Fellélegzik a szakma: felmentették Guller Zoltán az MTÜ éléről

Budapest, 2019. október 28. Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Magyar Turisztikai Ügynökség harmadik Turizmus Summit konferenciáján a Várkert Bazárban 2019. október 28-án. MTI/Illyés Tibor

A korszak, amelyet nem lehet csendben elengedni – Guller Zoltán és az MTÜ öröksége

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a Magyar Turisztikai Ügynökség igazgatóságának elnöki és tagi tisztségéből is visszahívta Guller Zoltánt.

Jelen cikkem itt véget is érhetne, de vannak időszakok, amelyek nem egyszerűen lezárulnak, hanem nyomot hagynak, így nem tehetem meg, hogy csak ennyit írjak.

A Magyar Turisztikai Ügynökség elmúlt évei ilyen időszak volt, hosszú évekre nyomott hagyott bennünk, a szakmában. Ugyanis amikor Guller Zoltánt kinevezték az MTÜ élére, sokan hittek abban, hogy a turizmus és vendéglátás új lendületet kap. A feladat világos volt: modernizáció, adatvezérelt irányítás, átlátható támogatási rendszer. A valóság azonban egészen más irányt vett.

Ma már látjuk, hogy ez a korszak nem a szakma felemelkedéséről, hanem a központosításról, a kivételezettek rendszeréről és a valóságtól elszakadt döntésekről szólt. És bár a vezető távozott, az általa felépített struktúrák hatása még hosszú évekig velünk marad.

Az MTÜ-ről sokaknak nem a szakmai fejlesztés jut eszébe

Az iparágban az MTÜ neve mára nem a szakmai építkezéssel, hanem a feltőkésítéssel és a kegyeltek kitömésével kapcsolódik össze. A szakma számára ez a korszak nem a problémák megoldásáról, hanem azok elfedéséről szólt.

A presztízsköltések listája hosszú, és sokak számára megdöbbentő, ilyen volt például -a teljesség igény nélkül- a milliárdos költés a Bocuse d’Or-ra, külföldi tréner séfek meghívása százmilliókért, éttermi kalauzok megvásárlása hasonló nagyságrendű összegekért, állami tűzijátékok milliárdokért, elitista presztízsrendezvények, olyan programok, amelyek nem a szakma széles rétegét, hanem egy szűk, kiválasztott kört szolgáltak. Ugyanezt a szűk kört szolgálta például a „Wow Hungary”-n keresztül a különböző médiafelületek vásárlása, a népszerűsítő kampányokban való megjelenések, vagy az állami megrendelések odairányítása is.

A szakma számára mindez azt üzente: nem a valós iparági problémák megoldása volt a cél, hanem a kirakatépítés és a kivételezettek helyzetbe hozása.

Az MTÜ működése és az informális befolyás – O. Ráhel árnyéka

A szakmában régóta beszédtéma volt, hogy az MTÜ működését sokan O. Ráhelhez kötötték. Ezt a percepciót semmi sem igazolta jobban, mint amikor az állítólagos barátnője került vezető pozícióba az ügynökségnél. A szakma számára ez egyértelmű üzenet volt: az MTÜ nem szakmai, hanem informális, politikai és személyes befolyások mentén működik tovább.

Ez a benyomás később csak erősödött, amikor Nagy Márton korábbi nemzetgazdasági miniszter „a kreatívipar fejlesztéséért és ágazati koordinációjáért felelős miniszteri biztossá nevezte ki” Bata Jakab Zsófiát aki a Magyar Divat és Design Ügynökség (MDDÜ) vezérigazgatója volt, így már a támogatási döntések és a stratégiai irányok egyre látványosabban egy szűk kör érdekeit szolgálták.

A turisztikai hozzájárulás – egy új teher, amelyet a szakma viselt

Az MTÜ vezetése alatt született meg a turisztikai hozzájárulás intézménye. A szakma ezt nem fejlesztési eszköznek, hanem újabb sarcnak élte meg. A vendéglátás és turizmus szereplői egy olyan időszakban kaptak új terhet, amikor a működésük már így is a túlélés határán táncolt.

A hozzájárulás bevezetése egyértelműen Guller nevéhez kötődik, és mára világos: nem a szakma érdekében, hanem a központosított rendszer fenntartásáért született.

NTAK – a nagy adatgyűjtő gépezet, amely nem a valóságot mérte

Az NTAK bevezetése volt az MTÜ egyik legnagyobb projektje. A cél papíron szép volt: átláthatóság, pontos statisztika, modern irányítás. A szakma azonban már az első pillanatban látta, hogy a rendszer: túl gyorsan, felkészületlenül, a valós működéstől elszakadva került bevezetésre. Működése sokkal inkább mások teljesítményének feltérképezésére irányult, mintsem valódi, előremutató szakmai érték teremtésére.A vendéglátók és szállásadók szerint az NTAK nem a szakma támogatására, hanem ellenőrzésére és büntetésére épült. A statisztikák pedig – bár látványosak voltak – nem tükrözték a valóságot. A vidéki vendéglátás mély válságban volt, miközben a jelentések növekedést mutattak.

A szakma ezt soha nem fogadta el hitelesnek.

COVID-időszak: amikor a támogatások nem a rászorulókhoz kerültek

A pandémia idején a turizmus és vendéglátás összeomlott. A szakma ekkor várta volna a leginkább a kiszámítható, átlátható, szakmai alapú segítséget.

