Főoldal Hírek Átólzéig Tudja-e? Hogyan maradt meg a mangalica az országban, vagy, hogy milyen tévhitek épültek a köztudatba?

Tudja-e? Hogyan maradt meg a mangalica az országban, vagy, hogy milyen tévhitek épültek a köztudatba?

20 perc átlagos olvasási idő
0
1,359
 ehaccp_topbanner3.jpg

Tudja-e? Hogyan maradt meg a mangalica az országban, vagy, hogy milyen tévhitek épültek a köztudatba?

 

Folytatjuk interjúnkat az őshonos állatokról, és azok minőségi húsáról, mellyel kapcsolatban a Szomor ököfarm tulajdonosával, Szomor Dezsővel beszélgettem. Beszélgetésünkből kiderül, hogy hogyan maradt meg az országban a mangalica, vagy, hogy milyen tévhitek épültek be a köztudatba.

A szürkemarhát előző cikkünkben kiveséztük, de most beszéljünk arról, hogy milyen állatok vannak még?

Mi csak őshonos állatokkal foglalkozunk. Tartunk mangalicát, racka birkát, az összes őshonos baromfit, szürkemarhát, bivalyt, emellett őshonos kutyafajtákat tartunk még, de azokból is főleg kuvaszt és mudit.

 

A mangalica történetét megosztja velünk?

1991-ben vásároltuk meg a mangalica állományunkat. Ami úgy maradt meg, hogy az országban lévő körülbelül 200 db-os állományból, Tornyospálcáról megvettünk egy állományt, aminek a felét már levágták, és hallottuk, hogy van még Balatonszentgyörgyön egy vörös állomány, amire ugyan nem volt pénzünk, de azért elmentünk, hogy érdekelne minket. Az ottani TSz elnök akkor azt mondta, hogy amennyiben elszállítjuk, két napon belül akkor ideadja halasztott fizetéssel, de, ha mégsem visszük el, akkor beviszik a vágóhídra, mert lopják őket és nem kínlódnak velük tovább. Így történt, hogy 2011-ben a 200 törzskocából, 60 a miénk volt.

Mi lett a jövője az állománynak?

Évekig tartottuk, de senkinek nem kellett. Gyakorlatilag nem tudtunk belőle eladni semmit, mert zsír pacninak nézték, és nem kellett belőle senkinek se az élő állat, se a hús. Egy Tóth Péter nevű debreceni egyetemi hallgató kikerült Spanyolországba, ahol nagy kultusza van a sonkakészítésnek. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy 30 millió spanyol, 40 millió sonkát fogyaszt el. Ők érdeklődtek zsíros sertés iránt, mert köztudott, hogy az ízek a zsírosabb részekben intenzívebbek. Az első kísérleteket nálunk végezték el, és itt állapították meg, hogy a világ legjobb malaca ugyan az ibérico, de a mangalica az semmiben nem marad el tőle.

 

Gondolom ezek után megnyílt a piac?

Igen, mondták, hogy kell a mangalica. Amikor Apajra kerültem, akkor gondoltam a lakosság majd, hogy fog neki örülni, hiszen régebben itt 8000 sertést állítottak elő, így nem került volna nekik semmibe. Adtam volna a takarmányt és a mangalicát, de abszolút semmilyen fogadókészség nem volt náluk. Ekkor úgy nézett ki, hogy a mangalicákat ki kell irtanunk, mert eladni nem lehet, érdeklődés nincs rá.

Mi volt a kulcsa, hogy megmaradt mégis a mangalica?

A Spanyolok felvásárolták az állományt, és nem kivitték, hanem itt Emődön és Nyíribronyba két telepet létesítettek, és ezekről a telepekről hoztam süldőket, amiket nekik hizlaltam fel, több mint 15 éven keresztül. Volt időszak, amikor ez volt az egyetlen olyan, ahol bevételünk származott, elvitték, és pontosan fizettek. Nekünk ez pedig nagyon kellett. Mára már ezt befejeztük, mert elmentek a takarmánytermő területeink, de egyébként ők vinnék most is. Visszatérve a mangalicához, nekem meggyőződésem, hogy így maradt meg, a spanyolok által. Amit különösnek találtam, hogy elég nagy ellenállás volt a magyar génmegőrző, génfenntartó hatóságok részéről, akik mintha csak ellenérdekeltek lettek volna. Nem értettem, hogy miért cirkuszolnak állandóan, mintha csak nekik az lett volna az érdekük, hogy ne menjen 500 egyedszám fölé az állomány, hogy azt állandóan meg kelljen menteni. Egyszer szóvá is tettem, hogy ha így folytatják, akkor a spanyolok ki fognak menni, mire az egyik azt mondta, hogy csak már mennének. Ő könnyen mondta, hiszen neki mindegy alapon, de nekünk, kik nehéz helyzetben voltunk, és oly sok munkánk, pénzünk volt akkorra már a fajta megmentésben, azért nekünk egy kicsit másabb volt a helyzetünk. De ez nem csak nekünk volt az érdekünk, most van az országban több tízezer, azt hiszem ez az ország érdeke is kell, hogy legyen.  Az, hogy fenn maradt, hangsúlyozom, nekem meggyőződésem, hogy a spanyoloknak köszönhető.

 

A spanyolok nem akarták kivinni az országból a mangalicát?

Ők azon az állásponton voltak, hogy minden faj ott adja a maximális minőséget ahol kialakult, ezért a mangalicát Magyarországon kell előállítani. A spanyolokkal pedig ezért nagyon szimpatizáltam.

Mi lenne a legmegfelelőbb hozzáállás?

