Főoldal Hírek Ajánló 10 Séf, 8 kérdés, 10 válasz

10 Séf, 8 kérdés, 10 válasz

60 perc átlagos olvasási idő
0
3,099
 ehaccp_topbanner3.jpg

Bizony sokszor nem árt megállni egy pillanatra és körülnézni, hogy megismerjük a körülöttünk lévő világot. Egy-egy sokkhatás után pedig szinte kötelező ezt megtennünk, ha másért nem, a tisztán látás végett. Hogy lássuk mi változott, mihez kell alkalmazkodnunk, vagy hogy a jövőben mit kell tennünk.

Újságként, <talán egyedüliként> mindig igyekszünk sokoldalúan, az iparág több oldalát bemutatva, de kíméletlenül őszinte írásokkal tájékoztatni a nagyérdeműt, és hát mi lenne annál őszintébb, mint megkérdezni a kollégákat Sárvártól, Hajdúszoboszlóig, vagy Hollókőtől, Dunaújvárosig.

Mi ezt megtettük és 10 kiváló, hiteles Séf válaszait hoztuk el nektek, akik ugyanarra a nyolc kérdésre feleltek, megélt tapasztalataik alapján. Lássuk a válaszokat, de előbb lássuk ki az a 10 fő, akit úgy éreztünk, hogy meg kell szólaltatnunk ahhoz, hogy a szakmáról általános képet kaphassunk (nekik a munkájukat, fáradozásaikat, mellyel hozzájárultak a cikk megvalósulásához, ezúton is köszönjük):

  • Borda Attila: Spirit Hotel Sárvár – Konyhafőnök-Chef

  • Müncz Gábor: Danubius Hotel Gellért, Budapest, Danubius Hotel Marina – Balatonfüred – Konyhafőnök-Chef

  • Endrédi Zsolt: art’otel Budapest, Executive Chef

  • Szabó György: Vaskohász étterem, Dunaújváros – Üzletvezető-Séf

  • Szente Rafael: Thermal Hotel Balance**** Lenti, Executive Chef és F&B Manager

  • Ács Lajos: Forgó Étterem, Dunabogdány – Konyhafőnök-Chef

  • Kovács Levente: ZONA Budapest, Szabadság Bisztró –Chef

  • Németh László: Hunguest Hotel Aqua Sol; Hunguest Hotel Béke; Hunguest Hotel Apolló, Hajdúszoboszló – Executive Chef

  • Németh Tamás: Konyha 2.0, Gyenesdiás – Tulajdonos-Séf

  • Oláh Zoltán: Castellum Hotel Hollókő – Konyhafőnök-Chef

Hogy élted meg a koronavírus miatti kötelező üzletbezárásokat/üzemszünetet?

  • Borda Attila: Szállodánkban nem volt kötelező bezárás, de mivel a vendégforgalom olyan jelentős mértékben csökkent, ezért a tulajdonosi kör üzemszünetet rendelt el.  Házhoz szállítás nem volt nálunk, de közel 70 fő (személyzet) részére napi reggeli és ebéd étkezést biztosítottunk. Ezek a kollégák munkája által szépül a szállodánk.

  • Müncz Gábor: Mi nagyon jól, mert dolgoztunk egyfolytában, mentettük az értékeket. Ezen felül új terveket, új étlapot és új egységesített koncepciót készítettünk. Mint magánember, úgy nyilván rosszul éltük meg a kialakult helyzetet, de szerencsére minket ez nem igazán érintett.

  • Endrédi Zsolt: Egyik napról a másikra történt és sokként hatott rám. Mind a kollegáim, munkatársaim környezetemben lévő ismerőseimtől hallottuk a híreket, hogy percről percre óráról órára vendéglátóhelyek, szállodák ideiglenesen bezártak, az ott dolgozókat átmenetileg szabadságra küldték vagy elveszítették a munkájukat. Ezen belül mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert minimális létszámmal ugyan, de maradhattunk, az első perctől kezdve azt latolgattuk mikor és hogyan nyithatunk meg újra.

