Főoldal Hírek A la carte Csoportterápia

Csoportterápia

11 perc átlagos olvasási idő
0
938
 ehaccp_topbanner3.jpg

Csoportterápia

A szakmában – azt gondolom – mindenki találkozott már azzal a nem túl egészséges, mégis immáron szokásként rögzültjelenséggel, amikor valaki, vagy valakik a hatalmi szóval kívánnak egy ügyet eldönteni.

Ab ovo hibás álláspont, de erről majd később. Előbb nézzük, hogy működik ez a jelenség, ahatalom kontra szakma kérdése. Hogy is épül ez fel?

Manapság a szakmában háromféle embertípuslétezik. Egy, aki igyekszik a hatalom közelében maradni, és ott a lehetőségei sekély patakjában csónakázni. Nem törődve döntései, vagy munkája következményeivel, mert a célja nem más, mint saját boldogulása. Az ilyen emberekből általában nem lesz senki! Ennek oka is egyszerű, mert éppen „fentről” nem engedik őket „megnőni”, ugyanis ők sem kivételek, még akkor sem, ha azt hiszik! Igaz, ezt észre kéne venniük, sok kellemetlenségtől megkímélhetnék magukat, valamint a kollégáikat.

Kettő, aki szakmailag közelít meg egy adott problémát és nem érdekli a hatalom, mert tudja, hogy az igazi hatalom a szakmaiság. Hiszen sokkal fontosabb mire vagy képes valóban, mint az, amit elhitetnek veled. Az elismert eredmény csak teljesítmény alapon születhet meg.

Három pedig, aki magasról tesz a problémákra, valamint a hatalomra. Őt már nem érdekli semmi, ami az országban van, mert megadta magát és vagy elment, vagy rövid időn belül el fog menni az országból, hiszen azt érzi, hogy nem tud semmit kezdeni a kialakult kilátástalan helyzettel.

A szakmában dolgozóknak nincs egyszerű dolga. Már csak azért sem, mert ismerve ezeket a csoportokat, a valós lehetőségek iszonyatosan beszűkülnek. De akkor mit tehetünk? –kérdezhetjük joggal. Először is nézzük csoportonkénti bontásban bővebben.

Lássuk az elsőt. Őket nevezhetjük nyugodtan a hatalom bábuinak. Nekik mindig éppen az a jó, amit a meghatározó pozícióban lévő személy érdekében mondani kell. Figyeli, és hangoztatja, amit a „törzsfőnök” hallani akar, ezért pedig elkaphatja a morzsákat, ami a “munkájáért” leesik. A helyzet megoldásaként ők visszatérhetnek a szakmához, viszont akkor újra az elért eredményeik alapján méretnek meg. Kapnak egy új esélyt és idővel visszakaphatják hitelüket.

Nézzük a második típust. Ők azok, akik tudják, hogy a hatalom fegyver, de csak egy időre szól, ezért közép, vagy hosszú távon gondolkodnak. Éppen ezért komoly szakmai munkát végeznek, sokszor még akkor is, ha igyekeznek megakadályozni őket annak végrehajtásában. Igyekeznek, mert tudják, hogy a széljáráshoz hasonlóan minden forgandó, a hatalomnak is időről-időre, más és más lesz az érdeke. Viszont aki szakmailag erős, ahhoz már a hatalom is szívesebben csapódik, így pedig valós szakmai fejlődés lehet a következménye. Nekik nincs szükségük változásra, hiszen <véleményünk szerint> mindenképpen ez az út a helyes.

A harmadik típust vizsgálva könnyen rájöhetünk – amire ismerőseim véleményét vizsgálva magam is ráébredtem – hogy a legnagyobb sajnálatomra, mégis azt kell mondanom, a politikusok optimista szlogenjeivel ellenében, a külföldre távozó kollégák már nemigen kívánnak hazajönni. Miért is jönnének? Talán tudunk nekik megfelelő bérezést adni, esetleg megfelelő munkakörülményeket, tisztes bejelentést, ingyen munkaruhát, vagy csak megbecsülést? Mindezt hosszú távon, garantálva? Szerintem nem. Csak megjegyzem, sokszor hallani, hogy a jó szakemberek még itthon vannak, azok nem mentek ki. Ez nem igaz! Aki ilyet állít, vagy aki ezeket elhiszi, annak semmi rálátása nincs saját szakmájára. Ismerve több kivándorló szakmai kvalitását, tudását, az nagyon nagy baj, hogy kint új életet kezdtek, amit pedig még akkor sem szívesen adnának fel egy itthoni bizonytalanért, ha lenne rá alternatíva! Őszinte leszek: megértem őket.

Mi, akik puszta kalandvágyból, hazaszeretetből, élhetetlenségből itthon maradtunk, mit tehetünk tehát? Kezdetnek talán nézzük reálisan a dolgokat. Kezdjünk el úgy gondolkodni, mint ahogyan eddig nem tettük. Bátran, merészen, ugyanakkor alázattal. Kezdjük magunkkal a változást, mégpedig úgy, hogy ne a hatalomnak akarjunk megfelelni, pillanatnyi festett sikerért főként ne. Kapcsolódjunk be a szakmai munkába, és sokkal inkább a szakma elismerését akarjuk megszerezni. Kiérdemelten, ne pedig kikövetelve. Fogadjuk el, és éljünk annak tudatában, hogy a hatalomi szóval irányított szakma nem lehet jó szakma! Már csak azért sem, mert az mindig egy szűk réteg érdekét szolgálja, nem pedig a nagy többség akaratát. Keressük, ismerjük fel, tegyük a helyére azokat a személyeket, akik a hatalom hálójába keveredtek és maradjunk meg a szakmai sikerek felkutatásánál, mert aki a szakma szekerét kívánja tolni, az sokkal többet tehet a tűzhely mellett állva harcosként, mint valaki holdudvarában, szolgaként, biodíszletként.

Akik pedig az így, vagy úgy szerzett hatalmukkal kívánnak egy-egy ügyet, vitát rendezni, ne felejtsék el a hatalomig vezető utat. És ne felejtsék azt a segítséget, amit sok esetben éppen azoktól kaptak, akiket most el kívánnak lehetetleníteni.

Megjegyzem, a hálátlanság nem túl szép dolog! A hatalom és a szerencse pedig forgandó.

 

Asztalos István
Főszerkesztő

A cikk az Oldalas magazin 2015. decemberi számában jelent meg! 

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin 2015

Pixabay

 

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat A la carte

Cikk ajánló

Nem érintkezhetnek élelmiszerrel műanyagot és bambuszt is tartalmazó anyagok

Az Európai Unió tagállamaiban tilos azoknak az élelmiszerekkel érintkező termékeknek a for…