Főoldal Hírek Portré Interjú Szabó Károllyal, aki az Aviko cég területi képviselője

Interjú Szabó Károllyal, aki az Aviko cég területi képviselője

46 perc átlagos olvasási idő
1
2,311
 ehaccp_topbanner3.jpg

Interjú Szabó Károllyal, aki az Aviko cég területi képviselője

 

A nyári szünetünk végeztével, rápihenve a magazin szerkesztésére, eszembe jutott, hogy a beszállítói kérdéskörrel még nem is foglalkoztunk, azonban ezt a témát alaposabban, egy hamarosan következő cikkünkben fogjuk kivesézni. Most az ember érdekelt, mégpedig az-az ember, aki reggeltől estig úton van, hogy fokozódjon a megrendelése, jelen esetben az Aviko-nak, ez a személy pedig nem más, mint Szabó Károly. Olvassátok a vele készült interjút.

 

Karesz, mesélj magadról, honnan származol, hol tanultál?

Dunaújvárosban születtem, itt is nőttem fel. Az első alkalom, amikor elkerültem a városból a szakács iskola elkezdésének idejére datálódik. ’94-ben kezdtem Siófokon a Krúdyban, a szakács szakmát tanulni és ’97-ben itt is szereztem szakács szakmunkás bizonyítványt. Az iskolában Kocsonya Kálmán és Csepregi Gábor szakoktatóktól tanulhattam a szakma fortélyait.  Az iskola elvégzése után abban a szerencsében volt részem, hogy a családom bérelt egy éttermet a Balatonnál és nyaranta ott dolgoztam. Aztán 2002-ben Dunaújvárosban érettségiztem, az érettségi után Pécsre kerültem, ott dolgoztam a talán akkori legnagyobb gyorsétteremben (itt nem arra a bizonyos gyorsétteremre gondolok). Onnan nyergeltem át a képviselői munkára, ez 2004-ben történt, és azóta is ebben tevékenykedem. Jelenleg a munkám mellett a BGF-en tanulok üzleti szakoktatónak. 

 

Mivel foglalkozol manapság?

Ahogyan a bevezetőben is írtad, az Avikonak vagyok a foodservice területi képviselője immáron ötödik éve. Természetesen ez a munka teszi ki a napi teendőim nagy részét. Szeptembertől júniusig ehhez jön még az iskola is.  Azt mondhatom, hogy több mint érdekes a munkám. Ez adódik abból is, hogy egyedül vagyok a cégnél képviselő, így az egész országot járom. Mindig új embereket ismerek meg és egészen átfogó képet alkothatok a vendéglátás mai helyzetéről. Itt gyorsan hozzáteszem, hogy természetesen a saját szemszögemből tudok véleményt alkotni. Azonban érdekes látni, hogy miként állnak egymáshoz a vendéglátósok mondjuk Budapesten, Debrecenben, vagy a Balatonnál. A munkám a HoReCa területen dolgozók látogatását illetve a nagykereskedésekkel és azok képviselőivel való együttműködést jelenti nagyrészt. Természetesen ez egy nagyon általános leírás volt, ennél lényegesen szerteágazóbb a feladatom. Például új termékek bevezetésekor, vagy azt megelőzően a piaci szereplők szondáztatása. Bevezetéskor termékminták eljuttatása a vevőkhöz. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nagykereskedések képviselői is megkóstolják az újonnan bevezetett terméket, mert csak akkor ismerik meg, és akkor tudnak róla hitelesen beszélni. Nem csak úgy képviselem az Avikot, hogy én megyek a partnerekhez, hanem amikor egy nagykereskedés vevőtalálkozót szervez, azon népszerűsítem a termékeinket. Mostanában belevonnak abba is, hogy a hirdetéseinkben mi szerepeljen, illetve, hogy egy-egy akciót miként bonyolítsunk le.

 

Volt valaki vendéglátós a családban, vagy honnan jött, hogy nyiss, és éppen a vendéglátóipar felé?

Klasszikus vendéglátósról nem tudok a családban, ennek ellenére a családom összeforrt a vendéglátással. Apai nagymamám volt óvodai szakácsnő, illetve édesanyám dolgozott szintén az intézményi vendéglátásban. A vendéglátó irányába édesapám terelt, ettől függetlenül már hetedikes koromban tudtam, hogy én szakács akarok lenni. Általános iskola első nyári szünetétől kezdve, végig egy balatoni büfé vonzásában töltöttem a nyaraimat. A szüleim dolgoztak itt alkalmazottként. Valószínűleg itt „mérgeződtem” meg a vendéglátással. Gyerekként már segítettem a poharakat, tálcákat visszavinni, aztán a szezon végén a tulajdonos mindig megkérdezte, hogy melyik pohárban lévő összegyűjtött filléreket kérem fizetés gyanánt.

 

Miért nem szakácsként dolgozol?

Így hozta az élet. Azért a mostani munkám nem szakított el a szakács szakmától teljes egészében. Amikor cégen belül lehetőségem van rá, akkor megragadom az alkalmat, hogy főzzek. Ilyen volt a tavalyi, 50 éves az Aviko rendezvényünk Pécsen. Annak a menüjét Kardos Laci barátommal ketten „követtük” el. Természetesen más okok is voltak, amik ide vonzottak. Amikor először találkoztam területi képviselővel, – akkor még szakácsként- megfogalmazódott bennem, hogy szívesen kipróbálnám ezt a munkát.  Tagadhatatlanul vannak előnyei ennek a szakmának a szakácskodással szemben. Egy példa ezek közül az, hogy hétvégén és ünnepnapokon nem dolgozunk. Azért ne gondolja senki, hogy ez a munka csak móka és kacagás. Itt is vannak tervszámok, amiket teljesíteni kell ellenkező esetben hamar az utcán találja magát az ember.

 

Eddig merre dolgoztál?

Ahogy arról már ejtettem szót, gyerekkorom óta fordulok elő a vendéglátásban. A Balatonnál kezdtem, aztán a szakács iskola alatt a gyakorlatomat a Pentele étteremben töltöttem Dunaújvárosban (már nem üzemel). Aztán az szakácsiskola elvégzése után ismét a Balaton következett a Flamingó étteremben dolgoztam (ezt az éttermet üzemeltette a családom). A nyári szezon után Dunaújvárostól nem messze, szintén a családom által bérelt étteremben dolgoztam. Ezt követően úgy hozta az élet, hogy kiszakadtam a családi vendéglátózásból és ekkor kezdtem el Pécsen dolgozni. Innen kerültem az első területi képviselői állásomba, nem egészen 3 év elteltével váltottam, akkor egy a bolti kereskedelemben érdekelt cégnél kezdtem el dolgozni. Viszonylag hamar rájöttem, hogy nekem vissza kell térnem a vendéglátás környékére. Ebben az elhatározásban megerősített az is, hogy idő közben vezetőváltás történt az adott cégnél, és nagyon nem tetszett az az irány, amit az új ügyvezető képviselt. Ekkor kerültem az Aviko-hoz.

 

Mi miatt kötelezted el magad éppen az Aviko felé?

Az elköteleződést akkor éreztem először, mikor az első állás interjún voltam. Szimpatikus volt a légkör és azt gondolom, hogy az egész interjú oldott hangulatban zajlott. Természetesen amennyire lehetett utána jártam, hogy milyenek a cég termékei, a szűk környezetemben milyen a megítélése a termékeknek.  Fontos számomra, hogy egy cég innovatív legyen, mert véleményem szerint csak így lehet a piac érdeklődését fenntartani. Azt gondolom, hogy az Aviko ilyen cég.

 

Mennyire tud hatékony lenni, ha egy cég alkalmaz egy területi képviselőt, vagy üzletkötőt?

Először tisztázzuk, hogy mi a területi képviselő és az üzletkötő között a különbség. Az üzletkötő, ahogyan a nevében is benne van, üzletet köt, rendelést vesz fel, piacot fejleszt. A területi képviselő az őt alkalmazó cég termékeit népszerűsíti, ha kell, bemutatja annak legoptimálisabb elkészítését, nem minden esetben vesz fel rendelést, piacot fejleszt. Ma Magyarországon összemosódnak ezek a szerepek. Vannak cégek, akik szeretik hangoztatni az alkalmazottak felé, hogy területi képviselők, ugyanakkor keményen kényszerítik őket arra, hogy rendeléseket vegyenek fel. A területi képviselő munkája mindig vitatott dolog egy cég életében. Nagy költsége van, és azt nagyon nem szeretik a tulajdonosok. Viszont azt gondolom, hogy egy ilyen cég esetében, mint az Aviko is, elengedhetetlen a képviselő alkalmazása. Csak ilyen módon tud hatékony lenni az új termékek bevezetése a napi kapcsolattartás a meghatározó partnerekkel. Természetesen nagy segítség lehet a nagykereskedések képviselőinek a munkája, de ők rengeteg árucikkel dolgoznak. Nem jut annyi idejük foglalkozni egy-egy termékkel. Az Aviko esetében nem beszélhetünk üzletkötőről, mert egyedül képtelen lennék a napi rendeléseket felvenni, és továbbítani a nagykereskedések felé.

 

Mit gondolsz, a cégeknek mennyire kellene szemléletváltást alkalmazniuk a jelenlegi területi képviselőkkel szemben? Vagy jól látják el a feladatukat?

