Főoldal Hírek Portré Az elnök, aki által az állóvíz fodrozódni látszik

Az elnök, aki által az állóvíz fodrozódni látszik

69 perc átlagos olvasási idő
0
2,418

Oldalas magazin

Nem is olyan túl régen, az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületében tisztújítási ceremónia zajlott, melynek gyümölcseként mára, egy teljesen új szemléletű elnökség koordinálja a nagy tradícióval bíró, „Séfklubként” is emlegetett egyesületet. Ennek apropóján készítettem az új elnökkel interjút, melyben az egyesület múltjára, jelenére és jövőjére is kitértem. Olvassátok, hát Asztalos Istvánnal történő beszélgetésemet.

 

István, talán kezdjük onnan, hogy honnan ismered az Étrendet, mi vonzott abba?

Szegény megboldogult Kovács Lajos, aki a Csintex Kft tulajdonosa volt, és akit a barátomnak tekinthettem, ő hívott le először Étrend ülésre. Akkoriban még a Gazdasági Egyetem Alma Máter éttermében voltak ezek megtartva, és ajánlás alapján lehetett azokon részt venni.

Talán kevesen tudják, de az Étrend Egyesületnek, ahogyan a sajátomon kívül egyetlen szervezetnek sem voltam sohasem a tagja. Illetve egyszer a Grillszövetségbe Ferenczi Séf úr beléptetett, de az csak a minimális taglétszám miatt volt, és abszolút a segítő szándék miatt bólintottam rá, ami egyértelműen a nevezett Séf személyének szólt.

Az, hogy nem léptem be sehová, az nem jelentette azt, hogy ha meghívtak, ne mentem volna el a gyűlésekre, hiszen sok ismerősöm, barátom volt általában ezeken. Szerencsém volt, mert szinte minden meghívtak, az Oldalas magazin főszerkesztőjeként mondhatom, hogy általában a gyűléseken jelen voltam, az elmúlt, mondjuk olyan 8-10 évet tekintve.  

A gyűlések hangulata akkoriban, teljesen magával ragadó volt. Komolyan mondom, oda jó volt lejárni, örömmel mentem a tagság közé, ahol mindig feltöltődtem. Bevallom önmagában már az is megtiszteltetés volt, hogy egy helyiségben lehetek „a szakma nagyjaival”, sőt, többekkel le is tegeződünk, és szorosabb szakmai kapcsolatba kerültünk. Ezt vehetjük az egész vonzalmam alapjának, ami az Étrenddel kapcsolatban vezérelt és elhivatottá tett. 

 

Miben volt ez akkoriban más, mint mondjuk a többi szakmai szervezet?

Nem nagyon volt még akkoriban ennyi „konkurens”, hiszen nem volt ennyi szakmai szervezet sem. Még az MGE is, csak valahogy akkoriban alakult.  De, hogy a kérdésedre is válaszoljak. Ez a klub adni akart már akkoriban is a tagjainak, de talán mondhatjuk, hogy a teljes szakmának. Akkoriban olyan 60-80 fős gyűlések is előfordultak, ahol mindig volt egy kis prezentáció, egy kis bemutató, vagy éppen egy kis kóstoló. Az itt gyűjtött tapasztalatokat, információkat aztán mindenki elvitte a sajátjai közé, így mondhatjuk hatékony is volt a klub.

De ekkoriban jelent meg a Séfklub előtt Kreil Vilmos is, a maga kis kezdeményezésével, amit Bocuse d’Or Hungary Selection 2010-nek hívott, és ekkoriban kérte a Séfek segítségét ehhez. Úgy tudom az első alkalommal, a szervezéshez szükséges jogdíjat is az Étrend fizette ki a jogtulajdonosnak. 

Ebben az időben még működött a Fehér mikulás, vagy éppen szakmai kirándulások, üzemlátogatások is előfordultak. 

 

Később aztán ez megváltozott?

Nézd, nem lenne etikus, ha én törnék pálcát mások munkája felett, inkább fogalmazzunk úgy, hogy később is voltak kiváló kezdeményezések, de már sokkal kevesebb. Ezek között vannak, amelyek még most is futnak. Ilyen volt például az OKÉS Közétkeztetési verseny, ami egy kiváló ötlet, azonban mára sajnos inkább a nagy közétkeztető cégek versenyévé vált. Ez önmagában nem is lenne baj, azonban így éppen azt a felzárkóztatást veszítette el, ami korábban az egyik célja volt.

Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, ennek az indulásakor, nagy segítség volt az Oldalas magazin, hiszen az egyetlen olyan szakmai lap volt akkoriban, amely komolyan vette ezt a kezdeményezést, a versenyt, és hangot is adott annak. Így tudhatta meg a szakmai közönség, hogy indult egy ilyen. Ez volt az, amivel úgy érzem viszonozni tudtam azt a bizalmat, ami alapján mindig örömmel láttak a klubban. Amellett pedig valahol büszkeséggel is tölt el ez.

Később aztán azt vettük észre, hogy egyre inkább egysíkúvá válik az egyesület, a közétkeztetési versenyt csinálta ugyan, és a harmadik év után becsatlakozó NÉBIH is komoly fejlődést generált ebben, de az egyesület többi, addig működő programja, sajnos elmaradt, elhalt. Bizony azt kellett látnunk, hogy a tagság is elfordult, vagy csak elmaradt a gyűlések látogatásától. A Némedi József általi vezetésnek ugyan voltak próbálkozási a fiatalításra, ezért is igyekeztek szekciókat létrehozni, de komoly eredményeket a mozgósítással sajnos nem értek el. Az egyesület létszáma tavaly már a kritikus szint alá csökkent.

 


Asztalos István, az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke

 

Miként keveredtél az elnöki székbe?

Ez egy érdekes történet. Némedi Józsival egészen jó viszonyt ápoltunk, igazából nem voltunk sosem barátok, de tudtunk szakmailag együtt dolgozni. Így időnként, úgy fél évente egyszer felhívtam, és beszélgettünk, szakmáztunk. Egyszer egy ilyen nyári beszélgetés alatt, elhangzott tőle, hogy ő már nem igazán látja értelmét az Étrend elnökségének, hiszen a hiányos tagság nem olyan komoly alternatíva, ami miatt folytatná. Így arra jutott, hogy a szeptemberi tisztújításon lemond, és, ha nem lesz jelentkező, akkor feloszlatja az Egyesületet.

Nos, bevallom, ez meglepett, de az indokait valósnak éreztem, és az akkori működés, jobban mondva nem működés miatt, tényleg halálra volt ítélve az Egyesület. Néhány hét múlva, egy újabb beszélgetés keretében a Józsi újra megerősítette ezt a gondolatát.  

Sajnáltam volna a Séfklub feloszlását látni, elkezdtem hát keresni annak új elnökét. Mindenképpen valaki olyat kerestem, aki ismeri az egyesületet, annak múltját, működését, ugyanakkor kellőképpen határozott, de ambiciózus, és persze fiatalos gondolkodású.

Volt is ilyen jelöltem, csak mikor elé álltam és mondtam, hogy: „jó lenne, ha Te lennél az Étrend Egyesület új elnöke”, akkor Ő kinevetett és nem vállalta ezt el. Azt mondta, hogy: „nem ment el a maradék eszem is”.

Na, ekkor voltam bajban, mert az Egyesületet sajnáltam volna, ha bedől, de jelölt híján mit tehet az ember.

Felhívtam a Józsit, és egy rövid beszélgetés után megkérdeztem, hogy komolyan gondolta-e a lemondását, amire igennel felelt. Ekkor válaszoltam neki azt, hogy ha más nincs, akkor én elvállalom, csak ne vesszen el az Étrend. Meglepődött mit ne mondjak, de belement. Felajánlottam neki, hogy úgy is azt akarjuk, hogy menjen az Étrend minden kezdeményezése tovább, és mint tiszteletbeli elnök ezekkel foglalkozzon, a többit meg majd én megoldom. Előbb ebbe belement, majd néhány hét után erről már hallani sem akart. 

Aztán később valami eltörött, mert amennyire jó volt korábban a viszony, éppen annyira romlott el az idők előrehaladtával. Aztán a tisztújítás végül nem szeptemberben, hanem először novemberben, majd januárban újra megrendezésre került. Igazából igyekeztek minket mindenben lassítani. Azért mondom így, hogy minket, mert idő közben csapattá váltunk. Bár nem mindenáron akartam ezt csinálni, mégis elvállaltam, onnantól pedig úgy gondoltam, kutya kötelességem azt jól csinálni. Legalábbis én így működöm. Éppen ezért, hogy megfelelő „csapatom” legyen a leendő elnökséghez, még a megválasztásom előtt megkezdtem magam mellé gyűjteni az elhivatott szakembereket, így félúton pedig már, amikor a Józsi meggondolta magát, hogy mégis érdekli az elnökség, akkor már nem mondhattam vissza, hiszen akkor már nem csak magamról döntöttem. 

Végül mindenféle problémával, gonddal, és egyéb kis aprósággal megküzdve, de 2017. január 9-e óta én vagyok az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke.

 

Hány főt tudtál megmozgatni?

November elején nem volt az Étrendnek fizetős tagsága az elnök elmondása szerint, illetve bocsánat egy fő volt. Mikor a szavazás történt, amin még a Józsi is jelen volt, akkor azt huszonhat, hatra nyertem meg, tehát akkor már harminckét fő volt a fizetős tagság. Mára a tagságunk 54 főre emelkedett. Igaz, az ellenem szavazó hat fő <az akkori elnökség> azóta kilépett az Egyesületből.

 

Most hogy álltok?

Éppen hétfőn, azaz március 6-án volt a közgyűlésünk, ahol a tagságunk átlépte a lélektani határnak számító ötven főt, így jelenleg 54 fő tagsággal büszkélkedhetünk. Talán ez az eredmény, az idő rövidsége miatt önmagáért beszél.

 

Hogy csatlakozhatnak hozzátok?

Idáig a régi alapszabály szerint tehették ezt meg. Azonban a közgyűlési döntésünk alapján, innentől az új alapszabály lesz életben, eszerint pedig nem kell a két ajánlót begyűjteni, csak jelezni, hogy tag kíván lenni az illető. A kétlépcsős belépés azonban megmaradt. Ez alapján az elnökség a beérkezett jelentkezés szerint, véleményezve azt, javaslatot tesz a közgyűlés felé, aki pedig eldönti, hogy ezt jóváhagyja, és felveszi őt rendes, vagy pártolói tagnak, esetleg egyiknek sem.

Szerencsésnek érzem magam, és roppant büszkeséggel tölt el, amikor sok esetben azt sem tudom kitől, de érkeznek a belépési szándékot tartalmazó motivációs levelek és önéletrajzok.

 

Mitől érzed magad szerencsésnek?

Mert véletlen ugyan, de szerintem jó az időzítésünk. Sőt, nagyon jó. Szerintem ma a szakmának kétféle képviselete létezik. Az egyik a Top kategória, amelyet az MGE, illetve az abból kiváló Pannon Gasztro Akadémia, illetve a Bocuse Akadémia tökéletesen ellát. Nem hiszem, hogy ezt náluk sokkal jobban, hatékonyabban lehetne csinálni, de ez „csak” a szakma Top része. Sajnos.

A másik pedig a közétkeztetés, amit két erre szakosodott szervezet próbál, de szerintem csak több-kevesebb sikerrel ellátni. Persze mentségükre, azt jegyezzük meg gyorsan, az, hogy „próbál”, nem biztos, hogy rajtuk múlik kizárólag.

Azonban mára, mindenki erre a két területre, a Top-ra és a közétkeztetésre koncentrál, pedig középen egy nagy és tátongó bázis található. Az ottani tömegeket étkeztető és az igazi „darálóban” tevékenykedő séfeket nem, vagy csak részben fedi le valamely szakmai szervezet. Szerintem nekik igazi tömörülésük nincsen. Na, itt jöttünk mi, a Séfek látták, amit elkezdtünk, és anélkül, hogy bármit is mondtunk volna nekik megértették, hogy miért és mit akarunk, ezért jöttek és jönnek folyamatosan. Őket most, úgy érzem, rajtunk kívül senki nem tudta volna megmozdítani. Ez pedig legyen a szakmai szervezetek kritikája.

 

Meg tudjátok mozdítani őket?

Nézd a jelenlegi tagságunkat figyelembe véve, szakítva a hagyományokkal, az Étrendet már nem lehet „nyugdíjas klubnak” hívni, mint ahogyan megtették ezt korábban néhányan. Szerintem ez már komoly eredmény, ráadásul ilyen rövid idő alatt. Igaz, a mi tagságunk a gyakorló séfekre, és a komoly szaktudású idősebb korosztályra épül, akik megmaradtak nekünk szerencsére, de a fiatalokkal kiegészülve, az ő lendületükkel párosítva képezünk belőlük egy eddig ismeretlen ütőképes csapatot. Jobban megismerve az Étrend múltját, szerintem ez már a megalakulásakor lezajlott egyszer, így elmondható, hogy a történelem ismétli önmagát.

Úgy érzem, a múltat nem szidni kell, hanem megőrizni abból az értékeket. A tradíció nálam „nem a hamu őrzését jelenti, hanem a parázs, vagy a láng továbbadását”.

