Kultúra

Brunszvik Teréz grófnőtől a műfenyőkig

Szerkesztő : Asztalos István

Közzétéve: 2019-12-25

9 perc átlagos olvasási idő

865

A feldíszített fenyőfa a legtöbb kultúrában az élet, az újjászületés és az örökkévalóság szimbóluma. A karácsonyfa-állítás szokása először a magasabb társadalmi osztályoknál jelent meg, majd a 19. század második felében terjedt el a vidéki, értelmiségi családok körében – hangzott el az M1-en.

A karácsonyi ünnepkör leglátványosabb jelképe a feldíszített fenyőfa, ami a legtöbb kultúrában az életet, az újjászületést és az örökkévalóságot szimbolizálja. Magyarországon az első karácsonyfát az 1820-as évek elején Brunszvik Teréz grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója állította fel kisdedóvójában, később a díszített fenyők megjelentek a közösségi tereken, majd pedig az emberek otthonaiban is.

Karácsonyfát először a magasabb társadalmi osztályba tartozók állítottak

Nagyné Batári Zsuzsanna, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzkutatója elmondta, a karácsonyfa-állítás szokása először a magasabb társadalmi osztályoknál jelent meg, majd a 19. század második felében terjedt el a vidéki, értelmiségi családok körében is.

A karácsonyfa-állítás szokása a parasztság körében csak később terjedt el, mivel földrajzi, illetve anyagi okok miatt a szegényebbek nem jutottak hozzá az örökzöldekhez. Kruták Zsófia, a Karácsonyház tulajdonosa kiemelte, az alföldi régióban voltak olyan települések, ahol fenyőfa hiányában gyümölcsfaágakat vontak be zöld színű papírral, így imitálták a fenyőfát.

Az emberi találékonyság

Az egyszerű emberek találékonyak voltak, fenyő híján néhol muskátlit vagy leandert díszítettek fel, de akadtak egyéb megoldások is. Nagyné Batári Zsuzsanna elmondta, „több helyen hosszú ágba vagy botba lyukakat fúrtak, és a lyukakba egy-két fenyőgallyat szúrtak bele, így próbálva a karácsonyfa igazi hangulatát megidézni”.

Az idők során a fára kerülő díszek is folyamatosan változtak. A régi idők polgári rétegének karácsonyfáit üvegből, papírból és drótból készült díszek ékesítették.

A szaloncukor a tizenkilencedik században jelenik meg

A 19. század végén a díszek mellett a szaloncukor is megjelent a fákon, de akkoriban csak a tehetősebbek tudták megvásárolni a díszes csomagolású karácsonyi édességet, a parasztságnak mindez nem adatott meg. A néprajzkutató elmondta, a szegényebb családok félbevágott kockacukrot vagy aszalt szilvát csomagoltak be. Hozzátette, azonban volt olyan család is, ahol még ezt sem engedhették meg, így a csomagolópapírba széndarab vagy krumpli került.

Adód 1%-ával támogasd az Oldalas magazint

Azóta nagyot változott a világ, a karácsonyfa ágain a gyertyákat felváltották a fényfüzérek, megjelentek a műfenyők, a minden színben, illetve formában pompázó díszek, sőt, egyre több karácsonyi divatirányzat is kialakult. A díszítésnek manapság csak a fantázia szabhat határt, hiszen a fa lehet élő vagy mű, természetes zöld vagy extrém színben pompázó, csünghetnek ágain klasszikus üveggömbök vagy manók, unikornisok és tengeri figurák is.