  • Szabó György: Mi szerencsések vagyunk, nem zártunk be, hiszen a mi éttermünk a Dunaferren belül található és az üzem dolgozóit szolgálja ki. A helyben fogyasztást mi sem tudtuk megoldani, de az üzem területén kiszállítottunk és elvitelre is lehetőség volt, de ez forgalomcsökkenéssel járt.

  • Szente Rafael: A Hotel bezárt a vendéglétszám drasztikus csökkenése miatt. Nem voltam a legboldogabb, mivel nekünk a tavaszi hónapjaink elég erősek szoktak lenni. Elmaradt a húsvét és sok egyéb programunk is. A lehető leggyorsabban lereagálni, a vendégeinket tájékoztatni a kialakult helyzetről és hogy ne érezzék magukat kellemetlenül, próbáltuk családiasabbá tenni számukra a légkört. Gasztronómiai élménnyekkel és finom zalai borokkal búcsúztattuk a távozó vendégeinket, aminek meg lett az eredménye, mivel az utolsó vendégeinkből lettek az első vendégeink a nyitáskor.

  • Ács Lajos: Hirtelen jött és váratlan esemény volt ez mindenki számára, bár a hírek figyelemmel kísérésével számíthattunk rá, hogy a korlátozások hazánkban is megjelennek. Ennek tudatában már mi indítottuk el az egyeztetéseket, és próbáltunk felállítani B- és C-terveket a megoldásra. Ezáltal  mire be kellett zárni, azaz már a korlátozó intézkedések bevezetését követő nap tudtuk, hogyan csináljuk azt, amit eddig ilyen szituációban még nem próbáltunk: gondolok itt a kiszállításra például, ami elsődleges bevételi forrásunk lett, illetve fontos szerepet kapott az ún. elviteles ételek értékesítése is. Tudtuk, hogy ez csak csekély bevételt hoz a konyhára, de megpróbáltuk, és csináltuk is a mostani visszarendeződésig. Majd a következő döntés az lesz, hogy meddig és milyen formában folytatjuk ezt a profilt.

  • Kovács Levente: Erre van jó válasz?… Rosszul. Mi nem akartunk beállni a kötelező „kiszállítunk sorba”. Megtették helyettünk egy hét alatt körülbelül ezren. Statisztikailag ez igazolható. Megérte e nekik? Úgy tudom nem. A társadalmi felelősség vállalás részét mi jobban átéreztük. Igazunk volt e? Nem tudjuk.

  • Németh László: Három szállodát üzemeltetünk Hajdúszoboszlón, a bezárások nem egyszerre történtek meg, időrendi sorrendben: Apolló, Béke, Aqua Sol. Hirtelen jött, furcsa volt, de hozzá kellett szokni az adott szituációhoz. A vendégek a foglalásokat visszamondták, azzal szembesültünk, hogy egyszer csak kiürült a szálloda. Ez a helyzet a vendégek és a vendéglátó egységek szemszögéből is egyik napról a másikra történt, alkalmazkodni kellett hozzá, és újra kellett tervezni az elkövetkezendő időszakot.

  • Németh Tamás: A főállásom bezárt március22-én, oda nem kellett mennünk már csak a leltárok, egyeztetések miatt, de Gyenesdiádon kiszállítottunk, majd amint lehetett ki is nyitottunk. Nagyon nehéz időszak volt, mert már nem volt a napi rutin, a kiszállítás sem kedvez az általunk kitalált ételeknek, szóval túlélésre mentünk és előre menekültünk…

  • Oláh Zoltán: Nehezen, eddig nem tapasztalt érzéssel, de a tulajdonos pozitív hozzáállásából adódóan bizakodóan. Nálunk házhozszállítás nem volt, az eltelt négy évből fakadóan a hotel renoválásában, szépítésében kapott mindenki feladatot. Az én feladatom otthon végzendő munka volt, mégpedig az új kalkulációs rendszer, étlapok és menük megalkotása.

Sikerült megtartani a munkahelyedet?

  • Borda Attila: Munkahelyem és a kollégák 90 %-nak megmaradt ez, mivel tudjuk, hogy újra nyitáskor profi csapattal kell tovább üzemelnünk. Több év munkája volt olyan ütőképes csapatot összeraknom, amivel most rendelkezem.

