Főoldal Hírek Portré Portré: Krivács András

Portré: Krivács András

32 perc átlagos olvasási idő
0
2,793
 ehaccp_topbanner3.jpg

Portré: Krivács András

 

Az Oldalas magazin történetében elérkezett egy újabb olyan ponthoz, amelyet már régóta terveztünk, de igazából sosem valósulhatott meg. Az igazi okát ennek senki sem tudná megmondani. Azonban most végre elérkezett az idő, és megvalósult, hogy a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, regnáló elnöke nyilatkozzon lapunknak, aki nem más, mint Krivács András. Olvassátok hát a vele készült interjút, melyben azt gondolom, kitértünk számtalan olyan kritikus kérdésre, melyekről eddig nem igen esett szó szakmai sajtóban.
Mesélj magadról.

1977-ben születtem Győrben. Jelenleg Nyírmadán élek, Baktalórántházán és Budapesten dolgozom. Ez azt jelenti, hogy Budapest, Baktalórántháza és Nyírmada között ingázom nap mint nap.

Baktalórántházán a Fenyves szállodát vezetem, amely egy 4 csillagos szálloda egy 460 hektáros erdő közepén. Ez 18 éve családi vállalkozásként indult el, akkoriban még egy picike kis étteremmel, amely mára Magyarország legkeletibb 4 csillagos szállodájává nőtte ki magát.

Ezek szerint volt a családodban vendéglátós.

Persze, a nagymamám, aki a nyírmadai nagykonyhának volt a főszakácsa. Így mondhatni gyerekként a konyhában nőttem fel. Azokat a jellegzetes illatokat a mai napig nem tudom elfelejteni, ami akkoriban körbelengte a nagymamám munkahelyét.

 

Nem akartál szakács lenni?

Nem mondom, hogy nem, de nem úgy alakult. Először erdész kívántam lenni, aztán egy gépészeti iskolába jártam, majd egy technikumot végeztem. Ezek után jöttek sorban az idegenforgalmi iskolák, majd az üzletvezetőség, gazdasági főiskola, majd a nyíregyházi főiskola. És így el is jutottunk 2014-ig.

 

Jelenleg Te vagy az Magyar nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke, hogy jutottál el eddig? Mi motivált, hogy elindulj az elnökválasztáson?

Annak idején 3, 5 évvel ezelőtt kaptam egy megkeresést. Az MNGSZ akkori vezetését egy ügyvivő testület látta el, és a szövetség élére egy menedzser szemléletű embert keresnek, ezért kértek fel, hogy jelentkezzem. Azután a 4 jelöltből három maradt, amiből azt hiszem mindössze egy szakács jelölt volt, Merczi Gábor, de mégis az akkori küldöttgyűlés úgy döntött, hogy engem bíz meg a feladattal.  Hatalmas feladatot vettem ekkor a nyakamba.

 

Megbántad, hogy elvállaltad?

Nem.  Azt gondolom, ami elmúlt semmit nem kell megbánni. Talán annyit, hogy nem mertem bizonyos dolgokat megkockáztatni, a jobb működés érdekében.

 

Hogyan értékeled az elnöki munkádat?

Azt gondolom, egy sokkal gyorsabb átalakítást kellett volna az elején eszközölnöm, de mint mondtam, nekem teljesen új volt ez a szervezeti forma. Ez egyéb iránt úgy működik, mint egy nagy parlament. Minden megyéből vannak delegáltak, akiket szintén delegálják a helyi szervezetek. Tehát tényleg egy óriási szervezetről van szó, amelyen nem nagyon lehetett bizonyos dolgokat megváltoztatni, de most már azt látom, hogy meg kellett volna. Viszont közben eltelt 3,5 év.

 

Hol jár most a szervezeti átalakítás?

Megváltoztattuk az egésznek a szerkezetét. Ugyanúgy megmaradtak a megyék, régiók, és azok elnökei, viszont bizonyos dolgokban a szakbizottságok sokkal nagyobb feladatot kaptak. Ez amolyan parlamentáris szisztéma szerint működik, mert nem az elnökségre hárul a feladat, hanem a szakbizottságok dolgozzák ki a kérdéses anyagokat, az elnökség pedig elfogadja azt. Így egy összefogottabb rendszert működtetünk.

 

Visszatérve a Fenyves szállodára, amikor megválasztottak elnöknek, akkoriban eléggé támadtak az ottani étlap maradisága miatt. Ezt, hogy élted meg?

