Nyílt levél a miniszternek a magyar vendéglátás jövőjéről

Van az a pont, amikor az ember már nem azért szólal meg, mert biztos benne, hogy meghallgatják. Hanem azért, mert úgy érzi, hogy hallgatni lenne nehezebb.

Asztalos István, az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke saját Facebook-oldalán osztotta meg gondolatait arról, miért tartják fontosnak, hogy újra és újra megszólaljanak a hazai vendéglátást érintő ügyekben. A bejegyzés apropója az a nyílt levél, amelyet Kapitány István miniszternek címeztek, és amelyben ismét arra hívják fel a figyelmet: ha valóban változást szeretnénk a magyar turizmusban és vendéglátásban, akkor nem biztos, hogy ugyanazokkal a módszerekkel és ugyanabban a körben kellene keresni a megoldást, mint korábban. ( nyílt levél teljes szövegét lejjebb mellékeljük, érdemes elolvasni)

Facebook posztjában Asztalos István elnök ezt írta:

„Kiállni valami mellett, és kiállni valakikért talán az egyik legbecsesebb dolog a világon. Különösen akkor, ha sokszor olyanokért tesszük, akiket személyesen nem is ismerünk.
Azt hiszem, mi sosem a visszacsatolással foglalkoztunk. Nem azért szólalunk meg, mert várunk érte valamit. Azért tesszük, mert nap mint nap látjuk és halljuk, mivel küzdenek a hazai vendéglátósok. És ha úgy érezzük, hogy valami nincs rendben, akkor szólunk, publikálunk, javaslatokat teszünk, és ha kell, bizony »ütjük az asztalt« is.
Nem önmagunkért, hanem egy olyan szakmáért, amelyben családok, kisvállalkozások, szakácsok, felszolgálók, cukrászok és vendéglátósok tízezrei dolgoznak.
Mert egy dolgot biztosan nem tartunk helyes iránynak: a múlt hibáit újra és újra elkövetni, majd közben más eredményt várni.
Ezért készítettünk stratégiai koncepciót.
Ezért írunk.
Ezért kérdezünk.
Ezért vitatkozunk.
És ezért állunk ki akkor is, amikor egyszerűbb lenne csendben maradni.
Ezért az egész…
Ja igen, és »nem félünk«!”

Az utolsó két szó persze aligha véletlenül került idézőjelbe. A „nem félünk” Magyar Péter egyik ismert politikai üzenetére utal, és ebben a helyzetben van benne némi visszakacsintás is. Ha egy új politikai korszak egyik fontos üzenete az, hogy nem kell félni kimondani, amit gondolunk, akkor ennek talán a szakmai érdekképviseletben is helye van. Akkor is, ha a kérdések időnként kényelmetlenek.

És tulajdonképpen erről szól a miniszternek címzett nyílt levél is.

Nem az a kérdés, hogy beszélnek-e a szakmával. Hanem az, hogy kivel

Az új kormány hivatalba lépése után természetes várakozás volt, hogy a turizmusban és a vendéglátásban is megkezdődik az elmúlt évek működésének áttekintése. Az ÉTREND sem maradt a partvonalon: elkészítette „A magyar turizmus és vendéglátás megújításának stratégiai koncepciója” című, 34 oldalas szakmai vitaanyagát, amely 21 területen fogalmaz meg konkrét javaslatokat.

Azóta azonban egy másik kérdés is egyre hangsúlyosabbá vált: hogyan épül fel maga a szakmai egyeztetés? Az ÉTREND álláspontja szerint ugyanis nem azzal van probléma, hogy a kormányzat tárgyal a turizmus hagyományos, nagy érdekképviseleteivel. Természetesen tárgyaljon velük. Tudásukra és tapasztalatukra szükség van. A kérdés az, hogy rajtuk kívül kiket hallgatnak még meg.
Ha ugyanis ugyanaz a néhány szervezet rendelkezik szinte kizárólagos hozzáféréssel a döntéshozókhoz, amely az előző rendszerben is meghatározó szereplője volt a szakmai egyeztetéseknek, akkor joggal merül fel a kérdés: pontosan miben változott meg maga a rendszer? Nem személyekről van szó, és nem arról, hogy bárkit el kellene küldeni az asztaltól. Éppen ellenkezőleg. Nagyobb asztalra lenne szükség. Olyanra, amelyhez a kisebb szakmai szervezetek, vidéki szereplők, eltérő érdekű vállalkozások és azok a közösségek is odaférnek, amelyek eddig kevésbé jutottak el a döntéshozókig. Mert – hogy egy régi mondást kölcsönvegyünk – más anyának is lehet okos fia.

 

Ezért született meg a nyílt levél

Az ÉTREND ezért fordult közvetlenül Kapitány István miniszterhez. Nem azért, hogy megkérdőjelezze más szakmai szervezetek helyét, hanem azért, hogy feltegye azt a kérdést, amely egy valóban új szakpolitikai rendszer kialakításakor megkerülhetetlen: hogyan biztosítható, hogy a magyar turizmus és vendéglátás sokféle szereplőjének tapasztalata ténylegesen eljusson a döntéshozókhoz?

A levél ugyanakkor túlmutat azon, hogy ki kap meghívót egy-egy egyeztetésre. Arról is szól, hogy a szakmai párbeszédet végül konkrét céloknak, vállalásoknak, határidőknek és számonkérhető eredményeknek kell követniük, mert önmagában attól még nem lesz új turizmuspolitika, hogy új névtábla kerül az ajtóra.

 

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete ezért az alábbi nyílt levéllel fordult Kapitány István miniszterhez:

Nyílt levél Kapitány István miniszter úr részére

Tisztelt Kapitány István Miniszter Úr!

Tisztelt Minisztérium!

Örömmel fogadtuk azt a kormányzati szándékot, amely szerint rendszeres, kiszámítható és érdemi szakmai párbeszéd kialakítása a cél a magyar turizmus szereplőivel. Meggyőződésünk, hogy az ágazat előtt álló problémák jelentős része csak valódi szakmai együttműködéssel, az érintettek tapasztalatainak közvetlen bevonásával oldható meg. Éppen ezért szeretnénk észrevételt tenni a közelmúltban megtartott egyeztetés résztvevői körével, valamint annak kommunikációjával kapcsolatban.

A mai napon ismét megjelent az a korábban is többször használt megfogalmazás, amely szerint a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége, a VIMOSZ, a MaReSz, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége és a Magyar Beutaztatók Szövetsége „a magyar turizmus meghatározó szakmai szervezetei”.
Álláspontunk szerint itt nem egyszerűen öt szervezet meghívásáról, hanem egy régi szakmai képviseleti modell továbbéléséről beszélünk.

Nem vitatjuk e szervezetek létjogosultságát, szakmai tapasztalatát, és azt sem, hogy saját tagságuk és szakterületük érdekeit képviselniük kell. Természetesen ott van a helyük a tárgyalóasztalnál. A „magyar turizmus meghatározó szakmai szervezetei” megfogalmazást ugyanakkor csak akkor tartjuk szakmailag megalapozottnak, ha világos, átlátható és ellenőrizhető kritériumok alapján meghatározható, mitől válik egy szervezet meghatározóvá.

Tagságának nagyságától? Az általa ténylegesen képviselt vállalkozások számától? Gazdasági súlyától? Területi lefedettségétől? Az ágazatban dolgozók számától? Igazolható szakmai teljesítményétől? Vagy attól, hogy az elmúlt években rendszeresen helyet kapott a kormányzati egyeztetéseken? Utóbbi önmagában véleményünk szerint nem lehet szakmai legitimáció.
Az, hogy valaki korábban is ott ült az asztalnál, önmagában még nem bizonyítja, hogy az egész ágazat meghatározó képviselője. Legfeljebb azt bizonyítja, hogy korábban is ott ült az asztalnál.