  • Müncz Gábor: Halottam én is, hogy nagyon sok maszek étteremből azonnal elküldtek mindenkit, de nálunk, a Danubiusnál szerencsénk volt, ugyanis vigyáztak a dolgozóikra és ehhez mindenféle lehetőséget kerestek.

  • Endrédi Zsolt: Igen, a vezetőségünknek egy „válság” managementtel (szabadságkiadás, más munkaterületre való átcsoportosítás-takarítani kellett a szállodai szobákat segíteni, szépíteni, felújítani őket) sikerült az újranyitáshoz szükséges magot megtartani.

  • Szabó György: Igen, hiszen a cég vezetésének köszönhetően a szolgáltatást folyamatosan biztosítottuk a dolgozók számára.

  • Szente Rafael: Igen, sikerült. Amit nagyon köszönök a kollégáim nevében is az ügyvezető igazgató úrnak, Kárpáti Zoltánnak, hogy mindent megtett a dolgozóiért.

  • Ács Lajos: Szerencsés helyzetben voltunk, illetve vagyunk, mert minden dolgozót megtartott a cég. Bár úgy látom, hogy az események súlyos hatásait nem mindenki tudta a helyén kezelni, olykor még megérteni sem, ennek ellenére remélem, hogy ezt a – lehetőségek engedte – “túlélési” segítséget értékelik majd, és a teljes visszaállás időszakában, munkájukban is viszonozni fogják.

  • Kovács Levente: Igen. Sok éve vagyok a cégnél. Egyébként sem vagyok az a vándormadár típus. Ezt a cég is tudja. Fogjuk egymás kezét.

  • Németh László: Egyenlőre igen.

  • Németh Tamás: Sikerült, de nem tudjuk mi jön még. Nem is tervezek főállással egyelőre, mert van a saját üzlet és nyitunk augusztusban egy újabbat, emellett van egy óriási őszi felkérés, így nem érzem bajban magam, de sokan sajnos megsínylették a “nagyszerű” munkáltatókat    

  • Oláh Zoltán: A jó „Istennek” hála, igen és a csapatom is mellettem maradt.

Mennyire kezelték a vendéglátóipari szereplők jól a kialakult helyzetet?

  • Borda Attila: Mind a beszállítók, mind az egyéb partnerek meglepődve és hihetetlenül álltak a kialakult helyzethez. Tudomásul vették, de a jövő kép az, ami bizonytalan.

  • Müncz Gábor: Akikkel én találkoztam, azok nagyon jól kezelték a helyzetet. Bár igaz, nem volt akkora rálátásom a szakmára, hiszen, mint mondottam, mi végig dolgoztunk.

  • Endrédi Zsolt: Itt szerintem nem lehet arról beszélni, hogy mennyire kezelték jól a helyzetet, nincs mihez viszonyítani. Ilyen helyzet még soha nem volt, egyik napról a másikra leáll a turizmus és a vendéglátás, az éttermek bezárnak, nem mehetsz az utcára. A bevétel ebben a szektorban 0 lett. Ezek a gyorsan létrehozott kiszállításos „vállalások” (akinek nem volt ebben előélete, bevezetett vendégköre) az biztos nem szerepelt pozitív szaldóval, viszont már itt is sikerként könyvelhették el, ha a személyzetet a munkavállalókat valamilyen szinten, de meg tudta tartani, és ha nem kellett végleg lehúzni a rolót, az már siker. Mindenki nagyot bukott ezen a vírus okozta helyzeten.

  • Szabó György: -Az adott körülményekhez képest szerintem mindenki próbálta életben tartani üzletét, kihasználni a lehetőségeket. Az a la carte éttermeket viselte meg nagyon a kialakult helyzet, hisz ők csak profilváltással tudtak forgalomra szert tenni (kiszállítás).

