Nem is lovas, hanem biciklis nemzet a magyar?

Nem is lovas, hanem biciklis nemzet a magyar?

Az utóbbi hetek híradásai alapján könnyen alakulhat ki az emberben az a kép, hogy itt a honi bicikliboom, ami csak úgy ontja magából a kerékpárosokat, és a járulékos létesítményeket – köztük az egyre-másra virágzó szervizeket és kerékpárszalonokat. Hogy tényleg, a hollandok után mi magyarok közlekedünk a legtöbben két keréken. Nos, utánajártunk, és egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzet.

Az óbudai Bringáspár kerékpárüzlet közelében még mindig elhűlve bámészkodnak a járókelők, de ennek nem a bicajbolt (és szerviz) kirakatában lévő, szokatlan formájú és felépítésű óriásroller-szerű hajtány és a bringás utánfutó az oka, hanem az, hogy itt, egy háztömbnyire a múlt heti gázrobbanásban kis híján a levegőbe repült az egész háromemeletes ház. A zárva lévő bolt bejáratán kis cetli üzeni, hogy érdeklődni balra, a szervizben kell. Ott találjuk Papp Istvánt, aki szerint megtévesztő, hogy nincs nyitva a bolt, mert a forgalom éppen növekszik.

“Százalékosan nehéz volna ezt kifejezni, de munkánk biztosan több van, mint tavaly ilyenkor. És ez nem csak a szezonnak szól, mert míg az elmúlt telek úgy teltek, hogy csak három napot volt érdemes nyitva tartani, idén már januárban is a nyári nyitva tartás volt érvényben” – magyarázza a korábban a Treknél dolgozó szervizvezető. Egyértelmű, hogy megérte, még úgy is, hogy télen a bringások zöme szervizelni jön, és venni továbbra is csak szezonban szeretnek az emberek.

Az egyszerű a nagyszerű

Kívül a Csepel cégére mellett, a laikusok számára kevésbé ismert, ám mindenesetre drágább Author márka logója is kint van, de a boltban a tágas belső térben már zömmel csak az előbbiek sorakoznak. „Korábban a biciklizés egy szűkebb réteget mozgatott meg, ők az extrémebb vonalat képviselték, és az igényeik is speciálisabbak voltak” – mondja a bolt tulajdonosa, Gáspár Tamás. Szerinte mára annyi változott, hogy a vevőik sokkal inkább pusztán közlekedési céllal vesznek bringát. Ezért is váltottak profilt két éve – és így mostanra csak az Author marad meg a Csepel mellett.

A különlegesebb darabok egy külön helyiségben kaptak helyet, a sportosabb vonalat képviselő kiegészítőkkel, védőfelszerelésekkel együtt. A különböző színű, méretű és árú Csepeleken kívül gumiabroncsok, felnik, bukósisak, pumpa és minden bringázáshoz szükségeses kellék megtalálható a láthatóan jól felszerelt, mégsem zsúfolt üzletben. A szakembertől megtudjuk, hogy ma az átlagos vásárló igényeinek leginkább a Csepel Traction felel meg. Ez tette ki az idén általuk eddig eladott 140 biciklinek legalább a 60 százalékát.

„A legtöbben speciális igények nélkül lépnek be a boltba, és csak egy városi biciklit szeretnének. Amikor végigmegyünk a kínálaton, ami 47 és 250 ezer forint között jó pár modellt jelent, kiderül, hogy a határt a legtöbben 100 ezernél húzzák meg – a Traction pont itt van, és ár/érték arányban ez éri meg nekik a legjobban” – avat be a szerelő-eladó. Állítja, gyerekbiciklikre is megnövekedett az igény, és a beharangozott rendőrségi razziák után a kötelező tartozékok iránt is. Először nem is értették, mi történt, mert néhány nap alatt elvitték a csengők és prizmák zömét, de sok vevő úgy érkezett, hogy felvilágosítást kért: mi az, ami feltétlenül kötelező tartozéka a bringájának. Papp tapasztalata az, hogy a kerékpározók zöme nincs tisztában azzal, hogy mit ír elő számukra a jogszabály.

Lényegében ugyanezt mondja a Kálvin téren működő nagy szalon egyik alkalmazottja is, aki elárulta: olyan zsúfoltságot okozott a boltban a helyzet, hogy a napi teendőik elvégezhetősége érdekében ki kellett tenniük egy informatív, felvilágosító táblát.

Elérték a kritikus tömeget

Az utóbbi években látványos fejlődésen ment keresztül a hazai bringás világ: megkétszereződött a kerékpárutak száma az országban, parkolók, tárolók, kerékpárosbarát szállások épültek körülbelül 50 milliárd forint uniós ráfordításból. Jövőre pedig elstartolhat a budapesti közbringa-rendszer is. Mint arról korábban már beszámoltunk, a magyar biciklis boomot legnagyobb mértékben elősegítő mozgalom, a Critical Mass teljesítve küldetését, befejezte munkáját. Nagy szerepe volt a kerékpárosok számának megtízszerezésében, és hogy egyre többen ismerték fel: a bicikli reális alternatíva a városi közlekedésben. A kritikus tömeg elérése elősegítette a fejlettebb biciklis kultúra kialakulását is, például azt, hogy ma – némiképp meglepő módon – a biciklisták számának emelkedésével csökkent a súlyos, és halálos balesetek száma. Ma nem pusztán a felvonulások gerjesztik a kerékpárosok számát, hanem a nap mint nap munkába járó biciklisek jelenléte – a biciklizés terjedése önerősítő folyamattá vált.