Önöket a változtatás szándéka ruházta fel hatalommal, így tudniuk kell.
A magyar turizmus és különösen a vendéglátás szakmai közössége hosszú évek óta megosztott. A korábbi kormányzat ezt a problémát nem oldotta meg. Megelégedett egy olyan érdekegyeztetési rendszerrel, amelyben jellemzően ugyanazok a szervezetek ültek ugyanannál az asztalnál, miközben az ágazat jelentős részének tapasztalatai, problémái és sokszor kritikus véleménye nem vagy csak közvetve jutott el a döntéshozókhoz.
Ehhez jött egy kézzel irányított MTÜ és kész is volt. Papíron volt szakmai párbeszéd. Az iparág jelentős része azonban ennek eredményeiből keveset érzékelt.

Ennek következményeit ma is látjuk. A vendéglátó vállalkozások problémáinak jelentős része nem tegnap keletkezett. Az adminisztráció, az NTAK, az adózási rendszer, a turizmusfejlesztési hozzájárulás, a munkaerő, a szakoktatás, a jövedelmezőség, az energia és a vidéki vendéglátás helyzete évek óta napirenden van.
Ha a korábbi érdekegyeztetési rendszer valóban megfelelően reprezentálta volna az ágazat egészét, és megfelelő eredményességgel közvetítette volna annak problémáit, joggal merül fel a kérdés: miért maradt ennyi alapvető kérdés megoldatlan?

Április 12. után különösen fontosnak tartjuk, hogy ebből megfelelő következtetést vonjunk le. Nem állítjuk, hogy a választási eredményt a turizmus vagy a vendéglátás fordította meg. Egy ország választási döntése természetesen ennél sokkal összetettebb. Azt azonban hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a változás iránti igény az ágazatban is hosszú ideje jelen volt, és a turizmusban, illetve vendéglátásban dolgozó több százezer ember, vállalkozó és család ennek a társadalomnak jelentős része.
A vendéglátás társadalmi hatása ráadásul messze túlmutat saját foglalkoztatási súlyán. Kevés gazdasági ágazat érintkezik ilyen közvetlenül és ilyen gyakran a társadalommal. Éttermekben, kávézókban, cukrászdákban, büfékben és vendéglőkben naponta emberek százezrei találkoznak, beszélgetnek és cserélnek véleményt. A vendéglátás nemcsak kiszolgálja a társadalmat, hanem az egyik legnagyobb mindennapi találkozási felülete is.

Ezért az ágazat hangulata, problémái és jövőképe óhatatlanul hatással van arra is, hogyan érzékelik az emberek az ország gazdasági és társadalmi állapotát. Éppen ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy az új kormányzati ciklus szakmai párbeszéde ne automatikusan örökölje tovább a korábbi rendszer szereplői körét és beidegződéseit.

A most megjelent közös javaslatcsomag maga mutatja meg a problémát

Az egyeztetést követően az öt szervezet közös szakmai javaslatcsomagot tett közzé az MSZÉSZ honlapján. Véleményünk szerint ennek tartalma különösen fontos, mert kézzelfoghatóan megmutatja, miért állítjuk, hogy a jelenlegi egyeztetési struktúrában a vendéglátás nem rendelkezik súlyának megfelelő, közvetlen érdekérvényesítéssel.
A dokumentumban hangsúlyosan jelenik meg a szállodaipar, a beutaztatás, az utazásszervezés, a rendezvény- és MICE-piac, Budapest nemzetközi pozicionálása, a konferenciakapacitások, a repülőtéri közlekedés, a turistabuszok, a dunai kikötők, a szálláshelypiac és a turisztikai marketing. Ezek valamennyien fontos területei a magyar turizmusnak, és természetes, hogy az ezeket képviselő szervezetek megfogalmazzák saját problémáikat. Éppen az mutatja meg azonban a képviseleti rendszer hiányosságát, ami a dokumentumból nagyrészt kimarad.

A vendéglátás ugyanis nem egyszerűen a szállodaipar egyik szolgáltatási eleme, és nem is kizárólag a turisták étkeztetését jelenti. Több tízezer, egymástól rendkívül eltérő vállalkozásról beszélünk: családi vendéglőkről, önálló éttermekről, cukrászdákról, kávézókról, büfékről, cateringvállalkozásokról, rendezvénygasztronómiáról, közétkeztetésről, vidéki és falusi vendéglátóhelyekről, valamint az ezekhez kapcsolódó beszállítókról és szakemberekről. Jelentős részük akkor is gazdasági értéket, munkahelyet és közösségi szolgáltatást teremt, ha vendégei között egyetlen turista sincs.