  • Szente Rafael: A véleményem szerint jól, persze inkább csak Zala megyei vendéglátóipari szereplőkről tudok véleményt mondani, azon belül is csak a hotelekről. Igyekeztem kapcsolatot tartani a kollégákkal. Egyeztettünk az újraindítás lehetőségeiről, hogyan és milyen szabályok szerint tudunk majd dolgozni. Átvettük egymás megoldásait a kialakult új helyzetre vonatkoztatva. Persze nincs két egyforma szálloda, így mindenki saját szabályrendet alakított ki magának. A legfontosabb szempont volt, hogy a vendég biztonságban érezze magát és persze megkapja ugyanazt a szolgálatatást, amiben a járvány előtt részesült. Ehhez persze elengedhetetlen volt a dolgozók felkészítése az új helyzetre, folyamatosan tartottunk gasztronómiai, borászati, haccp, egészségügyi, munkavédelmi, higiéniai képzéseket.

  • Ács Lajos: Tapasztalatom szerint két főbb eljárási mód figyelhető meg. Az egyik cégszerű gondolkodás az volt, hogy az első pillanatban – vagy talán még előbb – szinte teljes munkaerő-leépítés történt, a másikhoz azok a cégek tartoznak, amelyek valamilyen formában, de majdnem minden alkalmazottjukat megtartották. Természetesen gazdaságilag érthető lenne a leépítés, bár azzal is számolni kellene, hogy az újraindításhoz is szükségesek alkalmazottak, akiknél az sem lenne baj, ha helyi tapasztalattal és rutinnal rendelkeznének. Ennek tükrében tehát bármilyen döntés is született, más-más formában bár, de az újranyitás így is, úgy is nehézségekkel lesz tűzdelve.

  • Kovács Levente: Van, aki jól és sokan nem. Ezzel szerintem mindent elmondtam. Pálcát törni senki felett nem etikus. És hogy egy klasszikusból idézzek: „Az hogy valakinek van jelleme, még nem jelenti azt, hogy jellemes.”

  • Németh László: Az MTÜ által kiadott kézikönyv alapján a Hunguest Hotels elkészítette a saját szállodáira vonatkozó Covid kódexet, ami a legfontosabb irányelveket tartalmazza az egyes szállodákra lebontva, iránymutatásokat ad a napi üzemeltetésre vonatkozóan. Saját üzemeltetésű szállodáink véleményem szerint a bizonytalanságban próbáltak felülkerekedni és egységes álláspontot kialakítani.

  • Németh Tamás: Van, akire felnézek, mert ember tudott maradni és azt gondolja a munkaerő valamilyen szintű megtartása az hosszútávu befektetés. De voltak olyanok, akik az első forgalomesésnél, az első korlátozásoknál azonnal elküldtek mindenkit, sorolni tudnék a környéken is ilyeneket, akik lelkiismeretlenül magukat nézték, holott nincsenek nagy titkok, tudjuk, hogy kerestek ezekkel a dolgozókkal amikor dübörgés volt. Nekem, ha kettőm van, egyet odaadok, én paraszt vagyok, egyszerű ember, megosztom amim van, mert tudom a hozzám hasonlók is így tesznek    

  • Oláh Zoltán: A mi esetünkről tudok beszélni, azt gondolom jól, mindenkinek megvolt a feladata. Kiderült, sok kollégám tud festeni , burkolni, kertészkedni. Így volt alkalmunk egymást más oldalról is megismerni. Ez egy jó csapatépítő volt.

Mikor tér vissza az egységek korábban megszokott forgalma?

  • Borda Attila: Majdnem, hogy mindent elölről kell kezdenünk, bizalmat kell újra megszereznünk a vendégek részéről. Hónapok fognak eltelni, hogy egy picit fellélegezhessünk.

  • Müncz Gábor: Ezt látod nem tudom megmondani. Jelen pillanatban a Balatonon olyan tömeg van, hogy félelmetes. Minden kerthelyiség és minden terasz tele van. Aztán, hogy Pesten mi lesz, vagy mikor lesz ilyen, azt nem tudom. Amikor kinyitják a határokat, a forgalom szerintem rögtön, vagy rövid időn belül vissza fog állni, ugyanis Magyarország jól védekezett és ez hívószóvá válik. Ezen felül a belföldi turizmus is felerősödik majd.

  • Endrédi Zsolt: Szerintem minimum 2 év.

  • Szabó György: Én csak a mi éttermünkről tudok nyilatkozni, nálunk kezd visszaállni a korábban megszokott forgalom.