Nehéz a kérdés. Alapvetően azt lehet mondani –amennyire én ismerem e szakma helyzetét, nincsenek rossz helyzetben a képviselőként dolgozók. Biztos, hogy mindig lehet olyan részleteket találni a munkáltatók hozzáállásában, ami javításra szorulna. De melyik munkánál nincsen ez így? Az is biztos, hogy a képviselőként dolgozók között is vannak nem oda valók. Talán ami a legfontosabb lenne, hogy ne pusztán egy számként kezeljék az embereiket a cégek. Például volt egy munkahelyem, ahol én voltam a 24-es.

 

A Te munkád is a folyamatos változásról szól. Változik a helyszín, az alapanyag, a választék, stb., tehát szinte minden. Ezt mennyire könnyű nyomon követned, mint egy nagyvállalat alkalmazottja?

Ahogy az egyik előző kérdésre is mondtam, nekem fontos, hogy olyan munkáltatónál dolgozzak, ahol fontos szerepe van az innovációnak. Akár a termékfejlesztés, akár a marketing szempontjából. A változásokhoz alkalmazkodni kell, mert, ha én nem teszem meg, lesz majd más, aki igen. Úgy érzem, annak ellenére, hogy jövőre lesz a 10. évem ebben a szakmában, jól veszem az ilyesfajta akadályokat. A kínálat választék alakulásába valamelyest bele tudunk mi is szólni itthonról, hogy a magyar piac mit igényel. Természetesen vannak olyan nagy és egységes koncepciók, amihez nekünk is alkalmazkodni kell, de ez egy nemzetközi cég életében így normális.

 

Szerinted a piac mennyire szűri meg a termékeket, vagy csak az ár a döntő?

Úgy látom, hogy ma Magyarországon az ár az elsődleges szűrő. Egyre kevesebb azon partnerek száma, akik csak és kizárólag a minőséget keresik. Egész egyszerűen nem tehetik meg. Felüdülés mikor olyan vevővel találkozom, akit elsősorban nem az ár érdekel, hanem az, hogy mit tesz a tányérra.

 

Az általatok forgalmazott termékeket, Te hová helyeznéd, azaz a hazai kínálattal összevetve mennyire állják meg a helyüket?

Úgy gondolom, hogy az általunk gyártott termékek nagy része összhangban van a mai magyar kereslettel. Ezt mutatja az is, hogy a HoReCa szektorban piacvezető az Aviko. Ennek alátámasztására azt gondolom elég, ha csak azt mondom, hogy a két meghatározó nagykereskedést (az egyik az ország legnagyobb mirelit beszerzési társulása és egy másik meghatározó nagykereskedés) a partnereink között tudhatjuk. Nekik köszönhetően országos lefedettséggel rendelkezünk. Természetesen rajtuk kívül vannak még kisebb helyi nagykereskedelmi partnereink is.

 

Esetleg van-e olyan, és szerinted mivel lehetne jobbá tenni a mirelitkereskedelmet?

Egyértelműen olyan irányba kell fejlődnie ennek az iparágnak is, hogy a zöldség, hús, stb. amit feldolgoz a lehető legkevesebb károsodást szenvedje el. Úgy látom, hogy szinte kivétel nélkül erre törekednek a gyártók. Itt leginkább a zöldség feldolgozókra gondolok, őket ismerem jobban. Az Aviko is egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy minél jobb minőségű és a lehető legegészségesebb termékeket állítsa elő. Az „Éljen egészségesebben” programunkon belül arra törekedünk, hogy olyan gyártástechnológiát alkalmazzunk melynek köszönhetően a termékeink egészségesebbek lesznek. Ennek keretében az elősütéshez használt pálmazsírt napraforgó olajra cseréltük. Ezen programon belül van egy másik pont az „Összhangban a természettel” ez arra hivatott, hogy azon termékeinkre hívja fel a figyelmet melyek nem gyorsfagyasztottak, hanem egyszerűen hőkezelt, hűtött termékek.

 

Mennyire volt nehéz feladat a válság leküzdése a cégen belül, vagy mennyire vettétek észre azt?

Minket is megérintett a válság szele sajnos. Ez idő alatt is azon dolgoztunk, hogy ne csökkenjen a termékkínálatunk. Illetve ez idő alatt is próbáltuk a piac igényeit kiszolgálni olyan termékekkel, ami az adott helyzetnek megfelelt.

 

Gondolom a szakmai szervezetek sem idegenek számodra, velük milyen a kapcsolatod?