Ehelyett olyan történetek kerültek felszínre, amelyek mára szimbólummá váltak: szalvétára írt támogatási igények, baráti köröknek kiosztott százmilliók, titkos megbeszélések, összeférhetetlen tanácsadók, és olyan szereplők, akik évek alatt milliárdos támogatásokhoz jutottak.

Mindezt akkor, amikor a szakma többi része zárva volt, bevétel nélkül, kilátástalan helyzetben.

Ez volt az a pont, ahol a szakma jelentős része végleg elvesztette a bizalmát az MTÜ vezetésében.

„Kanyarban előzünk” – a korszak jelmondata, amely nem találkozott a valósággal

Amikor a vendéglátás még mindig a túlélésért küzdött, Guller Zoltán egy interjúban azt mondta:

„Kanyarban előzünk.”

Ez a mondat az ágazatban azonnal mémmé vált. A szakma számára ez nem motiváló üzenet volt, hanem annak a jele, hogy az MTÜ vezetése teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal.

A vendéglátók ekkor már munkaerőhiánnyal, brutális költségekkel, elmaradt támogatásokkal és a valóságtól elszakadt statisztikákkal küzdöttek.

A „kanyarban előzünk” így a korszak szimbóluma lett: egy kommunikációs buborék, amely nem találkozott a szakmai realitással.

A kivételezettek rendszere – amikor a tanácsadók lettek a kedvezményezettek

A szakma számára a legnagyobb felháborodást az okozta, hogy az MTÜ tanácsadói – akiknek elvileg az lett volna a feladatuk, hogy a teljes ágazat érdekeit képviseljék – maguk is a támogatások legnagyobb nyertesei közé kerültek. Ez nem egyszerűen összeférhetetlenség volt, hanem a szakmai bizalom teljes összeomlása.

A badacsonyi borász esete különösen beszédes: az MTÜ hivatalos tanácsadójaként 2019 nyara óta 631 millió forintnyi állami támogatást kapott, majd a COVID‑időszakban újabb jelentős összegekhez jutott. Ugyanez történt egy balatoni étterem tulajdonosával is, aki szintén MTÜ‑tanácsadóként 315 millió forintot költhetett panzióépítésre, majd később ismét támogatást nyert – mindezt egy olyan időszakban, amikor a vendéglátóipar többsége a túlélésért küzdött.

A szakma joggal kérdezte: hogyan lehet hiteles az, aki tanácsot ad a támogatások elosztásáról, miközben maga is a támogatások egyik legnagyobb kedvezményezettje?

A helyzet pikantériája, hogy működésük – ahelyett, hogy valódi, előremutató szakmai értéket teremtett volna – sokkal inkább mások munkájának feltérképezésére irányult, mintsem az ágazat egészének fejlődésére. A tanácsadói szerep így nem a szakma szolgálatát, hanem a saját pozícióik megerősítését szolgálta.

Ez a gyakorlat torzította a versenyt, rombolta a hitelességet, és olyan üzenetet küldött az iparágnak, amelyet a vendéglátók és turisztikai vállalkozók máig nem felejtettek el: vannak, akik egyenlőbbek az egyenlőknél.

A korszak lezárult – de a hatása velünk marad

Guller Zoltán távozása nem oldotta meg automatikusan a problémákat. A szakma szerint az MTÜ-ben kialakult rendszer a bizalmat rombolta, a szakmai párbeszédet megszüntette, a turizmusirányítást politikai alapon szervezte és olyan torzulásokat okozott, amelyeket évekbe telik kijavítani.

A turizmus és vendéglátás ma is viseli ennek a korszaknak a következményeit.

És, hogy ki volt Guller Zoltán?

Ez szerintem -a tegnapi közlemény után- már nem is számít, elég ha azt feljegyezzük róla, hogy az elémúlt évtizedek egyik legkártékonyabb embere, aki egy teljes iparágat és szakmát próbált jövőépítésre hivatkozva kisajátítani. Mégis most megtört valami és Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a Magyar Turisztikai Ügynökség igazgatóságának elnöki és tagi tisztségéből is visszahívta Guller Zoltánt. Ritka alaklom ez, ma egy pezsgőt felbontok… De ne feledjük, a munkáját nem egyedül végezte…

A szakma nem felejt

A vendéglátás és turizmus szereplői ma már tisztán látják, mi történt az elmúlt években. Még az is tudta, hogy az irány nem jó, aki csendben tűrt és várta, hogy végre történjen valami…
A szakma nem felejt, mert nem is felejthet: a túlélésért vívott küzdelemben minden döntésnek súlya volt. Ez a korszak nem egyszerűen hibás volt. Ez a korszak kártékony volt. És bár a vezető távozott, a szakma feladata most az, hogy újraépítse azt a bizalmat, amelyet az MTÜ évei alatt elveszített.

A jövő turizmusát nem lehet szalvétára írni. A jövő vendéglátását nem lehet kivételezettek körére építeni. A jövő statisztikáit nem lehet kommunikációs célokra torzítani. A jövőt csak szakmai alapon lehet felépíteni. Ez a mi dolgunk. És ez most kezdődik.

Asztalos István
– Elnök – Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete, Oldalas magazin főszerkesztő

Kapcsolódó cikkünk az archívumból:

Malac a jégen:

https://oldalasmagazin.hu/malac-a-jegen/ 

Malac a jégen