Ajánló Utazás A turizmus nem fejlődik tovább, amíg a vendéglátást csak díszletnek tekinti. Szerkesztő : Asztalos István Közzétéve: 2026-07-02 7 perc átlagos olvasási idő 0 235 Oszd meg Facebook Oszd meg Twitter Oszd meg Google+ Oszd meg Reddit Oszd meg Pinterest Oszd meg Linkedin Oszd meg Tumblr A turizmus évek óta úgy beszél a vendéglátásról, mintha az csak egy színes melléklet lenne a nagy gazdasági könyvben. Mintha a konyhák, az éttermek, a szakácsok csak dekorációk lennének a városmarketingben. A valóság ezzel szemben az, hogy a turizmus minden eredménye a vendéglátás vállán áll — és minden hibája is ott csattan. A szakma mégis úgy működik, mintha két külön világ lenne: az egyik számokban gondolkodik, a másik emberekben. A kettő között pedig egyre mélyebb szakadék húzódik. A turizmus nem attól lesz erős, hogy több a látogató. Attól lesz erős, hogy több a valódi élmény. A turizmus ma sokszor csak a felszínt nézi: a vendégszámot, a foglalási adatokat, a kampányok eredményeit. A vendéglátás viszont a mélyben dolgozik: ott, ahol a vendég valóban eldönti, hogy visszajön-e. A turizmus szereti azt hinni, hogy a városok, a programok, a látványosságok hozzák a vendéget. A szakácsok tudják, hogy a vendég végül mindig az étel miatt emlékszik. A turizmus mégis ritkán kérdezi meg a vendéglátást arról, hogy mi működik és mi nem. Ritkán kérdezi meg, hogy mi kellene ahhoz, hogy a vendég ne csak egyszer jöjjön el, hanem vissza is térjen. A valóság az, hogy a turizmus sokszor olyan elvárásokat támaszt a vendéglátással szemben, amelyeknek sem szakmai, sem gazdasági alapja nincs. A „legyünk különlegesek”, „legyünk egyediek”, „legyünk világszínvonalúak” mondatok mögött gyakran nincs sem idő, sem pénz, sem ember. A szakácsoknak pedig úgy kellene csodát tenniük, hogy közben a háttérben mindenki tudja: a csoda nem szerepel a költségvetésben. A turizmus akkor kezd el valóban fejlődni, amikor felismeri, hogy a vendéglátás nem díszlet, hanem gerinc. Hogy a szakácsok nem végrehajtók, hanem élményalkotók. Hogy a termelők nem beszállítók, hanem a történet részei. Hogy a vendéglátás nem a turizmus mellékága, hanem a turizmus szíve. És hogy a vendég nem a kampányoktól lesz elégedett, hanem attól, amit a tányéron kap. A turizmus és a vendéglátás kapcsolata ma sokszor olyan, mint két emberé, akik ugyanazt akarják, de nem beszélnek egymással. A turizmus számokat lát, a vendéglátás arcokat. A turizmus eredményeket mér, a vendéglátás élményeket. A turizmus kampányokat épít, a vendéglátás kapcsolatokat. A kettő akkor működik jól, amikor felismerik: ugyanazért dolgoznak. És amikor végre ugyanazt a nyelvet beszélik. A turizmus nem attól lesz erős, hogy több a látogató. Attól lesz erős, hogy több a valódi élmény. És a valódi élmény mindig ott kezdődik, ahol a szakács felteszi az első kérdést: „Mit akarunk adni?” A turizmus akkor lesz jövőképes, amikor erre a kérdésre nem marketingesek válaszolnak, hanem azok, akik a vendéggel valódi kapcsolatot teremtenek. A vendéglátás nem díszlet. A vendéglátás a történet. És ha ezt a turizmus végre felismeri, akkor nem csak több vendég lesz — hanem több értelme is annak, amit csinálunk.
Hrúz Mária konyhájában főzték meg Petőfi kedvenceit Szalkszentmárton fontos helyett foglal el Petőfi életében: apja egy időben itt bérelt vendégfogadót és …
Tökéletes halloween-i vendégváró receptek Ma már hazánkban is egyre jobban elfogadott, hogy október végén az őszi faleveles dekorációk …
Baconos töltött burgonya Baconos töltött burgonya Hozzávalók (4 személyre): 40 dkg burgonya 20 dkg sütőtök …
Csótány miatt áll a bál Japánban Csótány miatt áll a bál Japánban (MTI) – Visszavon az üzletekből 750 ezer adag …