Szakmai vita bontakozot ki az NTAK kivezetését szolgáló petíció okán

NTAK: amikor már nem az adatokról, hanem a bizalomról szól a vita

Az elmúlt napokban olyan vita bontakozott ki a közösségi médiában, amely messze túlmutat az NTAK-on vagy egy internetes petíción. A hozzászólásokból egyértelműen látszik, hogy a magyar vendéglátásban felgyülemlett feszültség végre kimondásra került. Már nem pusztán arról beszélünk, hogy kell-e adatot szolgáltatni, hanem arról, hogy a szakma vajon bízik-e még azokban a rendszerekben, amelyek az elmúlt években körülvették.

A vita egyik oldalán Pach Gábor, a Balatoni Kör elnöke áll, aki szerint az adatok nélkül nincs tervezhető jövő. Ez önmagában egy vállalható szakmai álláspont, és ezt senki nem vitatja. Valóban szükség van statisztikákra, elemzésekre és megalapozott döntésekre. Ráadásul Churchillnek hála, tudjuk, hogy a mögé jól el lehet bújni…

A másik oldalon azonban ott áll több száz vendéglátós, szakács, étteremtulajdonos és szakmai szervezet, akik egészen más kérdést tesznek fel: vajon megéri-e mindaz az adminisztráció, idő, pénz és energia, amelyet az NTAK és a kapcsolódó kötelezettségek jelentenek a vállalkozásoknak?

Ez a kérdés pedig nem söpörhető félre azzal, hogy aki kritizálja a rendszert, annak bizonyára a gazdaság kifehérítésével van problémája. Éppen ellenkezőleg. A vendéglátás döntő többsége ma már online pénztárgéppel dolgozik, elektronikus számlázást használ, a NAV valós időben látja a forgalom jelentős részét. A vita nem a fehér gazdaságról szól, hanem arról, hogy ugyanazért az adatért miért kell újabb és újabb adminisztratív terheket vállalni.

A vita azért is vált ennyire élessé, mert sok vendéglátós fejében még mindig élénken élnek például a Covid időszakának emlékei. Akkor a Magyar Turisztikai Ügynökség jelentős összegű egyedi támogatásokat osztott ki, amelyek kapcsán komoly szakmai és társadalmi viták bontakoztak ki. Több sajtóorgánum is beszámolt arról, hogy a támogatások átláthatóságát sokan megkérdőjelezték, a Balatoni Körön belül pedig akkora feszültséget okozott az ügy, hogy az akkori vezetés felajánlotta a lemondását. A nyilvánosságban megjelent cikkek szerint közel 1,5 milliárd forint egyedi támogatás került egy szűkebb körhöz, miközben a támogatási folyamat több elemét is bírálták.

Lehet erről eltérően gondolkodni. Lehet vitatni az akkori cikkek megállapításait. Egy dolgot azonban nehéz tagadni: ezek az ügyek mély nyomot hagytak a magyar vendéglátásban. A bizalom megingott. És amikor ma valaki azt mondja a vendéglátósoknak, hogy „bízzatok bennünk, ezek az adatok a jövőt szolgálják”, sokan óhatatlanul visszagondolnak arra, hogy a múltban hogyan működött a rendszer.

Ugyanez igaz a turizmusfejlesztési hozzájárulásra is. A vendéglátó vállalkozások hosszú éveken keresztül a forgalmuk 4 százalékát, jelenleg 2 százalékát fizetik be. A kérdés nem az, hogy kell-e fejleszteni a magyar turizmust. A kérdés az, hogy valóban az szolgálja-e legjobban a fejlődést, ha ez a pénz központi rendszerekben jelenik meg, vagy inkább akkor járna jól vele az ország, ha a vállalkozásoknál maradna.

Mert ebből lehetne béreket emelni. Tanulókat képezni. Nyelvtanfolyamot finanszírozni. Modern technológiát vásárolni. Energiahatékony fejlesztéseket végrehajtani. Olyan beruházásokat megvalósítani, amelyek közvetlenül javítják a magyar vendéglátás versenyképességét.

Ez a vita tehát már régen nem az NTAK-ról szól, hanem arról, hogy az elmúlt évek után képes-e a szakma és az állam új alapokra helyezni a kapcsolatát. Mindezt versenyképesebben, kevesebb adminisztrációval, nagyobb bizalommal, átláthatóbb döntésekkel, kiszámítható környezetben és bizony azzal az egyszerű szemlélettel, hogy a vendéglátós nem ellenfél, hanem partner.

Ha valóban új korszak kezdődik a magyar turizmusban, akkor ezt most lehet bizonyítani.

Ha egyetértesz azzal, hogy csökkenteni kell a felesleges adminisztrációt, és a vendéglátó vállalkozásoknak nagyobb mozgásteret kell adni, csatlakozz az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének petíciójához!

👉 A petíció itt található, itt írható alá >>>