Egy különleges étteremmel bővült a belváros, megnyitott a Nagy Fa-Tál Konyhája

 

Jelen interjúalanyom egy öntödei munkásból lett fesztivál-vendéglátós, aki nemrégiben étteremtulajdonossá vált. Ő az a vállalkozó kedvű, sikerorientált vidéki ember, aki bármibe fog, igyekszik azt tökélyre fejleszteni. Olvassátok hát, Nagy Pál Attilával, az ő élettörténetéről és a nemrégiben megnyitott Nagy Fa-Tál Konyhája nevű étterméről folytatott beszélgetésemet, íme.

Mesélj magadról, hogyan kezdődött a vendéglátós múltad?

Igazából nem volt ilyesfajta foglalkozású ember a családunkban. Én egy öntödében dolgoztam, egy iszonyatosan nagy gépen. Aminek a tetején egy egészen kis dobogón kellett állnom szinte egész nap a munkám során.

Aztán egyszer csak, hogy honnan azt nem tudom, de jött egy szikra, és rájöttem, ennél én több vagyok, hogy ott álljak a gép mellett.

Így nyitottam meg az első ital nagykereskedésünket az udvarban lévő melléképületben. Egy kis parasztasztal volt a pult, és készítettem hozzá két polcot, ez volt a nyitáskor az összes berendezésünk.

 

Ennek fejlődéséről és a vendéglátás bekapcsolódásáról mit tudhatunk?

Egyre többen és többen jöttek, majd körülbelül 2 év után, az igényekhez igazodva sörözővé bővítettem a lerakatot. De ez sem volt elég minden évben bővítésbe kezdtem. Az első évben készítettünk egy kerthelyiséget, azután a következő évben már egy nagyobb kerthelyiség kellett építenünk. Mindig valamit bővítettem, vagy modernizáltam a sörözőn és persze mindeközben építkeztem is. 1999-ben pedig ott álltam, hogy készen van az üzlet, készen van a ház, mi tévő legyek? Így 1999-ben volt az első falunapunk, ahová már kitelepültünk, mint rendezvény-vendéglátók. Igaz, akkor még csak egy 3×3-as sátorban, és szűk kínálattal, de már ekkor jelen voltunk. Majd még abban az évben elmentünk a kisbéri napokra is.

Ez a fajta sátras vendéglátás mellett a sörözőt tudtad üzemeltetni?

Igen, persze az mindemellett üzemelt.

 

Mi volt a következő lépcsőfok?

Következő lépcsőként vásároltam egy büfé kocsit, mert szembesültem azzal, hogy ételt nem árusíthatok, mert az engedélyköteles, azaz kellett hozzá valami kis bázis, ezért döntöttem a vásárlás mellett. Hozzáteszem ez is romként került hozzám, de persze ezt is felújíttattam, és egy jó két évig ezzel települtünk ki.

 

Gondolom ezt is kinőttétek.

Igen következett újra a sátor. Mert azt láttam, hogy büfé kocsiból nem tudok eladni. Azután ahogy fejlődtünk, még vettem sátrat, még kellett ilyen sütő, olyan sütő, sörpadok. Mondhatjuk, hogy folyamatosan fejlesztettem, és olyan 2004 környéke lehetett, amikor eljutottunk az első látványkonyhás faházunkig. Mindig jobb akartam lenni, mint mások, hiszen ez a lényege.

Azt hiszem, ezt hívják előremenekülésnek. Viszont gondolom egy ilyen siker sztoriban is vannak negatív csúcspontok, csalódások. Ez mennyire volt jelen a történetedben?

Igen, azt hiszem én is, kimondhatjuk, hogy igyekszem mindig előre menekülni. Azonban az is igaz, hogy 2013-tól megszámlálhatatlan alkalommal igyekeztek tudatosan <vagy sem>, de anyagilag átverni, kihasználni. Ez sokszor nagyon megnehezítette a dolgomat.

 

Magyarul megérezték, hogy Te hajlamos voltál költekezni a fejlesztésekért, a fejlődésért.

Igen, bár hozzáteszem, biztosan én is egy kissé naiv lehettem.

 

Úgy érzem rajtad, hogy sikerorientált emberként ez sem tudott eltántorítani. Így a következő kérdésem nem lehet más, mint, hogy a fesztivál-vendéglátásban mikor érted el, amikor azt gondoltad, hogy már az sem elég számodra?

A tavalyi évben sikerült bejutnunk a Vörösmarty térre, az hál’ Istennek egy olyan löketet adott, hogy jelentős részben megalapozta az étteremnyitás fogalmát. És most vagyunk itt.

Ha jól értelmezem, akkor a fesztivál-vendéglátást hangulatát igyekszel átvinni a mindennap vendéglátásába?

Igen, ezt próbálom.

 

Mikor nyitottatok?

Június végén nyitottunk.

 

Az egyik plakátotokon láttam, hogy: „A vidék íze Budapesten!” Mennyire lehet ez, mondjuk az étterem jelmondata?

Mindenképpen lehet, hiszen köztudottan faluról jöttünk, és a gyermekkortól számítva az a jellemzően falusi ízvilág megmarad az emberben. Éppen ezt igyekszünk átadni itt a Nagy Fa-Tál Konyhájában.