Ezt nem csak a Nemzeti Múzeum előtt felállított kerékpáros-számláló kijelzője mutatja, amely a múlt hónapban napi rekordot döntött (napi és éves adatokat közöl, péntek délelőtt 11 óra körül 346 635.-ként hajtottunk át alatta), hanem az Európai Bizottság adatai is ezt látszanak igazolni, miszerint Hollandia után Magyarországon használják a legtöbben közlekedésre biciklijüket.

„Biciklizni ma divatos, de szerintem sokan inkább a BKV-bérletet próbálják megspórolni azzal, hogy bringára ülnek. A retro járgányok sem Hollandiából vagy Dániából érkeznek, hanem a nagyi pincéjéből” – magyarázza a bringaboom jelenséget Veres Gábor, a budapesti Eszék utcában található kerékpárszerviz tulajdonosa. Ez az alapállás a magyarázata annak is, hogy a kerékpárosok számának ugrásszerű emelkedése nem lett egyenesen arányos a szervizelésre érkező bringák számával. „A Nemzeti Múzeum előtt felállított számláló adatainak megfelelően átlagosan legalább napi tíz biciklinek kéne jönnie szervizre naponta” – állítja Veres. Úgy is látja, hogy a legtöbb biciklire nagyon is ráférne a javítás, de a valóság az, hogy csak akkor viszik be őket, ha már véres a torkuk.

A legolcsóbb megoldás

A Critical Mass nagy lökést adott a fővárosi kerékpáros közlekedés elfogadottságának, de a bringaboom nem úgy történt, hogy az elmúlt években valamely társadalmi réteg hirtelen környezettudatossá vált, és elárasztva a kerékpárboltokat, kirámolta a kirakatokat. Veres szerint pusztán annyi történt, hogy kiderült, a gyaloglás után bringára ülni a leginkább költséghatékony megoldás.

“Igazából régi, használt, sok esetben a közlekedési és biztonsági szabályoknak inkább nem megfelelő ‘pinceszökevények’ jelentek meg az utakon, és kevesen vannak, akik újonnan vásárolt biciklivel róják az utakat. Ők is inkább sportolásra, nem a hétköznapi közlekedésre veszik” – mondja a szerviz tulajdonosa. A leporolt járgányok ráadásul nem adnak túl sok munkát a szervizeknek. Ha bevisznek a szervizbe egy-egy ilyen gépet, elmondják a tulajnak, hogy mit kellene rajta okvetlenül kicserélni, javítani, “de a legtöbben ezt csak türelmesen végighallgatják, majd kérik, hogy csak életmentő beavatkozásokat végezzük el a drótszamáron. Tízből nyolcan ennyit kérnek, mert ennyire van meg a keretük” – teszi hozzá.

Tőlünk nyugatra jellemzően a beszerzett alkatrész árának megfelelő összeg a munkadíj. Az itthoni viszonyok szemléltetése érdekében Veres azt a példát hozza fel, hogy egy fékpofa átlagos beszerzési ára ezer forint, aminek cseréjéért 500 forintnál többet nem tud fölszámolni, miközben külföldön ezért szemrebbenés nélkül kétezret felszámolnak. Rendre azon is megpróbálnak spórolni a megrendelők, hogy használt alkatrésszel szeretnék helyettesíttetni az elhasználódott elemeket. Veres úgy tapasztalja: „nem értik meg, hogy ez nem úgy működik, mint a használtautó-piacon, ahol egy roncsból fel tudják használni a sértetlen elemeket”.

Amit ők kicserélnek, az utána mehet egyenesen a kukába, mert használhatatlan. A szakember szerint az lehet, hogy folyamatos szervizeléssel meg lehetne előzni a költségesebb kiadásokat, de a magyar átlagbringás jellemzően csak akkor bukkan fel a szervizben, amikor már tényleg komoly a baj. Sok esetben már csak betolni tudják a bringát a boltba.

Minden sarkon

A Magyar Kerékpárosklubnál nem látják ilyen siralmasnak a helyzetet, és bár pontos adatokkal nem rendelkeznek, a reprezentatív felmérések eredményei alapján úgy vélik, hogy sokkal jobb lett a kerékpárosok helyzete, mint akár csak néhány évvel ezelőtt. Dormán Emese, a klub kommunikációs munkatársa azt látja, hogy a kerékpárszám-növekedést leginkább a használt kerékpárok tömegei produkálják, de ez a korábbiaknál több munkát ad a szervizeknek is, amit szerinte az is bizonyít, hogy míg 3-4 éve kerületenként csak egy-két szerviz volt Budapesten, addig mára “szinte minden utcasarkon található egy”. Igaz, így a kereslet is sok pontra oszlik szét, és ezért lehet, hogy van olyan bolt, ahol nem igazán érzékelhető forgalomnövekedés. De megnőtt az alkatrészek (és a kiegészítők) online kereskedelme is, ami még tovább torzítja a képet, ráadásul még kevésbé nyomon követhető.

Forrás: HVG.hu