türelem az iparágat dícséri, még akkor is, ha egyre nagyobb az elkeseredettség. Ez érthető, mert míg tőlük a hatósági zárral elvették annak lehetőségét, hogy maguknak bevételt termeljenek, addig mások most vastagon meg lettek segítve. Ez az, ami generálja a felzúdulást. Joggal!

Ezek a szereplők voltak az elmúlt években azok, akik mindenhez is értve, mindig meg tudták mondani, hogy mi helyes és mi nem az. Ők voltak azok is, akik pálcát törhettek minden és mindenki felett, hogy minek és kinek van helye a vendéglátásban. Ez most megdőlni látszik. Hányan lesznek ezután, akik adnak a véleményükre?

„Háborús időben”, a „muníció”, vagy a tartalékkészlet dézsmálása megbocsáthatatlan bűn. Ha pedig a cikk igaz, akkor ezek az emberek bizony az iparág fosztogatói lettek. Mindez a választás előtt egy évvel!

Fontos megjegyezni, bár „a király meztelen” mégsem mindenki volt érintett a dologban, így a kollektív előítélet nem jogos velük szemben. Igaz, sokat javítana a helyzetükön, ha egy nyilatkozatban határolódnának el, akkor esetlegesen sem lenne „cinkos, aki néma”.

A kormányt is meg kell védeni, ők csak lehetőségeik alapján az iparági szereplők kérésére cselekedtek, hisz tanácsadóik megerősítették őket ennek helyességében. Lehettek volna figyelmesebbek.

Legyen építő kritika a kormány felé, ha segíteni tud, akár csak egy forinttal is, akkor az mindenki számára legyen elérhető, akkor, mikor mindenki olyan mélyponton van, amire emberemlékezet óta még nem volt példa. Tisztelje meg az iparágat, hogy nem a hátuk mögött és érdekek mentén dönti el, „ki lehet okos, és ki lehet szép”. Egyszer a nagy tiszteletnek örvendő Lukács István Séf azt mondta nekem, hogy bizony „más anyának is lehet okos fia”.

Cikkem végén pedig a személyes véleménnyel és a sors fintorával zárnám írásomat, emlékeztetve a nagyérdeműt, hogy az egyik szereplő volt az, aki időt, pénzt és energiát nem sajnálva, minden helyen és lehetséges fórumon, levetkőzve saját büszkeségét, megalázva ezzel önnön magát, közben járt az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete ellen. Kiépített befolyásával, promótált véleménynyilvánításival kívánta szakmai törekvéseinket és piaci jelenlétünket ellehetetleníteni/megakadályozni. Erre a tevékenységeire az eddigiekben nem reagáltunk, egyszerűen nem éreztük szükségét, de ez kiváló alkalom arra, hogy mindenkire rábízzuk, mennyit ad egy olyan hitelét vesztett ember szavára, aki így, vagy úgy, de részes abban, hogy a háttérben elvegyen a kollégái túlélését biztosító lehetőségekből.

Főleg a cikk szerinti állítások ismeretében, ez az időszak alkalmas lehet minden vendéglátósnak arra, hogy áttekintse és újraértékelje az elmúlt évek eseményeit.

Asztalos István – Elnök – Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete, Oldalas magazin főszerkesztő

A cikk az Oldalas magazin 2021. februári számában jelent meg.

Hivatkozott cikk forrása: https://24.hu/belfold/2021/01/27/mtu-egyedi-tamogatas-balatoni-kor-laposa-bence-guller-zoltan/

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat Ajánló

Cikk ajánló

Megjelent az Oldalas magazin 2021. márciusi száma!

Ez <mint ahogyan magazinunk korábbi számai is>, mindenki számára ingyenesen és azonn…