Abszolút jól jött, hiszen akkoriban születtet meg a szlogen: „a hely, ahol nem érzed az idő múlását”. Ez marketing szempontból abszolút jól jött.

A szállodának az átmenő forgalma iszonyatosan nagy, mint ahogyan a határok közelségei miatt, a vendégeink nemzetközisége is elég színes. Éppen ezért van, amit meg lehet tenni, és van, amit nem. Természetesen a vidéki éttermeket is fel kellene zárkóztatni a pesti szintre. Azt gondolom, hogy nagyon jók az éttermi értékelések, blogok is, mert sok olyasmire felhívják a figyelmet, amelyeket az ember saját magától nem venne észre, már csak az örökös megfeszített tempó miatt sem. De azt is gondolom, hogy vidéken mégis más a helyzet, az éttermeknek igenis alkalmazkodniuk kell az ottani igényekhez, ezt pedig úgyis a vendég fogja eldönteni.

 

Mi a véleményed a gasztro forradalomról?

Rengeteg társszervezettel dolgozunk együtt, az MGE-től, az Étrendig, már nagyon sok egyeztetésünk volt. De a forradalom részével nem foglalkozom. Az MGE egyébként nagyon szuperül, ha élhetek a hasonlattal forma 1-es szinten végzi munkáját, ám nagyon picike szegmenssel foglalkozik, így nem fedik le a hazai gasztronómiát. Mi azért A-tól Z-ig lefedjük.

 

Mit gondolsz, a vendéglátósok mennyire vannak megosztva?

Szerintem, minél jobban meg vannak osztva annál jobb, mert mindenki tud egy picit mutatni a másiknak.

 

Szükség van-e ennyi szakmai szervezetre és mit gondolsz róluk?

Ezt az élet fogja eldönteni. Azt gondolom, amelyiknek tagsága van, arra szükség van, amelyiknek meg nincsen, csak vezetőségből áll, arra nem feltétlenül van szükség.  De nem gondolom, hogy ennek eldöntése az én tisztem lenne, mint mondtam, az élet fogja eldönteni.

 

Mit gondolsz az egyesületekről?

Azt gondolom, hogy az összes egyesület a konyhai oldalt képviseli, az MNGSZ pedig lefedi a teljes hazai vendéglátást, talán az egyetlen, amely rengeteg szakmát összefog, és a konyhán kívül más szegmenst is lefed.

 

Én azt gondolom, hogy Magyarországon egyetlen központi szervezet kellene, amely összefogja az összes többit. Viszont összefogva közösen tudnának lobbizni, bizonyos dolgokért kiállni a munkavállalók és a szakma érdekében. Szerintem a szervezeteknek is sokkal több előnye lenne, mint hátránya. Egy ilyenhez mit szólnál?

Nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni azt? Ki az, aki feladja jelenlegi pozícióját? Vagy ki integrálná be a szervezetét egy másikba?

 

Szerinted ezt csak úgy lehet, hogy feladásnak fogjuk fel? Vagy esetleg felnőve a feladathoz, elfogadjuk, hogy a közös érdek miatt bizonyos lépéseket meghozunk, úgy, hogy az mindenki számára elfogadható legyen? Mondjuk úgy, mint az olajipari klaszterek, akik egymással szemben iszonyatosan nagy konkurensek, de lobbizni mégis közös erővel lobbiznak, mert belátták, hogy így az igazán erősek.

Abszolút. Ez már meg is van alkotva. Lásd szakképzés, mesterképzés, vagy a kamarával történő együttműködés. Itt azért 18 szervezet ül a kamarával szemben, és ellene, vagy mellette foglal állást.

 

Ha valaki, akkor talán én sok interjút készítettem már kollégákkal, akik sorra elmondják, hogy elégedetlenek a szervezetekkel, mert mint mondják „nem kapok tőlük semmit, akkor miért legyek tag?!” Ehhez mit szólsz?

Ha valahová szeretnék tartozni, akkor nekem nem az az első, hogy kapjak valamit, hanem az, hogy egy csapatba tartozzak, és az adott csapaton belül az én gondolataimat is eljuttatva együtt képviselhessük azt, vagy pedig az, hogy én mit tudok adni. A szervezetek is akkor tudnak csak adni, ha anyagilag kellően megerősödtek és nem a napi megélhetésükkel küszködnek. Egyéb iránt azt gondolom, hogy a szövetségünk, amiben tud, mindig segít például a versenyeken indulóknak. Akik megkerestek minket azok megkapták a segítséget, akik nem kerestek, azok nem kaptak segítséget, mert nem tudtunk róluk.

 

Mennyire lehet szerinted az információáramlás a hibás bizonyos problémákban?

Azt gondolom, hogy ha például valaki kimegy egy világversenyre, és nem érdeklődik annál a szakmai szervezetnél, akinek az égisze alatt ki lehet oda kerülni, akkor óriási hibát követ el. Ez nem csak ránk vonatkozik, hanem a többi szervezetre is.

 

Ha szakmailag érvényesülni akarsz, akkor ma neked valahová tagozódnod kell. De kérdezhetném úgy is, hogy mi a véleményed arról a problémáról, ha valaki szakmailag ugyan jó, de nem ismerőse olyan embereknek, aki be tudná helyezni őket valamilyen zsíros pozícióba, akkor hogyan tud érvényesülni?

Fogalmam sincs. Van ilyen probléma? Nekem nem jelezték a kollégáim, hogy ez létezik. Nekem inkább azzal van bajom, hogy nincs megfelelő tudással rendelkező ember, akit alkalmaznék. Nálam ez nem létező probléma, ezt vidéken én nem látom.

 

A szervezetek munkájáról kívülállóként csak a kiállítások, versenyek megszervezése jut eszünkbe, ez mennyire van így?

A szervezeteket egyre többet ’dolgoztatják’ a kormányzat részéről. A fő kérdés, hogy a szervezeteknek van e megfelelő szaktudással rendelkező tagsága, mert ha nincs, akkor nem marad más, mint a kiállítások, versenyek.

 

Mit gondolsz az oktatásról?

Az, ami most van, azt meg kell változtatni, ebben konszenzus van. Hogy miként tegyük ezt, abban vannak ellentétek. Szerintem a duális képzés nem rossz. Az, hogy hogyan és mennyire lehet beintegrálni a mi szakmánkba vagy, hogy mennyi időt töltsön a tanuló a munkahelyén és mennyit a iskolában, és ott van alapanyag vagy nincs, ezek mind azok a kérdések, amelyekről vitatkozhatnánk abban az esetben, ha minden adott lenne. Viszont rengeteg a vízió, és sok esetben nincs meg a jogszabályi háttér a változtatáshoz.

 

2015. szeptember 1-től gyakornokokat csak mesteri képesítéssel rendelkező kollégát alkalmazva lehet majd oktatni. Erről mi a véleményed?

Van egy program, amely működőképes. Nekünk az a feladatunk, hogy a döntéshozóknak le tudjunk rakni egy olyan programot, amely mindenki által elfogadott. Azt azonban jegyezzük meg, hogy jelenleg is kétféle mesteri cím létezik. Van mesterszakács és szakácsmester. A mesterszakács az egy adományozott cím, azt, hogy ezt ki és mi alapján adta, azt nem tőlünk kell megkérdezni. Viszont az MNGSZ által odaítélt cím azt gondolom, a mai napig megállja a helyét. Ennek a szakmaiságát nem tudom megkérdőjelezni.

 

Mit gondolsz a fesztiválok zsűrijéről, mennyire működnek ezek hitelesen, vagy szakmai alapon?

Van egy szakmai bizottságunk, amely a hagyományőrző bizottság címet kapta. Ők felállítanak egy zsűrizési kritériumrendszert, amit kiküldenek azoknak a kollégáknak akik védnökséget vállalnak megyei, vagy régiós szinten. Nekik felénk bejelentési kötelezettségük van. Már előfordult, hogy valakik használták a nevünket és készültek a miénkhez hasonló plakettek, de onnan lehet tudni, hogy a zsűri az MNGSZ által delegált, hogy a nevünk külön fel van tüntetve és az elnökségből valaki mindig jelen van az ilyen versenyeken. Mi ezektől egyébként egy kissé hátrébb is húzódtunk, így évente mindössze körülbelül 10 fesztivált érint.

 

Te a jelenlegi pozíciód előtt voltál a Vendéglátók Ipartestületének is az alelnöke régiós szinten. Ez szerinted mennyire lehet hasznos, vagy épp ellentmondásos a jelen pozíciódban? Hiszen az egyik a tulajdonos, míg a másik főként inkább az alkalmazott érdekében működik.

