Direktben gyűjtött információ

Pixabay

Azt hiszem, hűséges olvasóink közül már nincs, aki ne értesült volna, hogy megjelent a Lukács István Séf című könyv, melyről már korábban is cikkeztünk. Arról azonban nem, hogy milyen személyes tapasztalatokat éltünk át a könyvbemutató szervezése során.

A történet egy kiváló emberrel, egy zseniális életúttal és egy agilis vállalkozással kezdődött, majd szép sorban előkerültek a szakemberek, akik vagy így, vagy úgy, de segíteni akarták a könyv létrejöttét. Körülbelül félúton járhattunk, amikor egyértelműsödött bennünk, hogy nem akármilyen összefogást sikerült elérnünk a könyv megjelentetése kapcsán. Mondhatjuk: talán egyedülállóvá vált a kezdeményezésünk. A szaksajtó persze – tisztelet a kivételnek – mélyen hallgatott minderről.

Mégis mi a pozitív fogadtatást látva úgy gondoltuk, hogy a könyvbemutató után, egy országjáró road-show-ra indulunk, melyhez hamar találtunk is vállalkozó kedvű szervezőket, akik úgy döntöttek, hogy segítségünkre lesznek, cserébe pedig elszállítjuk részükre Magyarország egyik, ha nem a legnagyobb szakács ikonját. Bár szinte már a telefont le sem tudtuk tenni, mert folyton csörgött a kezünkben, az esemény még mindig nem érte el a szaksajtó ingerküszöbét.

Aztán jött szeptember huszonharmadika (amely egyúttal Gundel Károly születésnapja is), és a könyvbemutató.

Olyan sikert, mint ott, nem mindennap él ám át az ember! Sokak szerint az elmúlt húsz évben alig volt ilyesféle rendezvény, ahol ennyi szakember egy cél érdekében mozdult meg. A könyvbemutatón százötven főnél is többen voltak személyesen jelen, azonban sokan jelezték, hogy főként orvosi problémák, vagy más egyéb ügyek miatt legnagyobb sajnálatukra, de nem tudtak ott lenni. (Nem is tudom, hogy fértünk volna el, ha mindenki el tudott volna jönni? – a szerk.)

Persze a szakmai sajtót továbbra sem érdekelte a sztori, ők továbbra is csendben írogatják saját öntömjénezős cikkeit, melyben vélhetőleg már jó előre ki van találva, kik azon személyek, akik nagylelkűen megkaphatják ama kitüntetést, hogy megjelenhetnek egy megkérdőjelezhető példányban megjelenő lapban. Igen ám, de ha Magyarország egyik legnagyobb szaktekintélye nem fér bele abba a körbe, akik megjelenhetnek náluk, akkor annak valóban felesleges a léte, hiszen önmaguknak írnak, nem a szakmának, nem igaz? Természetesen, ahogyan mondani szokták, akinek nem inge…

Összefoglalva. Az, hogy a több mint százötven fős könyvbemutató, a road-show, vagy akár önnön magában a világon egyedüliként három Oscar díjjal büszkélkedő, Lukács Séf úr életútja nem érte el a megjelenési ingerküszöböt, azt gondolom, hogy ez nem minket, sokkal inkább őket minősíti. Innentől nem is igazán érdekel a működésük. Szerintem hiteltelenek! – de persze ez csak az én véleményem.

    Azért azt is megjegyezném, hogy vannak még kivételek! Például a Trade magazin, és az Élelmezés újság a megjelenéseinkben partnereink voltak. Éppen ezért nekik, de főképp Ipacs Tamásnak, és Ságiné Thülly Klárának és Szikora Katalinnak és Szántó Zoltánnak ezúton is köszönjük a megjelenéseket, vagy a segítséget! 

A sajtó elutasításán kívül is volt ám más, amivel találkoztunk, ugyanis volt olyan szervezet is, amely akarva-akaratlanul, de éppen arra az időpontra helyezte át a korábban már meghirdetett és másik napon lévő rendezvényének kezdési időpontját, mint amikor a könyvbemutató is kezdődött. Szép gesztus, nem mondom. De ezen sem problémáztunk, hiszen megértettük, hogy milyen fontos személy díjáról van szó. Ezért mi megcsúsztattuk a kezdési időpontot, és megkértük a saját, szinte már extázisban lévő vendégeinket, hogy legyenek kedvesek megérteni, és tekintettel lenni néhány kollégára, akik mindkét helyen részt vennének. Szerencsére ők is átértek hozzánk, így a rendezvényünk már velük kiegészülve kezdődhetett.

Aztán ami végképp „jól esett”, az a weboldalunk meglepetésszerű feltörése, melyet éppen a könyvbemutató napjára időzítettek, hogy ezzel is hozzájáruljanak annak sikeréhez. Nos, ezt röpke negyed óra alatt a rendszergazdák helyre hozták. Mégis azt gondolom, hogy, ha valami minősíti annak megrendelőit, akkor az ez, és az ehhez hasonló eszközök. Számunkra azonban tökéletes visszajelzés, hogy jó az az út, amin haladunk, hiszen minden más esetben ezek elkerülnének minket.

Ezért azt gondolom, hogy nekünk semmi más dolgunk nincs, mint haladni a megkezdett úton, és a lehető legmesszebb menőkig képviselni azt, amit ezek előtt már megfogalmaztunk. Valamint ehhez a legtöbb szakembert magunk mellé állítani. Ugyanis nem szeretnénk belemenni sárdobálásba, vagy egymással való kiszúrásokba, mi ezt az energiát saját elképzelésünk kivitelezésére szeretnénk fordítani.

Ehhez úgy érzem mára megfelelő alapokkal rendelkezünk, hiszen a tábor egyre csak bővül, amit innentől Lukács Séf úr, és barátai is tovább erősítenek majd.

Éppen ehhez lesz jó a road-show-nk, hogy eljuttathassuk filozófiánkat az ország különböző városaiba, ahol az iskolákba is ellátogatunk, hogy a diákok is szembesülhessenek álláspontunkkal, valamint a vendéglátásról alkotott képünkkel, terveinkkel.

Igyekszünk tehát nem a velünk szembefordulókkal foglalkozni, hanem menni a saját magunk választotta úton. Szerintem a legjobb választ így adhatjuk majd meg részükre!

A magunk nevében kijelenthetem:

Mi ezen leszünk!

A cikk, az Oldalas magazin 2016. októberi számában jelent meg! 

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin 2016