Mi pedig „múlttal” jól állunk, bárki bármit mond. Igenis, komoly eredményeink és rengeteg nagy tudású kollégánk van, akinek a tapasztalatára komoly alappal tudunk építkezni. Tudás szerencsére van gazdagon, már csak ezzel kell valamit kezdeni.

 

Milyen programokban gondolkodtok?

Bár az átadás-átvétel és a változásbejegyzés eléggé akadozva zajlik, bevallom, ez lassít is minket egy kissé, ezért az igazi hatékonyságunkat még nem tudjuk megmutatni. Azonban január óta elindítottunk egy Séfbérlés című projektet, ami kimondottan a munkaadóknak szól. Segítségükre kívánunk lenni, hogy amennyiben bármi ok miatt, de azonnal megoldandó munkaerő problémájuk akad, akkor igénybe tudjanak venni egy szolgáltatást, mellyel minimálisra csökkenthető a veszteségük. Ezt egy jó programnak tartjuk, ez egy „mindenki jól jár” elvű dolog. Az ilyeneket kimondottan szeretem.

Aztán bevezettünk egy, a másik oldalt segítő jogsegély szolgálatot, ennek „Séfsegély” a címe, melyet a tagjaink díjmentesen vehetnek igénybe. Ebben a szerződések véleményezésétől, a munkajogi tanácsadásig minden benne van. Azt gondoljuk, a séfekre nézve eddig ez egy példátlan dolog Magyarországon.

Aztán egyre bővülő kedvezményrendszert is indítottunk, ami szintén a „mindenki jól jár” elvére épül, hiszen a séf olcsóbban jut hozzá a termékhez, a termelő, vagy cég, esetleg szolgáltató, ezzel forgalmat generál, és egyben ügyfelet, illetve vásárlót szerez magának. Mondjon valaki ennél jobbat!

Hamarosan indul a szakmai „Chef Workshop” című projektünk is, ami korábban már létezett. Épp a cikk elején már emlegettünk, hogy a hónapról-hónapra zajló rendezvényeken mennyit tudtunk fejlődni, informálódni. A másik előnye, hogy a cégek tudnak komoly szakmai grémium előtt bemutatkozni, vagy éppen SegítSéf címmel indult programunkban tesztelést kérni. Itt szintén működik a „mindenki jól jár” elvünk.

 

Azért ebben volt munkátok rendesen.

Valóban, bár mélyről, nagyon mélyről indultunk, mondhatjuk a mínusz századikról, mégis szerencsénk volt, mert olyan személyek is a segítségünkre voltak, mint Dr. Sándor Dénes, aki a Budapesti Gazdasági Egyetem docense, és az Étrend Egyesület alapítója, valamint első elnöke is volt egyben. Nagyban meghatározta Egyesületünk múltja felderítésének sikerét, hogy a Dénes mellett, Molnár György, aki a Dobos C. József iskola szakmai munkaközösség vezetője, mellénk állt, és mindenben segítette azt. Ezt Nekik ezúton is köszönjük!

 

Az mit jelent, hogy mélyről kezdtétek?

A valóságot. Hiszen tényként mondhatjuk, egy darab hivatalos papíron kívül, semmi, de hangsúlyozom semmi dokumentációt nem kaptunk meg. Tizenhat év dokumentációja lóg valahol a levegőben. Nyílván, mivel ezt a törvénykezés szabályozza, és itt szigorú számadású iratokról beszélünk, bár szerettük volna elkerülni, mégsem tehettünk mást, mint saját magunk védelme érdekében jogi lépéseket kezdeményeztünk. Roppant mód sajnáljuk, hogy ilyen, az Étrendhez méltatlan helyzet előfordulhatott, de ilyen világban élünk.

 

Nem volt akkor ez annyira gördülékeny tisztújítás?

Egyáltalán nem. A politikából ismerjük, ha valaki „megérkezik”, és idézőjelesen hatalomra kerül, akkor annak sokan nem örülnek, de legalább ugyanannyian viszont igen. Nos, ezt mi sem úsztuk meg, ebből mi sem maradtunk ki. Bár egyelőre nem tudjuk az okát, hogy kinek, mivel léphettünk a lábára? De érezzük, hogy vannak, akik ezt kimondottan rosszul élik meg. Az idő nekünk dolgozik, reméljük, minden részletet megismerhetünk hamarosan. Sajnos a tisztújítással a szakma kettészakadt. Azonban az elején felvázoltam a valós történetet és abból úgy érezzük kiolvasható, hogy ki melyik oldalon áll?

 

A szakma másik oldala örömmel fogadott benneteket?

Nézd, a többség, aki nem ellenségképet üldöz, iszonyatos mozgósításba kezdett. Ők valószínűleg úgy érzik, hogy velünk együtt új lehetőségek, új remények érkeztek meg. Úgy érzékeljük, ők vannak most többen. De igen, sajnos van egy szűk réteg, akikkel leültünk ugyan tárgyalni, mert szerettük volna meggyőzni őket is, hogy szakmai alapon gondolkodunk, és nem ellenük vagyunk. Hát, nem tudom ez mennyire sikerült?! Szerintem néhányaknak még időre lesz szükségük, hogy feldolgozzák, vagy belássák, hogy ez már egy valós és létező dolog, amiről minimálisan tudomást kellene venniük. De, hozzáteszem, sajnáljuk, ha valakit a szakmaszeretetünkkel és tenni akarásunkkal megsértettünk, nem a személyüknek szólt a „megérkezésünk”. Viszont, mi megyünk tovább, a megkezdett úton!

 

Miben nyilvánultak ezek meg?

Igazából mindenben. Sokszor, sokan, sok mindent fecsegnek, azzal sem foglalkozva, hogy igaz, avagy sem, amit mondanak. Aztán sajnos ehhez időnként partnerekre is lelnek, akiknek elég, ha hallanak valamit, és egyoldalú információk alapján hajlamosak félrevezettetni magukat, és felülni egy olyan lóra, ami nem is igen létezik.  Kell az ellenségkép a mi szakmánkban is. Bevallom, az ilyen hamisságokra épülő pletykák nem könnyítik meg a dolgunkat, ezt érezzük, de akik felülnek az ilyenekre, azokkal igazából nekünk semmi dolgunk nincs, mert nekünk a saját utunkra kell koncentrálni, ők meg hadd próbálkozzanak felülni arra a „képzelt lóra”. Majd rájönnek, hogy így csak veszíthetnek.

A pletykálkodókkal meg azért nincs dolgunk, mert akik valótlanságokkal kívánnak helyzetben maradni, úgyis rövid idő alatt a „hazug ember, sánta kutya” meséjében találják magukat.

 

Ez nehezíti az utatokat, nem igaz?

Próbálkoznak vele, de bármennyire is szeretnék, az Étrendtől azt megtagadni nem lehet, hogy ne Magyarország egyik tradicionálisan legnagyobb múlttal bíró szakmai szervezete lenne. Azért se, mert tiszteletlenség lenne az eddigi, vagy jelenlegi tagokkal, eredményeikkel szemben. Ha ezt bárki erőlteti, vagy megteszi, akkor önmagát leplezi le vele.

Aztán azt sem tudom elfogadni, hogy egyik pillanatról a másikra az Étrendnek ki kellene esnie a szakmai vérkeringésből, főként úgy, hogy a céljai nem változtak, a hatékonysága, szakmaisága és tagsága pedig feljövőben van. Pusztán, azért mert volt egy tisztújítás, és néhányak szerint, amivel eddig öröm volt együttműködni, mutatkozni, arról most jobb nem is tudomást venni. Ez szerintem nem más, mint a színtiszta struccpolitika. Amellett pedig egyértelműen átlátszó és árulkodó dolog is.

Persze pár ember szeretné elhinni, hogy a séfklub nem létezik. Azonban jelenleg ez a legdinamikusabban fejlődő kezdeményezés, ami egy olyan réteget ér el, és mozdít meg, amit eddig még senkinek sem sikerült. Próbálhatják ezt megtagadni, de már nem lehet. Sőt, mint említettem, ha valaki ezt megteszi, akkor az visszaszáll rá, és a szakmai hozzáállása kérdőjelezhető meg éppen a hozzáállása alapján. Azonnal olyasféle gondolatai támadhatnak az embernek vele kapcsolatban, hogy „ő nem támogatja a szakmai fejlődést, vagy neki nem érdeke az”? 

Bocsánat, mi egyre nagyobb táborral igyekszünk a szakma szekerét előbbre tolni! Ezek szerint ez baj lenne? Csak reméljük, hogy nem, mert az nem vetne túl jó fényt, ha bárkiről kiderülne az ellenkezője.

 

Miért nem olvashatunk rólatok többet?

Nézd a szakmainak mondott sajtó, bár egy-egy üdítő kivétel ritkán előfordul, azért továbbra sem mer bármit leírni. A megfelelési kényszer náluk talán még erősebb, mint bárhol másutt a szakmában. Ha megnézed az Étrend korábbi tisztújításáról majdnem mindig beszámoltak, szinte mindig, kivétel nélkül. Sajnos ennyit romlott a helyzet mára, ma már a személyeskedés előbb áll, mint a szakma. Valószínűleg megosztom őket, de ez nem baj, ezt büszkén vállalom, szerintem ez egy szükséges képesség, sőt éppen ez a siker egyik záloga.  

Igen, ha ezt magyarra fordítjuk, akkor itt most azt igyekeznek bizonygatni, hogy a szakmai sajtó, mint olyan, sajnos nem igen létezik. De nézd, úgy érzem, ezen most túlnőttünk, ezt nem kell, hogy mi mondjuk ki, ezt a bizonyítványt bizony ők, és éppen most állítják ki magukról, éppen azzal, hogy nem éri el az ingerküszöbüket a tisztújítás, vagy az 54 séfnek a csatlakozása Magyarország egyik legnagyobb tradíciójával rendelkező szakmai szervezetébe. De nem éri el az ingerküszöbüket a Séfsegély, a Séfbérlés, a felállított kedvezményrendszer, vagy a Chef Workshop című projektünk sem, ami mind-mind a szakmában tevékenykedők érdekét szolgálja. Ez bizony a bizonyítványban nem mutat valami túl jól, de ezzel számoljanak el ők.

Szerencsére ezt látják a séfek, így végül önmaguk ellen dolgoznak. Nekünk meg szerencsére itt a saját felületünk, az Oldalas magazin, amivel el tudunk jutni a kollégákhoz.

 

Eléggé felkavarodott az az állóvíz, jól látom?

Nekünk nem volt célunk a kavarodás, ezt kijelenthetem. Mi csak a nagynevű elődök általi munkát kívánjuk visszaállítani, folytatni. Nem újat akarunk létrehozni, hanem már egy olyan értékekkel teli egyesületet, ami korábban már megvolt, működött.  Ehhez, mint korábban is már említettem több alapító tag is felajánlotta a segítségét, valamint a tábor is egyre szélesedik és nő. Akik vitatkoznak azzal, hogy az Étrendnek van-e létjogosultsága, azok előbb nézzenek szét, hogy milyen ütemben bővülünk.

 

Hogyan állnak hozzátok a szakmai szervezetek?

Igyekeztünk, és igyekszünk mindenkihez eljutni. Akikkel idáig le tudtunk ülni a tárgyalóasztalhoz, azokkal úgy érezzük, hogy konstruktív volt a beszélgetésünk. Sokakkal már megállapodásra is jutottunk, ami azt jelenti, hogy egy-egy aktuális kérdéskörben összedolgozunk, kölcsönösen segítjük majd egymást. Szerintem ez lesz a jövő záloga, hiszen együtt a hatékonyságunkat tudjuk növelni.

 

Milyen céljaitok vannak még?

A legmesszebbmenőkig együttműködni mindenkivel, aki nem zárkózik el ettől. Bár politizálni nem szeretnénk, azonban a kormányzati szervektől, a szakmai szervezeteken át, a hatóságokig mindenkivel együtt kívánunk, a szakma és kollégáink jövője érdekében működni. Ehhez azonban rájuk is szükségünk van, hiszen ez kétoldalú dolog.

Hamarosan lesz még több olyan programunk, amit a szakma érdekében hívunk életre, meg számtalan fejlesztéssel is készülünk, azonban most szeretnénk, ha ezt nem ebben az interjúban beszélhetnénk meg. A jövőről, bár megvan a határozott elképzelésünk, mégis csak óvatosan nyilatkoznék, az oka is egyszerű: mindent a maga idejében.

 

Honnan informálódhatnak rólatok?

Az Egyesület weboldaláról, a www.etrendegyesulet.hu címen, vagy annak hivatalos facebook oldalán.

 

 

Rendben, ígérem, visszatérünk még hozzátok és köszönöm a beszélgetést! 

 

– Joborúné –

 

Minden jog fenntartva! © Oldalas magazin 2017

 

Töltsön be további kapcsolódó cikkeket
Töltsön be további cikkeket Asztalos István
Töltsön be továbbiakat Portré

Cikk ajánló

Brutális béremelés jön a turizmusban – írja a Magyar Idők

Januártól az országosan kötelező 180 ezer forintos szakmunk&aacu…