Átólzéig

Fehérbe öltözött a belváros – VIII. Szakácsfelvonulás a gasztronómia tiszteletére

Szerkesztő : Asztalos István

Közzétéve: 4 hét ezelőtt

5 perc átlagos olvasási idő

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján ismét fehérbe öltözött Budapest belvárosa: a VIII. Szakácsfelvonulás méltó ünnepe volt a magyar gasztronómiának, a szakma összetartozásának és a közös értékeknek. A Fővám térről induló menet katonazenekar kíséretében vonult végig a Váci utcán, egészen az Országház épületéig, ahol közjogi méltóságok fogadták a résztvevőket.

A felvonulás csúcspontjaként Dr. Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője vette át a Magyarország Étele 2025, a Szamos Tányérdesszert és a Magyarország Itala versenyek győztes receptúráit. A díjátadás nemcsak szimbolikus gesztus volt, hanem egyfajta történelmi lenyomat is: a receptek az utókor számára őrzik meg a kortárs magyar gasztronómia legjavát.

A menethez idén csatlakozott Dr. Kiss János, a Hyatt szállodalánc Corporate Chef-je is, aki jelenlétével nemcsak a nemzetközi szakmai színvonalat képviselte, hanem a hazai séftársadalom egységét is erősítette.

Különleges pillanat volt, amikor Szicsek János, a Magyarország Itala pálinkaverseny győztese személyesen adta át a díjnyertes pálinkát – egy egyedi, kézzel készített butellában. Az ital nemcsak a verseny szimbóluma volt, hanem a magyar pálinkakultúra ünnepe is.

A felvonulás élén a Magyarország Étele 2025 győztesei, Balázs Hunor és Laczkó Szilárd Botond, a farkaslaki Kotyogó Étterem séfjei haladtak. Díjnyertes fogásuk, a „Kun földeken barangolva” nevet kapta.

Második sorban sétált Balog Martin és Pelle Márton, akik a Szamos Tányérdesszert verseny nyerték meg Sofia nevű desszertjükkel. Mindkét fogás kizárólag helyi alapanyagokból készült, és méltó módon képviselte a magyar konyha hagyományait és a séfek kreativitását.

A rendezvény idén is bebizonyította: a gasztronómia nem csupán szakma, hanem művészet, életforma és közösség. A séfek fehér kabátban, egységesen vonultak – nemcsak a szakmájukért, hanem egymásért is. A szakácsfelvonulás így nemcsak látványos esemény volt, hanem egyfajta kiállás is: a minőség, a hagyomány és az összetartozás mellett.

Az pedig, hogy mindez június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján történt, különös jelentőséget adott az eseménynek. Az időpont méltó hátteret nyújtott ahhoz a megható megemlékezéshez is, amely Potápi Árpád János személyéhez kapcsolódott – olyan pillanat volt ez, amely emlékeztetett minket a közösség és a hivatás erejére egyaránt.