Stand az Év Étterme – de mennyit változott tíz év alatt a Dining Guide élmezőnye?

Kihirdették a Dining Guide 2026-os díjazottjait: az Év Étterme a Stand Restaurant lett, amely a Best of the Best címet is elnyerte. Az idei eredmények apropóján azonban nemcsak a friss listát néztük meg, hanem tíz év Dining Guide-eredményeit is egymás mellé tettük. A számok érdekes képet mutatnak: 2017 és 2026 között 118 helyet lehetett elfoglalni a TOP10, illetve TOP10+2 mezőnyben, ezeken mindössze 27 különböző étterem osztozott.

Szeptember 21-én hirdették ki a Dining Guide Év Étterme Gálán a hazai gasztronómia idei díjazottjait. 2026-ban a Stand Restaurant kapta a Master Good Év Étterme Díjat, emellett a Hungarian Restaurant Best of the Best elismerést is elnyerte. A Dining Guide közlése szerint a döntésben a Stand új működési felállását is értékelték: Szulló Szabina 2025 októbere óta tartó távollétében Széll Tamás és Benjamin Morris head chef irányításával működik a konyha.

Az idei TOP10+2 mezőnyben a Stand Restaurant mellett a Rumour by Rácz Jenő, a Pajta, a 42 Restaurant & Bar, a SALT Budapest, a Babel Budapest, az Essência Restaurant Tiago & Éva, a Sauska Padi, a Borkonyha, a Sauska 48 Villány, az Arany Kaviár és a Spago Budapest by Wolfgang Puck szerepel.

Több különdíjat is átadtak. Az Év Ígéretes Étterme a Cova Budapest, az Év Innovatív Konyhája az Alkimista Kulináris Műhely lett. Az Év Séfje címet Tatai Márton, a Hoppá! Bistro séfje kapta, az Év Ifjú Séf Tehetsége Berecz Ádám, a Sulyom Tájétterem séfje lett. Az Év Sommelier-je Juhász Krisztián, a Borkonyha és a Textúra sommelier-je, az Év Szervizembere pedig Király Zsolt, a Rumour by Rácz Jenő munkatársa. Az Év Pizzája elismerést az Anyukám Mondta kapta.

A Dining Guide tájékoztatása szerint országos, egész éves tesztelést végez anonim tesztelőkkel. A korábbi évek nyilvános módszertani leírásaiból az is látható, hogy a nagyobb merítésből több fordulóban szűkül a mezőny, a legjobbnak ítélt éttermeket pedig akár többször is meglátogatják.

De mennyit változik valójában az élmezőny?

Az idei eredmények láttán az Oldalas szerkesztőségében kíváncsiak lettünk arra, mennyire változott a Dining Guide által kijelölt magyar éttermi élmezőny az elmúlt években. Ezért egymás mellé tettük az elmúlt tíz év, vagyis a 2017 és 2026 közötti TOP10, illetve TOP10+2 listáit, valamint megnéztük az Év Étterme és – ahol már létezett – a Best of the Best elismeréseket is.

Az eredmény minimum figyelemre méltó.

Tíz év alatt összesen 118 helyet lehetett elfoglalni a vizsgált toplistákon, ezen a 118 helyen pedig mindössze 27 különböző étterem osztozott.

Vannak egészen rendkívüli állandó szereplők. A Babel Budapest és a Borkonyha a vizsgált tíz évből kilenc alkalommal szerepelt a legfelső körben. A Costes és a Costes Downtown nyolc-nyolc alkalommal, az Arany Kaviár és a SALT pedig hét-hét alkalommal jutott be.

A Stand helyzete ennél is érdekesebb, mert esetében a puszta TOP10/TOP10+2 statisztika félrevezető lenne. Az étterem több alkalommal nyerte el az Év Étterme címet, 2023 és 2025 között pedig Best of the Bestként emelte ki a Dining Guide. 2026-ban ismét megjelent a TOP10+2 mezőnyben, és egyszerre lett Év Étterme és Best of the Best.

A legutóbbi évek még jobban megmutatják az élmezőny stabilitását.

A 2025-ös tizenkét étteremből kilenc 2026-ban is a TOP10+2 tagja maradt. Ez 75 százalékos névazonosság.

Ez önmagában természetesen semmiféle problémát nem bizonyít. Ha egy étterem hosszú éveken keresztül kiváló teljesítményt nyújt, akkor nemcsak érthető, hanem indokolt is lehet az ismételt elismerése. A vendéglátásban ráadásul sokszor nem egyetlen kiváló év elérése a legnehezebb, hanem ugyanazt a magas színvonalat hosszú időn keresztül megtartani.

A tízéves adatsor azonban felvet egy másik kérdést is: mennyire átjárható a magyar gasztronómia legfelső köre? És talán van egy ezt megelőző kérdés is: hogyan kerül egy étterem egyáltalán a tesztelők látókörébe?Ha évente több száz vendéglátóhelyet látogatnak meg, vajon minden olyan magyar étteremnek reális esélye van bekerülni ebbe a körbe, amely szakmai teljesítménye alapján szóba jöhet? Hogyan áll össze az első merítés? Ki és milyen információk, előzetes tapasztalatok vagy szakmai szempontok alapján dönti el, mely éttermeket látogatják meg? Hogyan kerülhet be egy újonnan nyitott vidéki műhely vagy egy kevésbé ismert étterem a tesztelendők közé?