Én azt gondolom, hogy minél több mangalicát termelni és vinni kifelé. Mint ahogyan a szürkemarhánál is. Mátyás király költségeinek nagy részét a szürkemarha eladásából származó bevételeiből finanszírozta. Frankfurtba a vágóhíd előtt, a mai napig ott van egy szürkemarha szobor, hiszen a tűzvész után a magyar gulya kiérkezése mentette meg az éhínségtől a lakosságot, ezért pedig egy kőszobrot állítottak, melynek a szarvai egyébként fából vannak.

 

Beszéljünk a baromfifarmról, mert ugye az is van.

Mi minden őshonos állatot igyekszünk tartani, a gödöllői intézet hozzánk helyezte ki a tartalék elit állományát, amikor úgy volt, hogy részben felszámolják azt a telepet. Mi szívesen tartjuk ezeket és elég sokat is tartunk. Az összes őshonos baromfit tartjuk.

A baromfit hová értékesítik?

Mi nagyon szeretnénk, hogy a baromfink a gasztronómiába kerüljön. Nem értettük, hogy olyan szépek ezek a csirkék, majd hírtelen megnyúlnak és olyan csontváz vékony állatokká vállnak, amik csak lassan, de berakódnak. Majd találtunk egy leírást, mely szerint a magyar parlagi csirkét 80 dkg-os korában kell levágni, mert akkor még megvannak a hús formái, majd valóban utána megnyúlik, és eltűnnek róla a húsrészek, melyek csak nagyon lassan jönnek vissza. Igen ám, de a 80 dkg-os súly elérése 3 hónapot vesz igénybe. Na, most, ha azt nézzük, hogy egy brojler csirke, ami másfél kiló takarmányból <aminek a 20%-a baromfitrágya> készít 1-2 kiló húst és mindezt 5-6 hét alatt, akkor ezzel nem igen tudunk versenyezni. A brojlernak körülbelül 750 Ft kilója, nekünk az önköltségünk nem sokkal 2000 Ft körül áll meg. Ennek a minőségi húsnak ennyi az önköltségi ára, ezt pedig nehezen lehet elfogadtatni, mert sajnos az emberekkel elhitették, hogy az ára 750.- Ft.

A gasztronómia mennyire befogadó?

Csináltuk, hogy kiküldtünk néhány csirkét éttermekbe, hogy próbálkozzanak vele. Különösen van egy francia fekete lábú, amiért nagyon oda vannak, de hát könyörgöm, a magyar fajtában is van, az erdélyi kopasznyakú, ami fekete, és fekete a lába is. Épp egy ilyet küldtünk ki egy olyan étterembe, ahol mesterszakács van, és kérdeztük, hogy milyen, azt mondta, hogy sz@r. Majd kérdeztük, hogy mit csinált vele, azt mondta grillezte. Hát erre nem tudok mit mondani, egy két éves tyúkot kezdett el grillezni. Ez egész más alapanyag, ezt nem is tudja egy magyar szakács kezelni már, mivel már több generáción keresztül nem is találkozott valódi hússal, azaz ilyennel, így nem is hibáztathatók érte. Talán vidéken jobb a helyezte, mert hamarabb hozzájutnak nem csak festett és egyéb trükkök általi, hanem valóban háztáji baromfihoz az emberek, így még ezeket el is tudják talán készíteni. De azt gondolom, aki ezt a szakmát választja, annak mindenképpen utána kellene néznie a dolgoknak, a beszerezhető alapanyagoknak.

Mit gondol azt igényeink változásáról?

Úgy érzem, hogy manapság egy jó időszak van erre. Régebben, amikor mindenki számolta fel a baromfiudvarokat, vagy adta le a hízókat, akkor, ha valaki azt mondta volna, hogy a multik szemetet etetnek velünk, azt gondolom meg is kövezték volna. Mára ez a helyzet változott, már viszonylag sokan elfogadják ezt. Be kell látnunk, hogy a kemizálás árát, és a beltartalom hiányát valahol meg kell fizetnünk. Azzal, hogy a termésátlagok a négy, ötszörösére felmentek, ennek az árát az egészségünkkel fizetjük. Azt gondolom egyre nagyobb a fogadókészség arra, hogy a jó minőségű élelmiszerek fontosak. És hova tovább, azt is kénytelen mindenki elfogadni, hogy ahol még megvannak a disznó-, vagy baromfi ólak, ott újra elkezdjenek malacokat hizlalni saját egészségük érdekében. Érdemes ezekkel foglalkozni. Azonban rá fognak jönni, hogy a csirkének nem 750 Ft az ára, viszont a drágább nem szemét, hanem az a jó minőségű hús. Előbb-utóbb ki kell gyógyulni abból a tévhitből, hogy az üzletek polcain lévő hús előállítása, annyiba kerül, mint amennyiért azt ott árulják. A megfelelő termékek nyomon követhetősége mindennél fontosabb lenne, mert egyre nagyobb iparág foglalkozik a csalással. De azért szerencsére az igény a jó termékre egyre nagyobb.

 

Beszélgetésünket a szürkemarháról, annak tenyésztéséről és a riportunk előzményét itt megtalálja.

A cikkben szereplő képek és a riport írásbeli engedély nélküli felhasználása jogi vitákhoz vezethet! 

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

 

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat Átólzéig

Cikk ajánló

Nem érintkezhetnek élelmiszerrel műanyagot és bambuszt is tartalmazó anyagok

Az Európai Unió tagállamaiban tilos azoknak az élelmiszerekkel érintkező termékeknek a for…