Jól gondolod. Két szervezetnek vagyok a tagja. Úgy látom elkeserítő, ami ma itthon a szakmai szervezetek ténykedését jellemzi. Abban az értelemben mondom ezt, hogy abszolút nincsen összetartás egy irányba húzás közöttük. Mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti. Számomra már az is fura, hogy azt kellett mondanom, két szervezetnek vagyok a tagja! Miért nem lehet egy nagy szervezet, és azon belül szekciók? Természetesen nem vagyok naiv, pontosan tudom a választ. Viszont az a kérdés is felvetődik bennem ezzel kapcsolatban, hogy a szakmai szervezetek valóban a szakmában dolgozókat kívánják-e képviselni, vagy csupán a vezetőik akaratát, gondolatait akarják rákényszeríteni a tagokra? Ismereteim szerint az egyesületek alulról szerveződően jönnek létre, és a tagok akaratát jelenítik meg. Kivételek persze mindig vannak, de úgy látom, hogy ma itthon az az uralkodó, hogy fentről irányítják az egyesületeket, szövetségeket. Egy érdekes történetet pár mondatban elmesélek. Úgy gondolom, egy szakmai szervezet sem engedheti meg magának, hogy ha egy szponzor jelentkezik nála, akkor ne vegye azt komolyan. Pár évvel ezelőtt az akkori főnököm fel akarta venni az egyik legnagyobb szervezettel a kapcsolatot, össze is hoztam neki egy találkozót a szervezet akkori egyik vezetőjével. Megbeszélték a körvonalakat, és továbbította a kapcsolattartó a szervezet vezetése felé a megkeresésünket. Az érdekes az volt, hogy innentől kezdve néma csönd a szervezet részéről. A főnököm többször írt tárgyalás során kapott kontaktnak, (ő nem az a személy volt, akivel a tárgyalás zajlott) még csak válaszra sem méltatták. Itt teszem hozzá, hogy nem azzal volt a probléma, hogy fagyasztott termékeket gyártunk, mert egy fagyasztott termékeket forgalmazó cég az egyik fő szponzoruk. Miért furcsa ez az egész? Mert egyébként meg azt halljuk, hogy állandóan pénzhiányban szenvednek ezek a szakmai szervezetek. A másik, hiányosságuk ezeknek a szervezeteknek, hogy cserében a támogatásért nem tudnak valódi értéket nyújtani. Egy dolgot tudomásul kell venni, az a cég, aki szponzorál, kér is cserébe valamit!

 

Mit gondolsz, mikor működne megfelelően a szakma?

Erre a kérdésre nem biztos, hogy én vagyok hivatott válaszolni. Azt hiszem a véleményem elég markáns ahhoz, hogy ide leírjuk.

 

Számtalan szakmai rendezvényen feltűnsz, ahol a szakmában dolgozók csak úgy ismernek, hogy az „Aviko-s Karesz”. Már-már Te lettél a reklámarca annak. Ezt hogy éled meg?

Nagyon jó érzés, hogy így azonosítanak az emberek. Azt gondolom, hogy egy területi képviselő akkor sikeres, ha tudják róla, hogy ő kicsoda, melyik céget képviseli. Gondolom a főnököm is annak örül, ha ezt látja. Volt olyan kollégám (nem ennél a cégnél) aki, amikor bement egy konyhára akkor súrolószert és mosogatószert akartak tőle rendelni, holott egy élelmiszer alapanyag gyártó céget képviselt.

 

Mit üzennél a szakmában dolgozóknak?

Csak összefogással lehet érdeket érvényesíteni! A széthúzás, ellenségeskedés nem viszi előre a dolgokat. A versenyszellem kell, egészséges kereteken belül, az is segít a fejlődésben.

 

Mit kívánnál magadnak a jövőben?

Elsősorban egészséget! Még minimum ennyi évet ebben a szakmában, és 3-szor ennyi évet az Aviko-nál. Sikerüljön két év múlva megszereznem a diplomámat!

 

A riport, az Oldalas magazin 2013. szeptemberi számában jelent meg!

 

A cikkben szereplő képek és a riport írásbeli engedély nélküli felhasználása jogi vitákhoz vezethet! 

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
  • Életműdíjas lett Nemeskövi Dénes

    A 2020-as évben, a XXII. Séfbál kínált kíváló alternatívát ahhoz, hogy Nemeskövi Dénes hár…
  • Elhunyt Benke László

    Elhunyt Benke László <gyakran csak Laci bácsi>, többszörös világbajnok magyar mester…
  • Portré: Herédi Péter Róbert

    Ebben a hónapban egy olyan fiatal Séfet szeretnék nektek bemutatni, aki igazán megtalálta …
Töltsön be továbbiakat Portré

Cikk ajánló

Orvosi tippek: így nyaraljunk idén is szabadon

Most, hogy berobbant az igazi nyár, és a szállodák is újra megnyitottak, egyre többen terv…