Teljesen más a két szervezet, az egyik a vendéglátóknak az érdekérvényesítéséért, míg a másik főként a vendéglátásban dolgozók érdekeiért küzd. Abszolút nem érzem ezt ellentétesnek. Az MVI-vel nagyon jóban vagyunk a mai napig, jelenleg is sokat dolgozunk együtt, és sok esetben együtt is lobbizunk bizonyos kérdésekben.

 

Mit tudtok, mit akartok a külföldre vándorlás megállításáért tenni?

Ráirányítjuk a kérdésre a Nemzetgazdasági Minisztérium figyelmét. Többször, több helyen elmondtuk, hogy nagyon nagy a szakmát elhagyók aránya. Ezért most készül egy életpálya modell kimondottan vendéglátósoknak és mivel nagy a tagságunk elég jól tudjuk képviselni a szakmában dolgozók érdekeit. De speciális a helyzet, mert a munkaadók és a munkavállalók érdeke egy-egy külön történet.

 

Mennyire érzed azt összeférhetetlennek, hogy mindkét oldalt képviseled?

Sokszor ezért is vannak kőkemény vitáink, mert én mind a két oldalon focizom. De összeférhetetlennek nem mondanám, sőt így talán jobb a rálátásom.

 

Muszáj beszélnünk a világbajnokságról, az ottani eredményekről, és annak a kommunikációjáról. És persze azzal kezdeném, hogy ezúton is gratulálunk az elért eredményekhez!

Köszönjük! A kommunikáció szerintem nagyon jól sikerült, megszámlálhatatlan megjelenést produkáltunk a megyeitől az országos oldalakig. Itt köszönöm meg az egyéni indulóknak, akik megemlítették a nevünket!

 

Az eredménnyel kapcsolatos ferdítésekről mit gondolsz?

Vannak újságírói túlkapások, de ezzel mi nem foglalkozunk. Amellett ezt nem is nagyon nézzük jó szemmel, ezt mindig hangsúlyozzuk. Például az egyik portálon kiigazítást kértünk, mert azt írták, hogy dobogós a magyar válogatott. Mi tudtuk, hogy valóban bronzérmes a csapat, de adott esetben a bronzérem nem ugyanaz a helyezéssel. A magyar csapat a pontozás szerint a 21. helyen végzett. Így kérésünkre megváltoztatták a cikküket. Ezen a versenyen 57 nemzet versenyez, így a végeredménnyel elégedett vagyok. Rengeteg munka volt ebben. Talán, ha az első húszba bekerülnénk, azt már kimondottan szép eredménynek érezném.  Jelenleg a zsűrizés nagyon megváltozott. Nagy tanulság, hogy legközelebb egy kémikust is alkalmaznunk kell.

 

Milyen terveid vannak még az elnökséged alatt?

Futunk az árral. Szakképzés, mesterképzés mindenképpen nagydolog lesz. És az életpályamodell kidolgozásában mindenképpen részt szeretnénk venni. Jövőre lesz Wacs-os versenyünk Csehországban, ez még rám vár. Utána már készítjük elő az elnökválasztási közgyűlést 2016 márciusára, ami nagyon hamar el fog jönni.

 

Indulni fogsz újra elnöknek?

Még most nem tudom megmondani.

 

Valami hobbi belefér meg mindezek mellé?

Régebben az asztalitenisz volt, de most egy bizonytalan ideig visszavonultam, mert sajnos nem fér bele.

 

Milyen vendéglátást álmodnál magadnak, és mit üzennél a kollégáknak?

Talán olyat, hogy mindenki azt csinálja, amire hivatott. És, hogy mit üzennék? Kitartás, küzdjünk, menjünk előre, és mutassuk meg, hogy a magyar gasztronómia méltán világhírű.

 

Végül, mit kívánnál magadnak?

Boldog új évet!

 

A riport, az Oldalas magazin 2015. januári számában jelent meg!

A cikkben szereplő képek és a riport írásbeli engedély nélküli felhasználása jogi vitákhoz vezethet! 

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat Portré

Cikk ajánló

Magyarország étele 2025 középdöntő: a gasztronómiánk kulturális örökségünk

A gasztronómia kulturális örökségünk, melyet kötelességünk megőrizni, majd átadni azt a jö…