Főoldal Hírek Átólzéig Egy rendelet, amely leverte a biztosítékot!

Egy rendelet, amely leverte a biztosítékot!

14 perc átlagos olvasási idő
0
1,325
 ehaccp_topbanner3.jpg

Egy rendelet, amely leverte a biztosítékot!  

 

Az EMMI közétkeztetési rendelete, finoman fogalmazva is leverte a biztosítékot a közétkeztetéssel foglalkozó szakmai szervezeteknél. Erről a megosztó rendeletről, annak bevezetéséről és céljáról kérdeztem Dr. Martos Évát, aki az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (Oéti ) főigazgató főorvosa, aki nem mellesleg a rendelet kidolgozója és támogatója is egyben.

 

Talán kezdjük onnan, hogy a szakma félreérti ezt, vagy esetleg önök nem tudták megértetni annak valós célját? Esetleg a közétkeztetők zárkóznak el tőle, vagy mi lehet az oka, hogy ez a rendelet ennyire leverte a biztosítékot?

Azt tudom mondani erre, hogy is-is. Mi a rendelettel kapcsolatban körülbelül 25 rendezvényen voltunk, ahol elmondtuk a lényeget, de nyílván az ördög a részletekben rejlik. Ezen kívül, hogy segítsük a megértést, a rendelet megjelenése óta érkezett közel 150 kérdésre adott válaszunk, egyfajta „gyakori kérdések” formájában elérhető a weboldalon.

 

Elég sok kritikus pont van.

Igen, vannak. Ilyen például a só, a zsír, a cukrozatlan tejtermék, a tejföl, hogy azt miért csak ételkészítéshez lehet használni. Összegezve itt a lényeges kérdésekről van szó, amit ha nem értenek, akkor mi mindent elkövetünk, hogy megértsék. Ezért is vannak kiírva a TÁMOP pályázatok, hogy ezek a kérdések minél szélesebb körben megvalósuljanak. És persze lehet hozzánk is fordulni. Mióta elkezdtük ezt a konzultációkat <azt tudni kell, hogy ez 2009 óta zajlik, akkor kezdődött igazából>, azóta folyamatosan zajlik. Körülbelül 800 kérdésre adtunk választ.

 

Mi a tapasztalat?

Nagyon jól látszott, hogy az egyik oldal azt szeretné, ha kevesebb lenne a tejtermék, míg a másik, a kistermelő mondjuk, aki el szeretné adni a termékét, azt, hogy több. Például az Élő Tisza azt szeretné, ha több lenne a tejtermék.

Az egyik azt szeretné, ha a zöldség kisebb, míg a másik azt, hogy nagyobb adagban legyen a tányéron. Borzasztó nehéz egy ilyen sokszereplős területen konszenzusra jutni.

 

A helyi termékek helyzetbe hozása, azok piacának bővítése ezek szerint üdvözlendő lenne az önök részéről is?

Szinte általánosságban kijelenthető, a helyi termékek forszírozása nem hazai jelenség. Ez mindenütt így van. Egy win-win helyzet kialakítása a cél, ugyanúgy, ahogy az iskolagyümölcs programban. Ott a gazda célja az, hogy el tudja adni a gyümölcsöt, a másik oldalon pedig a cél, hogy a gyermekkori elhízást vissza tudjuk szorítani. Tehát hangsúlyozom egy win-win helyzet a cél, hogy a termelő termeljen, de el is tudja azt majd adni. Viszont én is azt látom, hogy ez túl hírtelen van, ezt kell propagálni, ehhez kellenek rendeletek, amik lehetővé teszik ezt. Ha pedig ezt létrehozzuk, akkor ez meg fog valósulni, de jelenleg még ez nem érett be, de ettől azért erre kell törekedni.

Én is azt a paradicsomot szeretem enni, ami a kertben termett, de sajnos még erre nem álltunk rá. Viszont rá fogunk, ha az támogatásra kerül. Ahogy a lakosság egészségtudatossága nő, úgy akar majd egyre kevesebb adalékanyagot fogyasztani, akkor előbb-utóbb el fogunk a célunkig jutni. Igen, ez a fontos.

 

A szakmai szervezetek közül többen, úgy a VIMOSZ is nemrégiben küldött egy anyagot a rendelettel kapcsolatban önöknek.

Helyesbítek nem nekünk, hanem a Minisztériumnak küldte, meg még ki tudja hány helyre, de igen, válaszolni azt nekem kell.

 

Nos, a kérdésem arra vonatkozik, hogy milyen a VIMOSZ-al a kapcsolatuk?

Állati jó a kérdés. Kommunikációs szempontból, mikor egymással szemtől-szemben állunk, akkor természetesen az a hozzáállás, hogy nagyon támogatjuk ezt a rendeletet. Jó, mert szektor semleges. És akkor utána jönnek az ilyen bunkeranyagok, mert erre mást nem tudok mondani.

 

Ezek után valami egyeztetést kezdeményeztek velük, vagy a többi szakmai szervezetettel?

Tudja hány egyeztetésünk volt? Tudja hány? Jézusom!

 

Térjünk vissza a rendeletre. Nézzük például a sótartalmat. Ez szerintem jelenleg kivitelezhetetlen.

Az alacsony sótartalom betartása például az óvodásoknál, valóban nehéz feladat. A cél, hogy kikényszerítődjön, hogy a beszállító termékei is olyanokká váljanak, amivel biztosítani lehet az előírást. Igen egyébként ez jelenleg problémás, ezt én is tudom.

 

Itt azt gondolom, komoly probléma van a kommunikációval is, akár a közétkeztetői, akár a beszállítói szektor oldaláról nézzük.

Így van, ezt nagyon erősen kommunikálni kell. És nem úgy kell felfogni, hogy ez a mumus, vagy, hogy ez bántó. E mögé fel kellene állni, fel kellene sorakozni.

Az emberek lusták, az emberek azt szeretik, ha nem bántják őket, nem jönnek új rendeletek. Félnek a büntetéstől.

 

Van példájuk, hogy az alapanyaggyártók egy nem közvetlen rendelet hatására változtattak a technológián, vagy az összetevőkön?

Ott van például a „chipsadó”, melynek hatására megjelentek a sómentes leves porok. Úgy tűnik, hogy vannak olyan országok, ahol az önkéntesség még működik, nálunk az a tapasztalat, hogy nem!

 

A sózás, és a zsírok fogyasztásának csökkentése sok tanulmány szerint éppen annyira káros, mint a túlzott fogyasztásuk.

Ezeket én nem tudom értelmezni. Nagyon sokat olvasok, többnyire tudományos publikációkat, és én sem azt mondom, hogy mostantól zsírmentesen kell enni, mert vannak a zsírban oldódó vitaminok, vannak a többszörösen telített zsírsavak, melyek köztudottan szívvédő hatásúak, de nem a pörköltnek, és a sertésnek a zsírjáról beszélünk, meg nem a pálmazsírról. Na, ezek kerültek bele a rendeletbe.

A só. Az pedig teljesen evidens, hogy a kevesebb só jobb. Tudja, hogy mikor jutunk el oda, hogy a lakosság sóbevitele olyan alacsonnyá váljon, ami esetleg már káros az egészségre? Olyan 200 év múlva. Bizonyított tény, hogy a napi 1,5 gramm só az élettani funkciók fenntartásához elegendő, ezzel szemben mi 17 grammot eszünk. Akkor miről beszélünk?

 

 

A beszélgetést azzal zártuk, hogy hamarosan újra elővesszük a témát és újabb kérdést tehetek fel.

A cikkben szereplő tartalom tanulságát, saját értelmezése alapján, mindenki állapítsa meg maga.

A magunk részéről megígérhetem, hogy Dr. Martos Évát keresni fogjuk!

 

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat Átólzéig

Cikk ajánló

Magyar házibivaly és gabonával gazdagított Bonduelle zöldségek – Chef workshop

2022. október 3-án rendezte meg az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete soron következő …