 

Ha a vágyaid szerinti, a Nagy Fa-Tál Konyhájáról kialakult és a köztudatba beépült fogalomról kérdeznélek, akkor mi lenne az?

Ezen még nem gondolkodtam, de talán az, ami a fesztivál-vendéglátásban is célom volt, hogy sikeressé tegyem a vállalkozásomat. Mégpedig úgy, hogy szeretnék mindig egy kicsikével jobbat nyújtani, mint más. A gasztronómia területén pedig mindenképpen a minőséget és a hazai alapanyagokat preferálni. Az, hogy ez mennyire megvalósítható, azt még nem tudom, mert sajnos az elmúlt évek tapasztalata alapján ez még nem megvalósult, de mindenképpen célom, hogy kizárólag hazai alapanyagokból készítsük az ételeinket.

A hazai alapanyagok éttermi beszállítása kérdésében szerinted mi lehet a legnagyobb probléma?

Az ár, mert jó terméket elfogadható beszerzési áron nagyon nehéz folyamatos minőségben és mennyiségben beszerezni. Jelenleg szinte lehetetlen. Azt látom, hogy a hazai terelők még nem annyira fejlettek, hogy mennyiséget tudjanak, jó minőségben előállítani. De hangsúlyozom fő célom, hogy Magyar termékből, Magyar szaktudással, Magyar terméket előállítani, és ez ne csak egy hangzatos reklámszöveg legyen, hanem ennek a valóságtartalma is meglegyen.

 

Beszéljünk az árakról.

A belvároshoz viszonyítva 30%-al vagyunk körülbelül olcsóbbak. Ezt a jövőben is tartani akarjuk. Ahogyan a magyar vendégkör megszerzése is célunk, ezért számukra például kedvezményre jogosító kártyát hoztunk létre egyfajta extra szolgáltatásként. De azt gondolom, nagyon nehéz lesz behozni a magyarokat, mert a köztudatban még mindig ott a belvárosra jellemző múlt, az éttermi átverések, túlszámlázások. Ezért szeretném hosszú távú koncepcióval elérni azt, hogy ide célzottan járjanak a vendégeink, azaz tudatosan keressenek minket a minőségünkért, az árainkért, a szolgáltatásainkért.

Az éttermedbe belépve, nem mehetünk el szó nélkül a látványos, logótokkal díszített faszenes grill mellett. Szerinted mennyire volt ez különleges döntés, a belváros közepén nyitni egy ilyen faszénen sütögetős helyet? Valljuk be nem sok effajta konkurenciátok van.

Azt gondolom, ebben benne van a fesztiválos múlt, azaz van némi rálátásom az igényekre. Éppen ezért gondolom, hogy helyzeti előnybe vagyok a környező éttermekkel szemben, mert van egy tapasztalatom, tudom azt, hogy ezeket a termékeket hogyan lehet eladni.

 

Ha már itt tartunk, mit gondolsz legfőbb különbségnek a fesztivál-vendéglátás és az éttermi vendéglátás között?

Talán az ételek mássága és minősége. A fesztiválokon célirányosabban mennek a sátrakhoz az emberek. Az éttermekben sokkal inkább toppon kell lenni, mind a minőségben, mind a mennyiségben, mind a hétköznapi igények terén. Az éttermek között egy nagy verseny van.

 

Mit gondolsz éttermi, ráadásul a belvárosi vendéglátásról?

Budapest egy sokkal feszültebb munkatempót igényel, itt sokkal inkább felgyorsult a világ. Rengeteg olyan tényező van, ami feszültséget és stresszt okoz, ami pedig elvesz az energiádból, az idődből, amit arra fordíthatnál, hogy sokkal inkább odafigyelj a szakmaiságra. De ettől függetlenül lehet ezt is jól csinálni.

 

Rendezvényeket is tudtok vállalni az étteremben?

Igen, 180 főig vállaljuk rendezvények lebonyolítását, és a felső részen ezt is szeretnénk meghonosítani, mindaddig, amíg az a’la carte vendégek nem szorítják ezt ki.

A kitelepüléseket tekintve párhuzamban működtök, a Nagy Fa-Tál Konyhája éttermének üzemeltetésével együtt?

Igen, persze. 2013-tól, évente 50 rendezvény alatt nem voltunk.

 

Hol, melyik fesztiválon találkozhatnak veletek legközelebb?

Jelenleg Budapesten a Városháza parkban rendezett karácsonyi vásáron vagyunk. Akik szeretik a karácsonyi forgatagok hangulatát, vagy az igazi szabadtéri színházat és ahhoz tartozó vendéglátós ételeket – italokat, azokat meleg szeretettel várjunk.

 

Az éttermi szolgáltatásokról mit gondolsz?

Fontosnak tartom minden olyan szolgáltatás bevezetését, amely forgalmat generál, és/vagy a vendéget szolgálja. Éppen ezért is vezettük be mi is a cigányzenét esténként. De, hogy ez mit hoz majd, azt csak a jövőbe látás tudná megmutatni. Az biztos, mint ahogyan a többi vállalkozásomat is, ezt is addig fogom csiszolni, amíg nem lesz tökéletes, és nem leszünk, legalább az egyik legismertebb étterem a belvárosban.

 

Ehhez sok sikert kívánva köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál.