Érdek, vagy értékalapú szakmai újságírás?

Sokáig gondolkodtam, hogy mit tegyek…? Dobjak egy újabb követ az állóvízbe, és megírjam a magam kis véleményét, vagy hagyjam a fenébe és hallgassak? Nos, aki ismer, az tudja, hogy milyen mértékű az igazságérzetem és azt is, hogy amit teszek, azt igyekszem a szakma érdekében tenni. És nem titok, a közelmúlt eseménye nagyban hozzájárult, hogy ez a kis írás megszülessen.

Nem is olyan régen történt, amikor kitaláltuk, hogy megkérdezzük a kollégákat, vajon mit is gondolnak valójában a munkájukról, vagy az iparágról, annak problémáiról. Ehhez elkészítettünk egy huszonegy kérdésből álló kérdőívet, majd tisztelettel kértük a szakmai magazinok, újságok szerkesztőit, hogy legyenek kedvesek, és tudassák a világgal, így a „szakmai olvasóközönséggel”, hogy minél több szakmabelihez jusson el a felmérés. Felhívtuk a figyelmüket, hogy a szakmai tisztánlátás vezérelt minket a kérdőív megalkotására, valamint a tényszerű adatok iránti kíváncsiság. Még arra is figyeltünk, hogy mindezt ne legyen reklámszagú, így abban nem szerepelt semmilyen promó, és nem is azt kértük, hogy a mi weboldalunkra irányítsák a forgalmat, hanem elküldtük a saját oldalukba illeszthető úgynevezett „embed kódot”, tehát a kérdőív azon is kitölthető lett volna, ezzel forgalmat generálva maguknak. Az együttműködési szándék – talán nem meglepő módon – konvergált a nullához.

Egyébként az azóta már lezárult kutatásból kiderül, hogy a több száz válaszadó többsége, 69,1 % még nem találkozott ilyen kezdeményezéssel. Magyarul: senki nem volt a véleményükre kíváncsi.

De volt ám más is! A nem túl régen kihirdetett Nemzeti Egység Klaszter (NEK) sajtóközleményei is rendre a kukában landolnak, annak ellenére, hogy a vendéglátóipar ernyőszervezetéről beszélünk, melyhez néhány kivétellel a meghatározó szakmai szervezetek mind-mind csatlakoztak. Mindez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy elérje a szakmainak nevezett lapok ingerküszöbét. Sajnos! (Itt jegyzem meg, hogy tisztelet a kivételnek! Az Élelmezés újság például ebben rendre partnerként tűnt fel! Nekik ezt ezúton is köszönjük! )

Ha egy szakmai közvélemény kutatás elkészítésében nem partner egyetlen „szakmai” lap sem, akkor azokat nevezhetjük egyáltalán szakmai lapnak? Létezik ma még szakmai újságírás? Vagy csak szakmainak álcázott hirdetési újságokról beszélhetünk? Meg lehet sértődni, kérem, de ezek kőkemény tények!

A szakmai lapok problémája – véleményem szerint – nem új keletű. Nem lenne ma Oldalas Magazin, ha a szaksajtó anno ellátta volna a szerepét és minimális szinten, de segítette volna a – szakácsként végzett – munkámat. Nem vártam volna mást, csak annyi segítséget, hogy egy egészen minimális felületen értesítik a szakmában dolgozókat a hozzájuk és róluk szóló kezdeményezésekről, már megelégedtem volna egy minimális on-line felülettel is. Tudjuk jól, ki kerülhet be manapság egy „szakmai” lapba, függetlenül attól, hogy valamilyen eredmény kapcsán jut nyilvánossághoz, vagy sem. Nos, úgy veszem észre, hogy a szaksajtó színvonalát zsinórmérték szerűen jelölik ki. Az, hogy milyen „eredményekről” számolnak be, mit tud felmutatni, aki éppen felülethez jut, nem számít.

Aki ezt a cikket támadásnak tekinti, vagy primitív herótozásként értékeli, az saját magáról állít ki bizonyítványt.

Magazin tulajdonosként hozzáteszem, mindenki azt tesz, amit akar, mindenki úgy működteti az újságját, ahogyan akarja. Az övé… De számomra az semmiképpen sem elfogadható, hogy „szakmainak” nevezzük magunkat, ám amikor tényleg tenni kellene – a szakma érdekében – , akkor nem lépünk az ügyben. Ezt felénk hiteltelenségnek nevezik!

Sejtésem szerint a szaksajtó munkájára, ahogyan eddig, úgy a jövőben sem számíthatunk. De nem hiszem, hogy sok idő kell, hogy ráébredjenek: hibás koncepció, azt gondolni: „amiről nem beszélünk, az nincs is”.

Nem tekintem konkurenciának a jelenlegi szaksajtót, ahogy nyilvánvalóan ők sem engem. Mégis azt gondolom, az előző rendszerből átemelt, a cenzúrához köthető gondolkodásmód eredménye nem más, mint a szakmai fejlődés féken tartása, a tiszta és egészséges verseny megtorpedózása, az iparágban az érték alapú gondolkodás megszűntetése, valamint a kollégák sikerélménytől való joguk megfosztása. Ez pedig számomra egészen elfogadhatatlan!

Egy dologgal nem számolnak az így érdekalapon gondolkodó, és lassan kiöregedő kedves szerkesztők és főszerkesztők, mégpedig az információrobbanással, amit a technika és kommunikációs fejlődés okozott. Manapság a nyomtatott sajtóval szemben már van Facebook, van YouTube, van weboldal, vannak blogok, van online újságírás, és ki tudja, még mennyi minden van, amit szerencsére a szakmában tevékenykedők egyre inkább használnak. Teszi ezt a kicsi és a nagy, a fiatal és az öreg egyformán! Ha pedig nem találnak hiteles, számukra érdekes, előremutató információt, akkor váltanak. Megkeresik azt, ahol arról olvashatnak, ami a lényeg. A kommunikációs fejlődés látható jele, hogy a hirdetők elfordulnak a vitatható példányszámban kinyomtatott, vitatható célközönséggel rendelkező, vitatható reklámhatékonysággal megjelenő nyomtatott lapoktól és fordulnak az online felé. Akárcsak az olvasók.

Így, ami régen működött, mégpedig, hogy „amiről nem beszélünk, az nincs is”, ez ma már nem egészen működik. Ezt példásan bizonyította a kérdőívünk is, hiszen a szakmainak mondott újságírás – nem tudom szebben megfogalmazni – bojkottálni próbálta azt. Mégis a szakmában dolgozó, elhivatott és változást akaró kollégák, és számtalan blogger, társoldal, valamint a csatlakozott hazai szervezetek megértették ennek súlyát és értesítették tagságukat, olvasóikat, barátaikat. Így végül fényes sikerrel zárulhatott kezdeményezésünk.

Viszonylag fiatal életkorom miatt elég nehéz megélnem, és elgondolkodnom azon, hogy valóban hol tartana a szakma, ha az érdekalapú újságírás helyett ténylegesen a szakmai és értékalapú működhetne…

Azonban – ha másért nem, csak hogy ne legyünk olyanok, mint elődeink – mi mindent megteszünk, és várjuk a kedvező jövőt, ahol érdeklődő kollégákból nevelődhetnek ki a szakmai újságírás jövőt építő alakjai. Olyanok, akik már nem belenevelődtek egy cenzúrált, irányított médiába, hanem megélik annak színességét, szépségét és a valódi tényeket közlik. Amikor ezt sikerül elérnünk, akkor egy sokkal szebb jövő felé haladhatunk, ami nem tesz kivételt és mindenki számára egyforma lehetőséget kínál. Mi a magunk részéről ehhez mindenben partnerek leszünk, valamint bízunk benne, hogy a cikk hatására a hazai sajtó képviselői is felismerik működésbeli hibáikat. Mert akkor majd orvosolni is tudják azokat.

Addig is, a magam nevében bízom benne, hogy megadatik a lehetőség és elérhetem azt, hogy senkinek ne kellejen azt a rögös utat végigjárni, mint amit nekem okozott a bojkott, vagy a cenzúra. És remélem, hogy egyszer majd, a néhány éven belül kiöregedőkről megemlékezünk majd, egy szakmai újságíróklubban, hogy

„emlékeztek: ők még így csinálták azt, hiteltelenül!”