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesületének 21 pontos stratégiai koncepciójában éppen ezért fogalmaztuk meg, hogy a vendéglátást nem lehet kizárólag a turizmus kiszolgáló területeként kezelni. Önálló gazdasági, foglalkoztatási, társadalmi és kulturális súlya van, ezért önálló, közvetlen és intézményesített szakmai képviseletet is indokol.

A most közzétett közös javaslatok ugyan több, általunk is felvetett problémát érintenek – adminisztráció, adó- és járulékterhek, turizmusfejlesztési hozzájárulás, munkaerő, képzés, NTAK, energiahatékonyság, infrastruktúra –, mégis jól látható, hogy a vendéglátás sajátos problémái önálló ágazati rendszerként alig jelennek meg.
Nem látjuk megfelelő súllyal megjelenni például a vendéglátó mikro- és kisvállalkozások gazdasági helyzetét, az eltérő áfakulcsok problémáját, a magas élőmunkaigényből fakadó sajátosságokat, a szakács-, cukrász- és felszolgálóképzés részletes reformját, az életpálya és pályán tartás kérdését, a vidéki éttermek desztinációs helyzetét, a családi vendéglátó vállalkozások működési problémáit vagy a vendéglátás és a hazai mezőgazdaság, illetve élelmiszer-termelés kapcsolatát.

Ez számunkra nem annak bizonyítéka, hogy a meghívott szervezetek rosszul végzik a munkájukat. Annak bizonyítéka, hogy elsősorban azt képviselik, amire tagságuk, szervezeti struktúrájuk és szakmai fókuszuk felhatalmazza őket. És pontosan ezért hiányzik mellőlük a vendéglátás közvetlen képviselete.

Bizonyos kérdésekben ráadásul szakmai álláspontkülönbség is van. Miközben például a közös szervezeti anyag a szállodai szervizdíj bevezetésének lehetőségét veti fel, az ÉTREND stratégiai anyaga a jelenlegi szervizdíjrendszer fokozatos kivezetését és az önkéntes, digitális borravalórendszer megerősítését javasolja.
Ez éppen azt bizonyítja, hogy nem létezik egyetlen, minden vendéglátó szereplőt automatikusan lefedő szakmai álláspont.

Ezért sem tartjuk elegendőnek, ha a vendéglátás képviseletét pusztán valamely, nevében vagy tevékenységi körében vendéglátással is foglalkozó nagyobb turisztikai szervezet jelenlétével tekintjük megoldottnak.
Egy hasonlattal élve: ez olyan lenne, mintha az egészségügy jövőjéről tartott egyeztetésen azt mondanánk, hogy a kórházak képviselete megoldott, mert jelen van a belgyógyászat. Ettől azonban a sebészet, a sürgősségi ellátás, az intenzív terápia vagy az idegsebészet saját szakmai problémái még nem válnak automatikusan képviseltté.

Nem kevesebb, hanem több szereplőt kérünk az asztalhoz

Nem az a kérdés tehát, hogy a jelenlegi öt szervezet ott lehet-e az asztalnál. Természetesen ott kell lenniük. A kérdés az, hogy miért csak azokat tekintjük „meghatározónak”, akik eddig is rendszeresen ott ültek. A korábbi hozzáférés nem azonos a reprezentativitással. A rendszeres meghívás önmagában nem szakmai legitimáció. És attól, hogy egy szervezet nevében szerepel az „éttermek” szó, még nem feltétlenül válik a rendkívül sokszínű magyar vendéglátás egészének képviselőjévé.
Ez természetesen nem jelenti azt sem, hogy az elmúlt évek valamennyi ágazati problémája a jelenleg egyeztetésre meghívott szervezetek felelőssége lenne. Azt azonban indokolttá teszi, hogy az új szakmai párbeszéd ne automatikusan a korábbi érdekegyeztetési struktúrát örökölje tovább.