  • Szente Rafael: Erre a kérdésre nem könnyű a válasz, ha tudnám, akkor először lottót vennék, majd nyitnék egy saját szállodát. A viccet félre téve, amit én szeretnék, hogy legkésőbb szeptember, október környékén térjünk vissza az eredeti kerékvágásba. Ha józanésszel utána számolok talán 2021-ben. Mivel két és fél hónapig zárva kellet lenni, így a nulla alá kerültünk. Ahhoz, hogy nullára feltornázzuk magunkat az sokkal nagyobb feladat, mint tartani a színvonalat.

  • Ács Lajos: Lesznek olyan vállalkozások, ahol vissza tud majd robbanni a forgalom, ha nem is az azt megelőző szinten, viszont több szegmensben, mint például rendezvényszervezés, cateringek, szálláshely értékesítés (szállodák, hotelek, panziók) esetében, illetve a nagy százalékban külföldi vendégekre alapozó éttermekben sokkal lassabb folyamat lesz a visszarendeződés. Ezáltal előfordulhat, hogy jó néhány vállalkozás, illetve cég nem is fogja túlélni ezt a kritikus helyzetet. Reméljük a legjobbakat azzal kapcsolatban, hogy lesz kitartás és anyagi megoldás, valamint nem utolsó sorban ötlet megtartani az üzleteket és ezáltal a munkavállalókat is. Én úgy gondolom, hogy ez egy lassú folyamat lesz, talán egy évnek is el kell telnie ahhoz, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.

  • Kovács Levente: Nem mostanság. Na, most kell az Országimázs…

  • Németh László: A foglaltságokat tekintve a júniusi hónap még az elvártak alatt teljesít, de júliusra és augusztusra a számok bizakodásra adnak okot.

  • Németh Tamás: Évek kellenek, szerintem fel sem tudjuk fogni mekkora a baj, a kár… És visszakanyarodunk oda, hogy a belföld FONTOS!    

  • Oláh Zoltán: Megnyitottunk, azóta forgalmunk dinamikusan nő és már-már közelít a bezárás előtti helyzethez.

Hogy látod a saját magad és a szakma jövőjét?

  • Borda Attila: Sok a bizonytalan kérdés. Minden vendéget meg kell becsülnünk, de viszont egy nagy tanulópénz, hogy bármelyik étterem vagy szálloda, kategóriától függetlenül tönkre is mehet rövid időn belül.

  • Müncz Gábor: Mi tesszük a dolgunk. Mindig van feladat, tesszük a dolgunkat. Ahová rendelnek minket, oda megyünk, és ott tesszük a dolgunkat. Nem látom borúsan a saját jövőmet.

  • Endrédi Zsolt: Sokan elmennek a szakmából vagy visszamennek külföldre, sok lesz a szakmaváltó, aki otthagyja a vendéglátást, tisztul a maszekvilág.(Nem fog tudni kinyitni, mert híre ment milyen munkaadó.) A munkában szerintem egyszerűbb lesz, enni szeretnének az emberek nem pedig „mintákat” nézegetni mindenki meg fogja gondolni mire ad ki pénzt, mert a vendégeknek sem lett egyszerűbb az élet, mindenki nehezebben keresi meg a napi betevőt. Magam részéről még nehezebb összetettebb lesz egy Chef feladat köre eddig is kicsit pszichológusnak kellett lenni ez után pedig még jobbá kell válni. Nem csak gazdálkodni kell majd jobban, sajnos minden drágább (ami már most is érezhető) hanem a spontaneitást/ a még fokozottabb rugalmasságot, gyorsan fel kell venni, mind a vendégek megnyerésért folytatott küzdelemben mind a kiszolgálásban és legfőképp a személyzeteddel való kapcsolatban.

  • Szabó György: Bizakodó vagyok, hiszen az ismerős arcok újra visszaköszönnek a pult mögül és örülnek, hogy újra helyben is el tudják fogyasztani ételeinket, nyugodt körülmények között (természetesen a jogszabályok betartása mellett).

  • Szente Rafael: Pozitívan állok hozzá és a rossznak is a jó oldalát keresem. Ennek a szakmának mindig is volt, van és lesz jövője. Természetesen alkalmazkodni kell a kialakult helyzetekhez.

