Hogyan sportoljunk szívbetegség mellett?

Pixabay

A rendszeres testmozgásra szükség van, mert számos jótékony hatása mellett kedvezően hat a vérkeringési rendszerünk és szívünk állapotára. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy sportolhat-e, és milyen módon fogjon bele a mozgásba az, aki valamilyen meglévő, nem súlyos fokú, kezelt szívbetegséggel küzd. Matusovits Andrea, a Sportorvosi Központ sportorvosa segít ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában.

Sportolhat, de nem mindegy, hogy hogyan!

Azt már régóta tudjuk, hogy aki rendszeresen sportol, az könnyebben elkerüli a szív- és érrendszeri betegségeket, mert segít a testsúlykontrollban, csökkenti a koleszterinszintet, normalizálja a vérnyomást, támogatást nyújt a stressz leküzdéséhez. Azonban az még évekkel ezelőtt sem volt egyértelmű, hogy sportolhat-e az, aki szívbeteg, sőt kifejezetten eltiltották a mozgástól az ilyen típusú egészségi problémákkal küzdőket. Ma már többszörösen bizonyított tény, hogy a mozgás hozzájárulhat a már kialakult szív- és érrendszeri betegségek progressziójának (súlyosbodásának) megelőzéséhez és a gyorsabb felépüléshez is, sőt az is kiderült, hogy például azoknál a szívinfarktuson átesetteknél ritkább volt egy második szívroham, akik naponta legalább fél órát mozogtak. „A sport nagyon hasznos, azonban körültekintőnek kell lenni. Ha valaki számára a szívproblémái miatt kockázatos a fizikai aktivitás, annak feltétlenül rendszeres orvosi kontroll mellett szabad csak belevágnia a mozgásba. Ehhez olyan, részletes orvosi vizsgálat során készült, objektív paraméterek alapján összeállított, személyre szabott mozgásprogramra van szükség, amely az illető egészségi állapotának, és a terhelhetőségének megfelelő” – tudjuk meg Matusovits Andreától.

 

Hogyan vizsgálják a szív állapotát és a fizikai terhelhetőséget?

„A orvosi állapotfelmérés többféle vizsgálatból áll. A szív struktúráját és funkcióját rendszeres EKG és szív ECHO vizsgálat segítségével lehet követni, nyugalmi és terheléses helyzetben egyaránt” – mondja a sportorvos. Mivel bizonyos szívproblémák, ritmuszavarok terhelésre alakulhatnak ki, illetve romlanak, így a szakorvos ergospirometriás vizsgálatot, azaz stressz tesztet is kérhet. Ehhez szobabiciklin, vagy futópadon kell mozogni, miközben a szív működését EKG segítségével rögzítik. Az egyéni állóképességét a terhelés során végzett gázcsere-mérésekkel lehet vizsgálni. Minél magasabb az oxigénfelvétel terhelés során, (azaz a Vo2max érték) annál magasabb a terhelhetőség. Ezeket az értékeket elemezve lehet arra következtetni, hogy milyen állapotban van és mennyire terhelhető valakinek a szíve. Ez az alapja a fokozatosság elvét követő edzéstervnek, amelyben pontosan meghatározható, hogy milyen sporttevékenységet végezhet az illető, azt milyen intenzitással, milyen határértéken belül, mekkora pulzusszámmal és milyen időtartamban teheti. Ilyenkor természetesen figyelembe veszik a kórelőzményeket is, például ha szívbeteg anamnézisében veszélyes szívritmuszavar szerepel, abban az esetben csak orvos által felügyelt mozgás javasolható.

Fontos a rendszeres orvosi kontroll

Meglévő szívproblémák esetben a szabadidős sportok is kizárólag orvosi felügyelet mellett végezhetők, csak így tudjuk minimálisra csökkenteni a súlyos egészségkárosodások esélyét. Az se hanyagolja el azonban a kivizsgálást, akinek nincsenek meglévő panaszai, ugyanis lehetséges, hogy rendelkezik olyan kóros eltéréssel, amiről nem is tud és csak terhelés hatására jelentkezik. Sportolóknál a 35-40 éves kor az a határ, amikor már megnövekednek a kockázati tényezők, például a szívkoszorúér-betegségekkel is számolni kell. A hirtelen szívhalál kockázata is jóval magasabb már ebben a korban. „Ha sportorvos támogatása mellet sportolunk, rendszeresen részt veszünk kardiológiai szűréseken és teljesítményfelmérő vizsgálatokon, mellyel figyelemmel kísérjük egészségi állapotunkat, nagy eséllyel megelőzhetjük a nem várt eseményeket, például a sokszor hallott hirtelen szívhalál bekövetkezését” – hívja fel a figyelmet Matusovits Andrea.

OPH/Sportorvosi Központ Kép: Pixabay