Tízezer éve kezdődhetett a tyúk háziasítása Észak-Kínában

(MTI) – Tízezer éve kezdődhetett a tyúk háziasítása Észak-Kínában. Kínai és német tudósok a térségben talált csontmaradványok genetikai elemzésével állapították meg, hogy a leletek a mai házityúk ősének maradványai lehetnek.

    Charles Darwin és más tudósok szerint a csirke háziasítása Dél-Ázsiában, az Indus völgyében kezdődhetett. Újabb kutatások alapján azonban a háziasítás többször is megtörtént Ázsia különböző vidékein, többek közt Dél-Ázsiában, Délkelet-Kínában, Délkelet-Ázsiában – emlékeztetett a tanulmányt ismertető Smithonian.com portál.

    Észak-Kína éghajlata ma száraz és hideg, évezredekkel ezelőtt azonban elég enyhe volt ahhoz, hogy a házityúk ősének, a bankivatyúknak (Gallus gallus) otthont adjon.
    Kínai és német tudósok a Sárga-folyó mentén három észak-kínai és egy kelet-kínai régészeti lelőhelyről származó 39 madárcsontot vizsgáltak meg. Szénizotópos kormeghatározásuk szerint a csontok között 2300 évestől 10 ezer 500 éves maradványok is voltak. Korábbi kutatásokban négyezer éves volt a legrégebbről származó csirkemaradvány.
    A Kínai Mezőgazdasági Egyetem Hszingpo Csao vezette kutatócsoportja a csontokból kivont úgynevezett mitokondriális DNS-t elemezte és összehasonlították őket Spanyolországban, Hawaiion, a Húsvét-szigeteken és Chilében talált ezeréves csontok DNS-szekvenciáival.
    A tudósoknak az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent cikke alapján az összes Kínában talált csont a tyúkalakúak rendjébe tartozik, miként a bankivatyúk és a mai házityúk.
    A csontokat több ezer éves mezőgazdasági területeken tárták fel, ami arra utal, hogy a madarak az emberek közelében éltek.
    A tyúk háziasításának rejtélye azonban nem oldódott meg véglegesen, egyedül a DNS-szekvenciákból ugyanis nem lehet eldönteni, hogy a kérdéses szárnyasok háziasított vagy vadállatok voltak-e.
    A szerzők gyanítják, Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Dél-Amerika egyes népcsoportjai ugyanakkor háziasították a saját tyúkjaikat, amikor az észak-kínaiak a magukét. Elméletük szerint lehetséges, hogy tyúk domesztikálása egyszerre több helyen történt és ahogy a házityúk elterjedt, a genomja „mozaikos” lett, ami a változatos eredetére utal.