  • Ács Lajos: A szakmában eltöltött 25 év alatt – azt gondolom -, folyamatosan tudtam építeni a jövőmet, így a továbbiakban is ezt szeretném folytatni abban reménykedve, hogy ezután is lesz erre a korábbiakhoz hasonló lehetőségem. A szakma jövője pedig az összes benne résztvevőn múlik. Építsünk, ne romboljunk! Ehhez – véleményem szerint – hiányzik még a teljes összefogás és az egymás erősségeinek, teljesítményeinek az elismerése. Egy igazán jó csapatban mindenki “másban jó”, de a cél a csapat győzelme.

  • Kovács Levente: Elgondolkodtató. Nyilván bizonyos része nem baj, ha újra rendeződik. A sajátom miatt csak a családot féltem. Hiszem, hogy mindennek oka van. És feladatok is vannak. Csinálni kell. Új kihívás. Tessék beleállni. Igen nehéz. Ez van.

  • Németh László: Egyenlőre türelmi időszakban vagyunk én is és kollegáim is, azt gondolom, ha a belföldi és külföldi turizmus fel fog lendülni, visszaállhatnak a 2020 évre előirányzott tervek.

  • Németh Tamás: A szakma tisztul most, az átképzős „kezdők” kihullottak, mert rengeteg tényleg jó szakember felszabadult, de sajnos a külföld sokakat el is szippant, és jogosan. Jobb bérek, jobb körülmények, de azért lássuk be, tanulságos volt a márciusi viselkedés a vendégmunkásokkal… Amikor a külföld tűnt biztosnak, egy nap alatt rántották ki a szőnyeget mindenki alól kint.  

  • Oláh Zoltán: Az én esetemben a kényszer pihenőnek köszönhetően letisztultabbnak, hatékonyabbnak és a lényegre koncentráltabbnak látom a jövőt. Sajnos sok értékes és jó szakember, kik meghatározták az ország gasztro kultúráját, otthagyták pályafutásukat a rossz, félrevezető tulajdonosi szemlélet és viselkedés miatt. Azt sokan nem gondolták át, merre fogja terelni a magyar gasztronómia fejlődését, hírét, hisz a GDP igen nagy részét tette ki az idegenforgalom és vendéglátás tarisznyájában. Megjegyzem, mikor lesz már igazi becsülete, méltósága az ünnepnapok és hétköznapokban sokszor napi 14-15 órát dolgozó kreatív és családszerető embereknek.

Fog-e és, ha igen milyen irányba fog változni a szakma a jövőben?

  • Borda Attila: Fel kell készülnünk a váratlan helyzetekhez. A szakmának össze kell fogni, értékelni kell a kitartó kollégákat, a hű vendégeket és meg kell próbálni egy közös, gyümölcsöző új utat találni.

  • Müncz Gábor: Szerintem sokkal jobban be fogják tartani azokat a higiéniai előírásokat, amiket eddig nem mindenki tartott be. A higiénia felértékelődik, de a vendégek részéről már ezt nem látom. Mintha nem történt volna semmi, szinte semennyire nem védekeznek.

  • Endrédi Zsolt: Egyszerűsödik, a munkavállaló hinni fog a bejelentett munkahelyekben, kevesebb „csiki-miki” kell majd a vendégeknek is, nem kell túlgondolni majd mindent.

  • Szabó György: -A mi szakmánk egyébként is jó higiénés alapokon nyugszik és a mostani elvárások sem fognak teljesen a ködbe veszni, valószínűnek tartom, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy része be fog épülni mindennapi munkánkba.

  • Szente Rafael: Remélem fog változni, hogy jó vagy rossz irányba az csak nézőpont kérdése. Jó iránynak tartom a szakmán belüli összetartást, hiszen a cél mindig ugyanaz. Mindig is igény lesz a minőségi vendéglátásra.

  • Ács Lajos: Lesznek kényszerű és célszerű változások, ezért valószínűleg sok kreatív ötletre lesz majd szükség. Amit idáig csináltunk, azt most még magasabb szinten kell majd mindenkinek folytatnia, mert csak akkor lesz elegendő vendége és bevétele. Ez egy jó értelemben vett harc lesz a vendégért.

