Ebben a hónapban Kónya Zoltánnal készítettem interjút, mégpedig, mert érdekelt, hogy egy fiatal srác, aki immáron sokadik alkalommal indult az OKÉS közétkeztetési versenyen, és ahol kitűnik, mert mellesleg <szerintem, már többedszer> a legkreatívabban tálalt. Nos, érdekelt ennek a srácnak az élete, hétköznapjai, munkája, és persze az, hogy mennyi időt fordít a felkészülésre, vagy önmaga képzésére.

 

 

Mesélj magadról, rólad mit tudhatunk?  

Villányból származom, Budapesten, Csepelen élek a párommal, aki szintén szakács. 

 

Hogy kerültél abba, és mióta foglalkozol vendéglátással? 

Teljesen véletlenül és nagy kerülővel kerültem a vendéglátásba. Az első szakmám autófényező, amit a szakmunkásvizsgán gyakoroltam utoljára. Utána még dolgoztam több helyen, több területen, míg végül 2004-ben kezdtem el a vendéglátásban dolgozni.

 

Volt valaki a családban, aki ezzel foglalkozott? 

Senki. De tényleg, nem is hallottam róla, hogy valaki ezzel kereste volna a kenyerét a családban. 

 

Milyen eredményeket tudhatsz magadénak a vendéglátáson belül, amire igazán büszke vagy? 

A legjobb eredményem egyértelműen a 2012-as OKÉS ezüstérem. Nagyon örültem, mikor a nyakunkba akasztották, de azért egy arany lenne az igazi…

 

Szerinted az embereknek, mennyire fejlődött az étkezési kultúrája? 

Azt mondanám, hogy fejlődik. Igényesebbek lettek a vendégek az elmúlt években. Jobban odafigyelnek, hogy milyen alapanyagokból, milyen technológiával készül az étel, amit elfogyasztanak. A vendéglátás helyzetének mindenképpen használnak az igényesebb vendégek.

 

 

Tag vagy e valamelyik szakmai szervezetben? 

Jelenleg egyik szervezetnek sem vagyok aktív tagja.

 

Mit gondolsz a Magyar konyha megújulása meddig tarthat még, egyáltalán szükség van e arra? Vagy jobb lenne, ha az értékeink megőrzésére koncentrálnánk ezen túl?

Mindkettőt kellene egyszerre. A magyaros ízeket, alapanyagokat mindenképp meg kell őrizni. A vendégek igénylik is ezt. Viszont miért ne készíthetnénk el ezeket az ételeket korszerű technológiával, esetleg egészségesebb alapanyag összetétellel?

 

Hol dolgozol most, mi a feladatod?

  Hetedik éve dolgozom a Képviselői Irodaházban található Fehérház étteremben szakácsként. Negyedik éve a Mátra Party kft-nél, ami magával hozta a versenyzést is. A feladatunk elsősorban a hétköznapok, és mellette a rendezvények „lebonyolítása”. 

 

Szerinted a tanulók „minősége”, mennyire változott az elmúlt évek során? 

Nagyon sok rosszat hallani a mai tanulókról. A tapasztalatom viszont épp az ellenkezője, a hozzánk érkező tanulók valamennyien nagyon szorgalmasak és érdeklődnek a szakma iránt. Persze lehet, hogy csak szerencsések vagyunk itt a Fehérházban, de tényleg számíthatunk a tanulóinkra. Nem sok tanuló dolgozik velünk, 1-2 évente. Majd’ minden tanulónk járt versenyen, amire igazán lelkesen készülnek, akár szabadidejükben is. Azt nem állítom, hogy nincs probléma a mai gyerekekkel, azt viszont kijelenthetem, hogy van köztük sok jó is!

 

A szakácsok szakmai elismertsége állandó téma mostanában. Van, aki azt mondja, hogy 70 Chef kivételével nem megfelelő a szaktudásunk, és van, aki azt tartja, hogy nem állunk rosszul képzettség terén, de mindenki ezzel foglalatoskodik. Neked mi a véleményed, hogyan tudnánk fejlődni, naprakésszé válni? 

