8 ok, ami miatt ez az utcai ételárus Michelin-csillagot kapott

Reggeltől estig dolgozik, kígyózó sorok állnak nála, nagyjából 1000 forintért lehet tőle egy adagot venni.

Hong Meng kiemelkedik az általunk ismert, unott arcú gyrososok sorából: a ’80-as években hong kong-i mesterektől tanulta el a szójaszószos csirke elkészítését, következetes, kitartó munkával receptjét tökélyre fejlesztette, 2009-ben saját bódét nyitott Szingapúrban. Azóta is reggeltől estig dolgozik, kígyózó sorok állnak nála, nagyjából 1000 forintért lehet tőle egy adagot venni. Michelin-csillagot kapott.

Egy blogger összegyűjtött nyolc olyan tulajdonságot, ami szerinte sikeressé tette az elhivatott séfet.

1. Hatékonyság

Bódéja mögött Chan egy szuperszonikus vágógéppé változik át, megszédítő sebességgel állítja elő szójaszószos-csirkés ételeit. Az igen alacsony séf úgy alakította ki a munkaállomását, hogy a szeleteléshez használt asztal és a főzőlapok a számára legmegfelelőbb magasságban legyenek. Átlagon felüli hatékonysága teszi lehetővé, hogy naponta több mint 150 csirkét adjon el. Ha egy napig kellene az ő munkáját végeznünk, biztos kificamodna a vállunk és a csuklónk.

2. Szorgalom

„Nem szoktam látni a napfényt.” – mondta Chan, aki kora reggel, még sötétben indul el otthonról, majd este, jóval vacsoraidő után végez. Hajnali ötkor áll neki a munkának: előkészíti a csirkét, megsüti a disznóhúst és megfőzi a rizst, délelőtt tízkor nyit. Miután megérkezik az első vásárló, gyakorlatilag estig megállás nélkül adja el a csirkéket. Heti 100 órát dolgozik átlagosan – a szorgalmas jelző talán még kevés is Chanre.

3. Profizmus

A legtöbb utcai ételárus pólóban dolgozik, mivel elképesztően meleg van az ilyen bódékban, de Chan minden nap séf kötényben áll munkába. Hat ilyen ruhája van, közülük az egyik logóval ellátott, ezt veszi fel különleges alkalmakra. Minden apró részletre figyel: ebben rejlik a profizmusa.

4. Barátságosság

Annak ellenére, hogy a vásárlókkal nem mindig könnyű bánni és fárasztó a munkája, Chan mindig barátságos és mindenkire mosolyog.

5. Pozitivizmus

Egynapi jövedelmét kellene ráköltenie, hogy egy Joël Robuchon-étteremben ehessen, de teljesen elégedett a jelenlegi helyzetével. Ki is próbálná a francia séf egyik éttermét egyszer, de a legnagyobb vágya, hogy a hong kong-i Yung Kee étteremben egyen egyszer libasültet.

6. Szenvedély

Csillognak a szemei, ahogy az ételeiről beszél. „Malajziából származnak a csirkéim, valamivel soványabbak a többi ország állományához képest. De ha máshonnan szerezném be őket, akkor nem lenne olyan jó az ízük.” A pontos receptet természetesen nem árulta el.

7. Becsület

Miután arról kérdezték, hogy miért adja ilyen olcsón az ételeit, azt mondta, hogy ez a fair ár érte azon a helyen, ahol árul. Fontolgatja, hogy a Michelin-csillaggal járó hírnév miatt megemeli az árakat, de nem a profitmaximalizálás, hanem az elégedett vásárlók motiválják inkább.

8. Alázat

Amikor megkapta a díjat, nem arról beszélt, hogy mennyire jól főz. Elmondta, hogy hálás a Michelinnek a nyilvánosságért, amit rajtuk keresztül kapott. Azonban szerinte ez a díj nem csak neki, hanem az összes szingapúri utcai árusnak szól.

Ki érdemelne meg jobban díjat olyan valakinél, aki úgy vérprofi és sikeres, hogy közben alázatos és szerény marad?

Via Linkedin / A képeket Yong Teck Lim készítette / Szeretlekmagyarorszag