A középpontban: Kiss Krisztián

Ki lehet az, az ember, aki a legnagyobb megmérettetéseken is fülig érő mosollyal az arcán képviselteti magát? Vagy az, aki „mátrixkabátban” sem rest megjelenni? Esetleg ki az, akinél gyorsabban senki sem bontja a lazacot?  Vagy ki az, aki szép csendben, visszafogottan, de mindenhol ott van, így biztosítva, hogy a neve, itt-ott, de mindig újra és újra felmerüljön. Igen…, Ő csak Kiss Krisztián lehet, aki a maga módján, de mindenből kiveszi a részét! Ebben a hónapban Őt kérdeztem. Mert kíváncsi voltam egy korunkbeli fiatal, feltörekvő kollégára, véleményére. Hát, íme, ez lett belőle:

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

Már elég régen leegyeztettem veled ezt a cikket, de most itt az alkalom, végre eljött, úgyhogy csapjunk is bele, kérlek, mesélj magadról, a családodról, gyermekkorodról.

Szüleim korán elváltak egymástól. Apám helyét anyai nagymamám, papám szerető gondoskodása vette át. Egyszerűnek nevezhető gyermekkorom volt. Nem voltam rossz gyerek. Valahol a csínytevéseket is elkerültem. Nem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Persze azért nekem is sikerült néha belecsöppenni egy kis bajkeverésbe, de nem ez volt a rám jellemző viselkedés. Átlagos tanuló voltam általános és középiskolában is.Családom kinézetre átlagos emberek. Mindenféle allűr nélkül. Becsületes emberek, akik így is viselkednek. Viszont a szeretetük határtalan. Népes a mi kis családunk, mert ha összeszámolom, van 6 testvérem. Édesapám (aki már nincs közöttünk) és az én (újkori) Édesapám által. Persze a sors fintora, hogy csak egy édestestvérem van. Persze csak ha a vérszerintiséget nézzük. Nekem mindegyik édes testvérnek számít!

 

Volt valaki a családodban, aki a vendéglátóiparban tevékenykedett, vagy mi alapján döntötted el, hogy szakács leszel?

A mi családunkban ( tágabb értelemben ) , csak én vagyok vendéglátós. Bár Édesanyám szakmája nagyüzemi kemény cukrász ( aki nem tudná, ez a csokoládégyárat jelenti ).Én nem pörögtem a konyhában mikor valaki főzött. Úgy választottam ezt a szakmát, hogy a szomszédunkban lakott egy szakács fiú aki egy szállodában dolgozott. Emlékszem hozzá jártam a buta kérdéseimmel, hogy milyen is ez a szakma. Utána csak Vendéglátó ipari iskolákba jelentkeztem. A sors másik érdekessége, hogy a választott iskolákból, egyikbe sem vettek fel. Egyszer csak kaptunk egy levelet, hogy menjek felvételizni az akkor induló Taverna iskolába. Felvettek. Szakács-cukrász osztályba jártam, de csak a szakács iskolát végeztem el. A cukrászat nem vonzott, így 3 év után befejeztem az iskolát. Innentől bombázom az embereket a főztömmel.

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

Hogy telnek a mindennapjaid?

Mostanában viszonylag korán kelek. Nem vagyok éjszakai jó alvó. 2 kávé és számítógép. Olykor vasalás, és álmodozás…   Aztán irány dolgozni.

 

Van valami hobbyd? 

Kb.:12 éve befejeztem a horgászatot. Aztán a fallabda lett az egyik. Majd ismét visszamentem vívni. Persze ezeket is abbahagytam. Azóta inkább a szakmámban amatőrködöm. Gyűjtök szakácskönyveket hébe-hóba. Legújabb hobbym egy blog. ( https://kortars-chef.blogspot.com/ )

 

Mi alapján választod ki, hogy mely versenyen indulsz?

Olyan versenyeken indulok, amiken már szereztem némi rutint, és ami érdekel. Nem lebecsülöm, de pl. halászlé és pörkölt főző versenyen nem indulok, mert úgy gondolom, azok az emberek sokkal jobban értenek hozzá, mint én. Ami még érdekelne, az a grill verseny. Szerintem egyszer, majd ha jobban összeszedem magam, elindulok egy ilyenen is.

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

Milyen versenyeken indultál idáig és melyikre vagy a legbüszkébb?

2008 Bocuse d’ Or  Europe Hungarian Regional Selection:  Bronz érem

2008 Culinary Expo- Gasztro Show:  Arany érem

2009 WACS Global Chef Challenge Hungarian Reginal Selection: Arany érem

         WACS Global Chef Challenge döntője  4.hely

2009 Culinary Expo- Gasztro Show: Arany érem

2010 Bocuse d’ Or  Selection Hungary : Döntő

2011 Bocuse d’ Or Selecton Hungary : Döntő IV. hely

2011 Első Magyar Nyilt Lazacbontó verseny: I. hely

2011 MERTO  I Love Étterem receptverseny : II. hely

2011 WACS Global Chef Challenge döntője: Ezüst fokozat

És két Hagyomány és Evolúció verseny az I. és a III. Ezeken nem jutottam döntőbe.

Mindegyikre büszke vagyok, mert szinte a saját erőmből és pénztárcámból értem el ( persze meg kell említeni azokat az embereket is akik segítettek! ), de a nagyját nekem kellett és kell megoldanom.

 

Hol találkozhatunk veled legközelebb?

Van pár tervem, és ha az idő úgy engedi, talán el is érem, de ez maradjon titok.

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

Mit javasolsz azoknak, akik szeretnének versenyezni?

Ha kitalálnak egy ételt, mindenképp tanulmányozzák magát a nyersanyagot! Utána a technológiát! Ezek után igyekezzenek minél többször lefőzni, mert egy új étellel nem lehet spontán odaállni és versenyezni. Igyekezzenek adni a megjelenésre! Munkaruhára és az eszközökre. Ne érkezzünk versenyre mindenféle rekeszekkel és zacskókkal.

 

Mi a véleményed, a hazai termékeknek valóban nincs meg a minősége, esetleg nem beszerezhetőek, hogy azok a konyhákban kössenek ki? Vagy szerinted mi az oka, hogy oly sok Chef külföldről vásárol?

Valahol azt érzem, hogy a gazdasági tényezők megnehezítik azt a fajta hozzáállást, hogy hosszú távon termeljenek kiváló alapanyagokat a gazdák. Itt inkább az őstermelőkre gondolok. Hallottam olyan storykat, amikben inkább a gyors meggazdagodás szerepelt előtérben és olyat is ahol maga az ember volt saját maga ellensége, hogy nem vállalta be, hogy állandó vevőjének termeljen.Persze akadnak jó termékek, de nem biztos, hogy ár-érték arányban kedvezőek. Viszont fel kellene nőni ahhoz a fajta termelői magatartáshoz, amit külföldön produkálnak. Ott tisztelik a nyersanyagot, annak termelőjét és a belőle készült ételt is.

 

Téged mostanában láthattunk a Bocuse d’Or, és a WACS versenyen, hogy értékeled ezeket?

Mind a két versenyen meglepődtem. Érdekesnek láttam a Bocuse d’ Or Akadémia átalakulását. Úgy gondolom, nekem ez volt az utolsó. Főleg azért, mert nem hinném, hogy bármelyik Hagyomány és Evolúció versenyt megnyerhetném. A WACS verseny is érdekes volt. Főleg azért, mert csak hárman indultunk.

 

Szerinted hogyan lehetne ezeket jobbá, versenyző barátiabbá tenni?

Ezen még nem gondolkoztam. Először talán a szakmai szervezeteknek kellene olykor viselkedést és hozzáállást tanulniuk egymás felé. Majd ha a szakácsok nem érzik ezt a „háborút”, akkor majd talán nagyobb kedvük lesz versenyezni is.

 

A mai gasztronómiai nem éppen a fénykorát éli, ezért szerinted mennyire van a versenyzésre szükség? Ez előre mutathat, vagy inkább ezt az energiát más irányba, más célra kellene fordítani?

Szükség van versenyekre. Ezek igen is viszik előre a gasztronómiát és a szakembereket is.

 

Mindenkitől, így Tőled is megkérdezem, hogy mi a véleményed a szakmai szervezetekről, azok működéséről?

Szervezetek kellenek. Bár én nemrég csöppentem bele és még csak tapasztalom inkább ezeket. Ami talán nagyon fontos lehet, hogy egy szervezet munkájába az önös érdekeket nem lehet bevinni.

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

Mit gondolsz, mikor jön pozitív változás a szakmában? És mi lesz az?

Akkor jön majd el a nagy változás, ha sikerül levetkőzni a 40 éves kommunizmust és visszatérhetünk olyan gyökerekhez, ami a tényleges magyarság elfeledett értékei. Természetesen nem baj, ha idegen hatások érik, de valahogy ki kellene állni azért, hogy igen is magyarok vagyunk. Bár kicsi ez az ország, de már nagyon sok híres embert adtunk a világnak. Most azt látom, hogy egy szürke kis országban élünk.

 

Milyen vendéglátóipart álmodnál magadnak?

Olyat, ahol a Chef csinál vendéglátó egységet ( ez lehet bármi ). Ma nem ez van, vagy csak nagyon keveseknek adatik meg. Ha jobban körül nézek, a mai vendéglátó ipar egy nagy játszótér, mindenféle emberek kénye-kedve szerint.

 

Ha lehetne egy kívánságod, amit teljesítenénk, akkor mi lenne az?

Természetesen egy saját vendéglátó egység. Azt szoktam mondani, hogy a magánszektort, magam szektorra cserélném.

 

Mit üzensz a szakmának?

Csak akkor csinálja, ha nyugodtan tud aludni tőle.

 

Köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál és elbeszélgethettem veled! Én azt javaslom, hogy maradj meg mindig ilyen vidámnak, őszintének, kitartónak, ugyanakkor határozottnak. Mert jövőt írni csak így lehet! Én személy szerint szorítok, hogy a terveidet sikerüljön valóra váltanod!

 

A cikkben szereplő képek és a riport írásbeli engedély nélküli felhasználása jogi vitákhoz vezethet! Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin

A riport, az Oldalas magazin 2011. Decemberi számában jelent meg!