Azt gondolom, hogy ma már nem nehéz naprakésznek lenni egy bizonyos témában, igaz ez a mi szakmánkra is, de sok más dologra is. Nagyon sok kiadványhoz, könyvhöz, magazinhoz könnyebb ma hozzájutni, mint eddig bármikor, akárhol jelenjék is meg a világon. Ha pedig csak az internetet használjuk, ott is szinte minden információt megtalálunk. A fejlődés, tanulás csak hozzáállás kérdése, szerintem. 

A főnököm is úgy szokott megdicsérni, hogy: néhány év múlva akár még szakács is lehet belőlem. 

Ha igaz, hogy csak hetven képzett szakács van, akkor arra kell törekednünk, hogy mi legyünk a hetvenegyedikek, hetvenkettedikek… Szerencsésnek tartom magam, hogy ismerhetek néhány ember abból a bizonyos hetvenből, akiktől sokat tanultam, tanulok, és amíg ők rendszeresen megveregetik a vállam, akkor (remélem) jó úton haladok.

 

Mi a véleményed, ha a külföldi munkáról kérdezné valaki az álláspontod, menjen, vagy maradjon?

Menjen! És jöjjön vissza! Bár nekem ez kimaradt (eddig) az életemből, de biztos, hogy sokat lehet tanulni, tapasztalni külföldön, amit kamatoztathat a munkájában az ember. Persze az sem probléma, ha jól lehet keresni tapasztalatszerzés közben…

 

Miért indultál az OKÉS versenyen? 

Elsősorban azért indultunk, ami verseny célja is egyben: bebizonyítani, hogy a közétkeztetésben dolgozó szakácsok is lehetnek jó szakemberek. Úgy érzem, főleg a szakmán belül javult is a megítélésünk az elmúlt években.  Célunk volt még a tanulók versenyeztetése is. 

Az első OKÉS-on az indulásunkat Kósa Péter főnököm, barátom támogatta. Viszonylag tapasztalatlanul vágtunk bele, így a különdíjunk egész jó eredménynek számított. A második OKÉS-ra már többet készültünk, ami meghozta nekünk a már említett ezüstöt. A 2013-as indulásunk így már szinte nem is volt kérdéses.

 

Mennyit készültél arra és mit vártál attól?

Fejben nagyon sokat készültünk, rengeteget gondolkoztunk, ötletelgettünk, sok mindent kipróbáltunk. A teljes menüsort részleteiben és egészében legalább tízszer lefőztük, mindig jól sikerült… kivéve a versenyt. Persze nem kívánom megmagyarázni a bizonyítványt. Talán majd idén.

 

Mi a véleményed így utólag a versenyről, helyezésekről?

Nagyon jó verseny volt, nagyon sok induló csapattal, nagyon sok érdeklődővel, látogatóval és hatalmas sajtó jelenléttel. A helyszín tökéletes, mint mindig és a személyzet nagyon segítőkész. 

Több csapattal alakítottunk ki jó viszonyt az évek során, jó velük összefutni évről-évre. Kupi Attiláék aranyérmének különösen nagyon örülök, és még egyszer gratulálok hozzá!

Bár igaz, hogy a tűzhelynél én álltam a versenyen Szentpétery Balázs kollegámmal, de azért szeretném elmondani, hogy a Fehérház étterem és a Mátra Party kft támogatása nélkül nem is lehettünk volna ott. Köszönjük!

 

 

A GHP „kapcsos könyvéről” mennyire vannak információid, erről mi a véleményed, megkönnyíti a munkádat, érthetőbbé teszi a szabályokat? 

 

A saját példányomat a Nébihtól kaptam az OKÉS versenyen. A tapasztalataim ezzel kapcsolatban meglepően jók. Nagyon jól megszerkesztett kiadvány, áttekinthető és úgy általában „életszagú”. Szimpatikus, hogy nem csak szabályokat tartalmaz, hanem sok esetben csak ajánlást. A munkánkat mindenképp megkönnyíti, már csak a kialakítása miatt is.

 

Mit vársz a jövőtől? 

Több tervem is van a jövőre nézve. A tanulás mindenképpen. Elképzelhető, hogy cukrász (is) lesz belőlem,de ez még a jövő zenéje.

 

Nos, kívánjuk, hogy ezt sikerüljön megvalósítanod. És ezúton is köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál!