Mit és hogyan? – avagy kényes dolgok az étteremben

Minden embernek kétféle arculata van: az egyik az eszményi, a legtökéletesebb, a legfenségesebb és a legcsodálatosabb, amit csak megálmodhatunk magunknak egy nőről vagy egy férfiről. A másik undorító, közönséges, fokhagyma és izzadságszagú, pórias és hétköznapi, amely nem mentes az emberi gyengeségektől.

Az ilyen gyengeségek, mint a böfögés, csuklás, tüsszentés, köhögés, orrfúvás és szellentés nyilvános helyen való gyakorlása nem éppen a legszebb erények közé tartozik. Mivelhogy emberek és nem istenek vagy robotok vagyunk, ezek hozzátartoznak a hétköznapi életünkhöz és csak akkor számítanak gyengeségnek, ha nem tudjuk megfelelően kezelni, úgy, ahogy a közerkölcs, az illem és a morál megköveteli.

Tüsszentés

A tüsszentés egy olyan dolog, hogy amikor jön, akkor el kell viselni és minél hamarabb túl kell esni rajta. Előidézheti valamilyen erős illat, fűszerek, bármi, ami ingerelheti az orrunkat, esetleg megfázás velejárója. Fontos, hogy tüsszentéskor ne a tányérunkba, ne a szomszéd tányérjába vagy másvalakire prüszköljünk. Illik elfordulni és legalább a kezünket – ha már a zsebkendőnket előrántani nem volt idő – tegyük az arcunk elé. Nem egyébért, mint a néha meglepetésszerűen, váratlanul kiugró „osztriga” miatt, ami társaságban elég nagy zűrzavart szokott okozni.

Kerüljük a teli szájjal való nagy hapcizást minden rá való felkészüléssel együtt (há-há-há). Vannak emberek, akik hangtompítóval szerelik fel a tüsszentést és gyorsan tiszta munkát végeznek. Mindenesetre, ha tüsszentenünk kell, menjünk ki a mosdóba vagy forduljunk félre az asztaltól, és ne feledkezzünk meg elnézést kérni. Közvetlenül a tüsszentés után ne kezdjünk el vadul trombitálni és orrot tisztogatni, mintha nem lenne más elfoglaltságunk, inkább csendesen töröljük meg az orrunkat, és a takarítást halasszuk máskorra.

Nyugaton nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a tüsszentésnek, nem kívánnak szolgálatkészen egészségedre-t. Egyszerűen úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna, elvégre mindenki szokott tüsszenteni.

Böfögés

Aki sokat és mértéktelenül eszik-iszik, az előbb-utóbb böfögni fog, manapság azonban a rengeteg

agyonszénsavazott műital is böfögésre késztet. Társaságban és főleg egy étteremben, ahol mindenki jó étvággyal falatozik, nem illik böfögni, mert ezzel csak felhívjuk magunkra a figyelmet és elvesszük másnak az étvágyát. Csak nagyon öreg embereknek nézik el az ilyesmit, de azt sem mindig.

Ha már mindenképpen böfögnünk kell az asztalnál és nincs időnk kimenni, forduljunk el, mert senki sem fogja díjazni, ha ráfújunk valami fokhagymás-, fasírtos-, hagymás-, bableveses szagáradatot. Próbáljuk meg, hogy lehetőleg hangtalanul csináljuk, és vagy a kezünket vagy a zsebkendőnket tartsuk a szánk elé. Utána nyomban kérjünk elnézést a beszélgető partnerünktől vagy az asztaltársaságtól.

Csuklás

A csuklás egy másik kellemetlen és bosszantó valami. Mindig akkor jelentkezik, amikor épp nem számítunk rá és a legkevésbé hiányzik. Habár a csuklás elállítására mindenkinek van valamilyen bevált módszere, állítólag a legjobb vizet inni, kifújni a levegőt, és hasi légzést végezni vagy visszatartani a lélegzetet. Gyors evés, ivás esetén vagy túlságosan sok csípős paprika fogyasztásakor megesik, hogy csuklani kezdünk. Ilyenkor inkább kérjünk elnézést, és gyorsan menjünk ki a mosdóba, mintsem hosszasan tikkogva kísérletezzünk az asztalnál mindenki szeme láttára és füle hallatára.

-Berecz Edgár írása-; Pixabay