A Dining Guide nyilvánosan ismerteti, hogy mit vizsgálnak, amikor egy éttermet értékelnek: többek között az alapanyagok minőségét, a szezonalitást, a konyhatechnológiát, az ízek egyensúlyát, a kreativitást, a szervizt, az italkínálatot és az ár-érték arányt. Kevésbé látható azonban az a folyamat, amely mindezt megelőzi: mi alapján dől el, hogy kit kezdenek el egyáltalán értékelni?

Ez azért lényeges kérdés, mert egy ország éttermi kínálata természetesen jóval nagyobb annál a körnél, amelyet egyetlen kalauz egy év alatt személyesen végig tud látogatni. Vagyis már az első merítés kialakítása is hatással lehet arra, hogy végül kik kerülhetnek a legfelső kör közelébe.

Ha pedig a legfelső mezőnyben hosszú időn keresztül ugyanazok a nevek jelennek meg, érdemes azt is megvizsgálni, milyen gyakran képes egy új étterem bekerülni közéjük. Hol vannak azok az új műhelyek, vidéki vendéglátóhelyek, fiatal séfek és új koncepciók, amelyek ma még csak közelítenek az élmezőnyhöz, néhány év múlva azonban akár át is rendezhetik azt?

Díjazni és fejleszteni két különböző feladat

Itt fontos egy határvonalat meghúzni. Éttermeket értékelni és a magyar vendéglátást fejleszteni nem ugyanaz. Egy étteremkalauz feladata elsősorban az értékelés. Meglátogatja a vendéglátóhelyeket, saját szakmai szempontrendszere szerint értékeli azokat, majd megfogalmazza, melyeket tartja a legjobbaknak. Ha az értékelők arra jutnak, hogy ugyanaz a tíz-tizenkét étterem hosszú éveken keresztül Magyarország legjobbjai közé tartozik, önmagában attól még nem lenne szakmailag helyes változtatni a listán, hogy legyen rajta néhány új név.

A vendéglátás fejlesztése azonban sokkal szélesebb feladat. Ott már nemcsak azt kell megmutatni, ki van ma a csúcson, hanem azt is, hogyan lehet oda eljutni, hogyan születhetnek új műhelyek, hogyan kapnak lehetőséget új szakemberek, hogyan erősödhet a vidék, és miként válhat egyre szélesebbé a minőségi magyar vendéglátás köre. A kettőt tehát nem érdemes összekeverni. Ugyanakkor teljesen elválasztani sem egyszerű őket, különösen akkor, amikor egy díjrendszer jelentős szakmai és kommunikációs súlyt ér el.

A láthatóság ugyanis érték. Vendéget, szakembert, sajtómegjelenést, üzleti lehetőséget és presztízst hozhat. Egy országosan ismert kalauz ezért – akarva vagy akaratlanul – nemcsak értékeli a vendéglátást, hanem alakítja is azt a képet, amelyet a közönség a magyar gasztronómiáról lát. És minél nagyobb ez a hatás, annál nagyobb a hozzá kapcsolódó felelősség. Nem abban az értelemben, hogy minden évben kötelező lenne új éttermeket betenni a legjobbak közé. Nem lenne helyes egy kiváló éttermet azért kihagyni, mert már ötödik, nyolcadik vagy kilencedik alkalommal kerülne fel a listára. A tartós teljesítményt ugyanúgy el kell ismerni, mint az új értékek megjelenését.

A felelősség inkább abban van, hogy egy ilyen rendszer működése és a felfelé vezető út is kellően érthető legyen. Egy vidéki étterem, egy új műhely vagy egy fiatal séf számára is látható legyen, milyen teljesítménnyel kerülhet közelebb a legfelső körhöz – és akár az is, hogyan kerülhet egyáltalán a tesztelők látókörébe. Ezért a tízéves összehasonlításból szerintünk nem az a legérdekesebb kérdés, hogy a Stand, a Babel, a Borkonyha, a SALT, a Rumour vagy bármely más rendszeresen szereplő étterem megérdemli-e az elismerést. Egy statisztika erre nem tud választ adni. A kérdés inkább az, hogy tíz év alatt mennyire szélesedett az a kör, amelyet a magyar gasztronómia csúcsaként megmutatunk – és mennyire nyitott az út azok előtt, akik egyszer szeretnének oda eljutni.

A Dining Guide idei eredményei ismét megmutatták, hogy Magyarországnak van egy stabil, hosszú ideje magas színvonalon teljesítő éttermi élmezőnye. A tízéves adatsor ugyanakkor arra is alkalmat ad, hogy a következő kérdést már ne csak az idei díjazottakról tegyük fel, hanem a magyar vendéglátás egészéről. Mert a legjobbakat díjazni fontos. De egy egész szakmának jövőképet és perspektívát adni ennél jóval nagyobb feladat – és nagyobb felelősség is.

És hogy ne legyen félreértés: mindezektől függetlenül minden díjazottnak őszintén gratulálunk. Az elismerés mögött éttermek, séfek, felszolgálók és egész csapatok rengeteg munkája áll. A kérdéseink nem az ő teljesítményüket kívánják kisebbíteni. Éppen ellenkezőleg: ha egy díj valóban értéket akar képviselni, akkor a díjazottak érdekében is fontos, hogy időről időre magáról a díjazásról is beszéljünk.