  • Kovács Levente: Nehéz időszak. De biztos, hogy egy idő után új irányvonal, estleg új szereplők, de azt gondolom, hogy jó irányba fogunk mozdulni. Eddig is jó irányba haladtunk. Erős a magyar Vendéglátás. Sok benne a szürkeállomány.

  • Németh László: Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, várjuk meg, hogy mi lesz a tapasztalat.

  • Németh Tamás: Fog… És én azt mondom hajrá vidék, mert most onnét fog indulni az újjáépítés… És teljesen átalakulnak a szokások, a vendégkör. Ezt látom magunkon is…

  • Oláh Zoltán: Feltétlenül fog változni a szakmai iránti bizalom az elmúlt évek szakmai tapasztalata után, mivel a vendéglátás bizonyította, hogy óriási bevételeket tud generálni, a jövőbeni elvárások is csak arra utalnak, hogy elhivatott, hiteles szakembereket kell nevelnünk.

Milyen új kihívásokkal fog szembesülni a szakma?

  • Borda Attila: Napi és heti szinten történő változások nagy kihívások elé raknak mindenkit, ami akár azonnali döntésekbe kényszerít minket.

  • Müncz Gábor: Nálunk például a higiéniai előírások komoly hangsúlyt kapnak, mi erre komoly összegeket költöttünk. A kínálat szerintem nem igen fog változni, ugyanazt a minőséget kell biztosítani, mint amit eddig.

  • Endrédi Zsolt: Szállodásként a konferencia kiváló bevételi forrás VOLT. A vírus alatt a cégek rájöttek arra, hogy a HOME OFFICE jól működik, attól tartok rájönnek arra is nem kell egy fél világot átutazni azért, hogy egy 3 napos konferencia alatt max. egy délelőtt legyen „aktív” munka, a többi pedig „jutalom” a résztvevőknek. A repülő nem lesz olcsó, a fapadtól egy jó ideig elbúcsúzhatunk, az ételek a nyugati árakat fogják súrolni, mert az alapanyag itthon sem lett olcsóbb, sőt! A szállodák hegyekben fognak versengeni a kegyeiért egy-egy nagyobb konferenciának. Az lesz a nyerő, aki valami „extra touch”-ot tud megvalósítani, hogy ez mi egyelőre még én sem tudom. Munkaadók „multi” embereket fognak keresni a konyhán – értem ez alatt: alázatos, flexibilis legyen, tudjon reggeliztetni, ha kell, csoportot tálalni, gyorsan hatékonyan a la cart-ozni, kicsit legyen cukrász és persze nem horror munkabérért…

  • Szabó György: Mind a munkaadóknak, mind a kollegáknak rugalmasabbnak és türelmesebbnek kell lenniük egymással szemben, illetve a vendéglátásban dolgozók szociális helyzetét is jobban szem előtt tartva kellene újraindulni a vendéglátásnak a kisebb egységekben is. Szerintem a turizmus és idegenforgalom helyreállásával a vendéglátás is ugyanolyan jó gazdasági szereplője lesz újra Magyarország gazdaságának, mint az ezelőtti években. Viszont most a belföldi turizmusra támaszkodva tudunk profitorientáltak lenni, ezért jobban szem előtt kell tartanunk a magyar étkezési szokásokat, étlapjaink és választékunk összeállításánál.

  • Szente Rafael: Fel kell készülni és olyan rendszert kialakítani, hogy bármikor bármi előfordulhat. Be kell tartani az éppen aktuális előírásokat.

  • Ács Lajos: Azt gondolom, hogy eddig is a vendégek igényeire formálódott a szakma, ezt fenn kell tartani, viszont úgy, hogy a vendéget is formáljuk. Ehhez valószínűleg még több idő és energiabefektetés szükséges majd, ami oda fog vezetni, hogy az igény találkozni fog a szolgáltatással.

  • Kovács Levente: Na, akkor most kinek is kellene enni adni??? ☺️ 😆 😆 Meg kell találni a szerepét mindenkinek.

  • Németh László: A jelenlegi korlátozások nagyban befolyásolják a vendéglátó egységek működését. Azt gondolom, ezen korlátozások feloldásával szépen lassan vissza fogunk lendülni az eredeti kerékvágásba és az energiáinkat a vendégigények minőségi kiszolgálására fogjuk tudni összpontosítani.

  • Németh Tamás: Szerintem a szakma azzal fog szembesülni, hogy fontos lesz az egyszerűség, nem a csipeszezés, hanem az ár/érték arányos étkezés. Kicsit sajnálnám, ha így lenne, de az élményétkezés másodlagos lesz…    

  • Oláh Zoltán: Az igények nem fognak változni a vendégek részéről. Vágyni fognak az újra, a különlegesre, de a veszély fenn áll a jó munkaerő hiánya, a bizalomvesztés és a megbecsülés hiánya miatt. A feladat az lesz, a tehetséges szakmaszerető szakembereket vissza tudjuk csábítani és a vendéglátás, vendégekkel való alázat újból reneszánszát fogja élni.

Milyen jövőt kívánsz a szakmának, a kollégáknak, az üzleteknek?

  • Borda Attila: Bízom benne, hogy a közeljövőben nem a túlélésre kell koncentrálni, hanem az újra megnyitott egységek gazdaságosan üzemelni tudjanak.

  • Müncz Gábor: Mindenkinek sok vendéget kívánok, és azt, hogy a turizmus-vendéglátás minél előbb álljon helyre, hiszen ez egy nagyon gyönyörű ágazat. Jó lenne, ha visszaállna az a szint, ami pár hónapja volt, a mi dolgunk csak az, hogy jobban figyeljünk oda egymásra és a vendégeinkre.

  • Endrédi Zsolt: Amilyen a 2019-es év volt, sajnos sokáig nem lesz ilyen…

  • Szabó György: A kollegáknak és a szakmának megbecsülést, tiszteletet és elismerést kívánok, az üzleteknek pedig nagyon sok külföldi és belföldi vendéget kívánok.

  • Szente Rafael: Ez egy jó kérdés, rosszat nem kívánok senkinek. Számomra a vendéglátás örök.

  • Ács Lajos: Most  kellene talán a szektor minden résztvevőjének egy percre megállnia és elgondolkodnia azon, hogy legközelebb egy ilyen krízishelyzet esetén, milyen módon lehetünk majd sokkal felkészültebbek. Stratégiákat kialakítani annak érdekében, hogy a cégeknek a jövőben egy ilyen szituáció ne okozzon visszafordíthatatlan károkat, és az alkalmazottaknak pedig ne kelljen megélhetési gondokkal szembesülniük.

  • Kovács Levente: Sok türelmet. Hitet, és célokat. Ezekhez pedig kalandos utat.

  • Németh László: Kívánom, hogy a szakma, a kollegák és az üzletek elérjék a kitűzött céljaikat, és új tereket tudjunk meghódítani mind vendéglátás és mind a turizmus terén.

  • Németh Tamás: Emelt fővel… Húzzuk ki magunkat, hogy igenis túléltük a vérzivatart és egy gyönyörű szakma a miénk. Adjuk meg a tiszteletet az alapanyagnak, mert fontos, AMIT csinálunk, és a MIVEL, de a HOGYAN az vagyunk MI.

  • Oláh Zoltán: Azoknak a kollégáknak és üzletvezetőknek, tulajdonosoknak, akik megbecsüléssel és tisztelettel tudnak a szakma és munkatársaik iránt gondolkodni, nem csak a zsebük korlátlan teletöltésével foglalkoznak, sikeres , kreatív, örömökben és egészségben elkövetkezendő jövőt kívánok.
A válaszadó Séfeknek köszönjük a fáradozásait!

Bízunk benne, hogy ezzel a hosszú cikkel hozzá tudtunk járulni az iparágunkról alkotott általános helyzetkép megtalálásához.

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin 2020

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat Ajánló

Cikk ajánló

Különlegességgel kecsegtet a Stones

A Led Zeppelin gitárosával, Jimmy Page-dzsel közösen felvett és csaknem 50 éve kiadatlan S…