A közelmúltban az ÉTREND által nyilvánosságra hozott 21 pontos stratégiai vitaanyag szakmai kritikája során velünk szemben is felmerült a képviselet, a munkaerő, az emberi tényező, az életpálya, a vezetői kultúra, az adatok és a végrehajtás kérdése. Ezt a kritikát nem elutasítottuk, hanem értékesnek tartjuk, mert pontosan azt bizonyítja, amit most mi is állítunk:
egyetlen szervezet és egyetlen dokumentum sem képes önmagában lefedni egy ilyen összetett ágazat valamennyi problémáját.

Mi ezért nem azt javasoljuk, hogy a jelenlegi szereplők közül bárkit állítsanak fel az asztaltól. Azt javasoljuk, hogy húzzunk oda több széket.

Az ÉTREND stratégiai koncepciójában ezért egy állandó Turizmus- és Vendéglátásügyi Érdekegyeztető Fórum létrehozását kezdeményeztük, világos, nyilvános részvételi és rotációs szabályokkal. A részvétel alapja ne történelmi megszokás, korábbi kormányzati hozzáférés, politikai kapcsolat vagy önmagában gazdasági méret legyen, hanem tényleges szakmai legitimáció, igazolható reprezentativitás, ágazati lefedettség és szakmai teljesítmény.
A rendszernek biztosítania kellene, hogy a nagy szállodák, beutaztatók és rendezvénypiaci szereplők mellett a mikro- és kisvállalkozások, önálló vendéglátók, vidéki szereplők, cukrászok, közétkeztetők, cateringvállalkozások, munkavállalói és oktatási szereplők, valamint beszállítók tapasztalatai is közvetlenül megjelenjenek a döntések előkészítésében. Meggyőződésünk, hogy ez nem gyengítené a jelenlegi szakmai szervezetek pozícióját. Éppen ellenkezőleg: hitelesebbé tenné magát a szakmai egyeztetést.

Ha valóban új, rendszeres és érdemi párbeszédet kívánunk létrehozni, akkor nem elegendő újra összehívni a korábbi rendszer megszokott szereplőit. Az új működés egyik legfontosabb bizonyítéka éppen az lehet, hogy azok is szóhoz jutnak, akiknek tapasztalata korábban nehezen vagy egyáltalán nem jutott el a döntéshozókhoz. Nem kizárólag saját szervezetünk számára kérünk helyet. Azt kérjük, hogy legyen világos és nyilvános rendszer arra, ki, milyen szakmai legitimációval és kit képviselve ülhet a magyar turizmus és vendéglátás jövőjéről döntéseket előkészítő asztalhoz.

Mert a szakmai párbeszéd attól nem válik reprezentatívvá, hogy annak résztvevőit „meghatározónak” nevezzük. Attól válik azzá, hogy valóban reprezentálják azt az ágazatot, amelynek nevében megszólalnak.

Tisztelettel:

Asztalos István
elnök
ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete

 

Innentől már a válasz az érdekes

A levél megszületett. A stratégiai koncepció az asztalon van. A kérdéseket feltették. Most már tulajdonképpen nem az az érdekes, hogy az ÉTREND mit mond még, hanem az, hogy mi történik mindezzel.

Nem kell minden javaslatával egyetérteni. Nem kell azért meghívni valakit egy szakmai egyeztetésre, mert hangosan kopogtat az ajtón, de ha egy szakmai szervezet konkrét problémákat azonosít, részletes koncepciót készít, megoldási javaslatokat fogalmaz meg, és vállalja a nyilvános vitát is, akkor legalább érdemes meghallgatni, mit mond. Mert a szakmai párbeszédnek nem az a célja, hogy mindenki ugyanazt gondolja, éppen ellenkezőleg. Azért ülünk egy asztalhoz, mert nem biztos, hogy ugyanazt gondoljuk. És ha valóban más eredményt szeretnénk, mint korábban, akkor időnként talán nemcsak új válaszokra van szükség.

Új kérdezőkre is.

Ja igen és olyanokra, akik „nem félnek” feltenni őket.