Böjte Csaba: Arra születtünk, hogy mi is ajándékokká váljunk

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes a nehéz-sorsú gyerekeket befogadó és felkaroló Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője december közepén a budapesti Szent Margit templomban tartott három napos lelkigyakorlatot a küzdelem, a türelem és a szeretet fontosságát kiemelve. Az egyik adventi triduumon a Rádió Orient is jelen volt.

Volt már olyan gyerek, akit 10-12 évesen szolgálóként, ‘gazdája’ a halála után Böjte Csabára hagyott, de olyan is akadt, akit az egyedül maradt édesanya küldött el az otthonba. Számunkra talán elképzelhetetlen, de sok gyerek Andersen gyufaárus lányához hasonlóan a hideg utcáról lesi mások karácsonyfáját, mások ajándékait, míg ő maga nem kap semmit.

Böjte Csaba gyerekeivel szeretetet, örömet visz karácsonykor is hol egy nyárádmagyarósi kisfaluba, hol egy női börtönbe, idősotthonba, elmekórházba vagy a kezdeti nehézségek idején az otthont bezárással fenyegető polgármesternek. „Amikor a gyermekvédelem még állami feladat volt civil voltam a pályán, nemcsak magyar, de pap is. Mit lehetett tenni ilyenkor? Azt, amit Jézus Krisztus mond: szeretni.” – emlékszik ezekre az időkre Csaba testvér. A szeretetnél nagyobb fegyver nincs, bármilyen problémára ez a megoldás – vallja.

Böjte Csaba az elmúlt 21 év alatt több mint 5000 gyereket fogadott be, akikből 2700 már kirepült. „Én is árván nőttem fel, – mondja a ferences szerzetes – édesapám meghalt, édesanyám egyedül nevelt fel húgommal Csíkszeredán. Boldog gyerekkorom volt, békében, szeretetben éltünk. Átérzem, milyen, amikor édesapámmal fociznék, de nem lehet. Ezért is hiszem, hogy ezek a gyerekek bármit tesznek is nem akarnak mást csak a kör közepére, a figyelem középpontjába kerülni, mint mindannyian.”

Az adventi koszorú négy gyertyája Csaba testvérnek azt jelképezi, hogy a sötétséget egy pislákoló kis fény is le tudja győzni. Isten segítségét kéri, hogy mi is a körülöttünk lévő sötétség, butaság, balgaság ellen ne harcoljunk, ne gyűlölködjünk, ne vegyük fel az ő eszközeiket, hanem a szeretet, a jóság fényét, lángját gyújtsuk meg magunk és egymás szívébe.

Karácsony szenteste arra biztat, hogy merjünk nagyvonalúan kívánni, mert a Jóisten még nagyobb vonalú, mint mi. Merjünk sok-sok dolgot kérni. „Én a leginkább áldott békét kérnék a gyerekek, magam és népem számára. Jókedvet, derűt, örömet és aztán munkakedvet, lendületet, bátorságot, hogy a nehézségekben, gondok között ne csüggedjünk el, hanem a mi Urunk Jézus Krisztusba kapaszkodva reménnyel, bizalommal tudjuk újratervezni a gondjainkból-bajainkból továbbvezető utunkat.

Én az Istentől konkurenciát kérek. Annak örvendenék, ha szétkapkodnák a kezemből a gyermekeket, mert jó dolog egy ilyen gyereket befogadni. Én a bajba lévő gyereket nem problémaként, hanem megoldásként fogom fel. Felnőtt emberek életére a gyerek válasz, nem kérdés; ajándék és nem átok. Merjünk nyitni az élet igazi értelme felé, a gyerekek felé, hisz Jézus is gyermekké lett, gyerekként akart közénk jönni. Hiszem, hogy ma is a legtöbb családba a nagy Isten mosolygó babaként szeretne bekopogtatni.”- zárja a beszélgetést Böjte Csaba.

OrientPress Hírügynökség (OPH)/Internet