Rendszerváltás kell a turizmus-vendéglátásban is

A Turizmus.com-on megjelent cikkre muszáj reagálnom… (nem személyeskedve, remélem senkit meg nem bántva)

A turizmusirányítás új korszak előtt áll — legalábbis ezt halljuk. A szakmai szervezetek pedig már sorolják is a kívánságlistájukat: kiszámíthatóság, partnerség, versenyképesség, támogatások, egyeztetések. Szép szavak, ismerős mondatok. Hallottuk már őket. Sokszor. A kérdés azonban nem az, hogy mit kérnek. Hanem az, hogy kik kérik.

Kegyeli szerep, vagy valódi képviselet

A felsorolt szakmai szervezetek az elmúlt években nem egyszerűen résztvevői voltak a turizmusirányításnak. Kegyeltjei. Kiváltságos szereplők, akik ott ültek a döntéshozók mellett, és akiknek a hangja mindig eljutott a megfelelő ajtók mögé.
A Covid-időszak alatt, vagy a mostani „kiváló” oktatási modell kialakításánál pedig mindannyian láttuk, hogyan működött ez a rendszer. A színházat, amit eljátszottak. A „szakmai egyeztetéseket”, amelyek valójában előre megírt forgatókönyvek voltak. A tanácsokat, amelyeket nem ők fogalmaztak meg, hanem a gépezet csúsztatta a kezükbe. És ők pedig lelkesen szajkózták. Fegyelmezetten, engedelmesen, alárendelten. Ez a szerep pedig nem partnerség, ez túlélési stratégia volt a részkről és félek ezt kívánják folytatni…

Ha egy szervezet pozícióját a kiváltságok és a túlélés határozza meg, nem lehet hiteles érdekképviselet. Az iparág ennél többet érdemel: nem alárendelt, hanem bátor, független és a terep valós problémáira reagáló képviseletet.

Ha valaki évekig a rendszer részeként működik, annak nem érdeke a változás. Ha valaki a kiváltságokból él, annak nem érdeke a rendrakás. Ha valaki a saját pozícióját félti, annak nem érdeke a tiszta beszéd. Ezért gondolom azt, hogy egyikük sem lehet valódi partner egy új turizmusirányításban és nem azért, mert rossz emberek lennének, hanem mert rossz szerepben voltak/vannak. Az alárendelt szerep sosnem érdekképviselet. Az alárendelt szerep nem szakmai kontroll. Az alárendelt szerep nem jövőépítés. Ez egyszerű megélhetés.

A színháznak vége: tiszta beszéd kell

A mismásolás kora lejárt. Ugyanis a turizmus nem azért van bajban, mert ne lenne benne potenciál, hanem azért, mert évek óta hamisság, félszavak, udvariassági körök és pályázati sikerekben mérhető látszategyeztetések irányítják. Egy iparágat nem lehet úgy képviselni, hogy közben mindenki vigyáz arra, nehogy valakit megbántson. Nem lehet úgy érdeket védeni, hogy közben a saját pozíció, vagy a pályázati forrás fontosabb, mint a szakma. Nem lehet úgy fejlődést várni, hogy közben ugyanazok a gondolkodási minták működnek, mint amelyek a problémákat létrehozták. Nem lehet hatékonyan képviselni egy ágazatot sem félszavakkal és udvariaskodó körökkel. A szakmai párbeszéd akkor értékes, ha őszinte, ha a valós érdekek ütköznek és ha a döntéshozók nem előre megírt szövegeket várnak vissza. A turizmus nem kér több színjátékot, valódi vitát, átláthatóságot és elszámoltathatóságot követel. Ha másért nem, mert közvetlen, vagy közvetve, de az „eredményeik” jól mutatják, hogy napi 4-5 étterem zár be véglegesen…

Rendszerváltás a fejekben

A turizmusnak nem újabb és újabb körökre van szüksége. Nem újabb egyeztetésekre az évtizedek óta beépített emberekkel. Nem újabb tanácsadói szerepkörökre, hanem valódi rendszerváltásra és nem csak a szervezetek szintjén, hanem a fejekben. A valós változás ugyanis nem csak szervezeti átalakítást jelent, hanem személyit is. Ahogy a mondás tartja:

„Nem lehet a problémákat megoldani ugyanazzal a gondolkodással, mint amivel létrehoztuk azokat.”

Ha ugyanazok az érdekek, ugyanazok a reflexek és ugyanaz a túlélési logika marad, akkor a reform csak névleges lesz. A valódi rendszerváltás a fejekben kezdődik: függetlenség, bátorság és a szakma iránti alázat kell.

Következtetés: a turizmus többet érdemel

A szakmai szervezetek közül sokan eddig a kormány kegyeltjeiként működtek, játszották a színházat és ismételték a gépezet által adott tanácsokat. Ez az alárendelt szerep nem szakmai kontroll, hanem túlélés. Az ágazat ennél többet érdemel: független, elszámoltatható és valódi érdekképviseletet, amely nem a pozíció megőrzésére, hanem a jövő építésére törekszik.

Tartsuk szárazon a puskaport, készüljünk fel a valódi vitára és ne fogadjuk el többé a látszatmegoldásokat. Ha komolyan gondoljuk a megújulást, előbb a szerepeket és a gondolkodást kell megváltoztatnunk,  különben csak új névtáblákat ragasztunk a régi színházra.

Asztalos István

elnök
Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete